A pénteki lesiklás után második győzelmét aratta a hétvégén Dominik Paris. A dél-tiroli óriás döntően lendületes felső lankás szakaszának köszönhetően verte meg 38 századdal a két évvel ezelőtti világbajnok James Crawfordot. A dobogó harmadik fokáért ádáz küzdelem alakult ki, melynek végén a 21-es rajtszámmal síző Miha Hrobat örülhetett, aki egy századdal előzte meg Marco Odermattot, s kettővel Vincent Kriechmayrt. A svájci csapat ma sem okozott azért csalódást, Monney zárt hatodikként, Rogentin pedig hetedikként. Élete legjobbjával Zabystřan a nyolcadik. A szakági kristálygömb sorsa már Mattia Casse szerdai bukásával eldőlt. Marco Odermatt zsinórban harmadszorra hódította el a szuperóriás szezonelsőségét.
Hosszú időszak zárult le ma Kvitfjellben, a „Fehér-hegy” zsinórban a harmadik Világkupa-versenyt rendezte meg, s ehhez jöttek még a lesikló edzések. A Lillehammer közelében fekvő Olympiabakken 1994-ben olimpiát rendezett, a VK vérkeringésébe ezt követően csatlakozott be a Bernhard Russi által kialakított lejtő. Szigorúan a szuperóriásra fókuszálva osztrák és olasz hegemóniát hoztak (Hermann Maier például triplázott), 2012 és 2016 közt pedig zsinórban ötször győztek a hazaiak. A csúcstartó Kjetil Jansrud, az ötszörös SG- győztesről (+ 1 DH) azóta pályaszakaszt neveztek el. A mostani rajtlistáról Dominik Paris (2019), s legutóbb Vincent Kriechmayr (2024) győzött Szuper-G-ben.
A hetedik, egyben utolsóelőtti szakági versenyt rendezték meg, azaz a tét egyfelől a Világkupa-döntős kivívása volt, másrészt ott lebegett Marco Odermatt szemei előtt a kristálygömb bebiztosítása. Az idén háromszor győzedelmeskedő svájci részéről ez – 181 pontos előny birtokában – eleve puszta formalitásnak tűnt, a fejlemények aztán minden kérdőjelet kiegyenesítettek. Történt ugyanis, hogy egyetlen megmaradt ellenfele, Mattia Casse bukott a szerdai lesikló edzésen, minek következtében könyöktörést szenvedett jobb kezén.
Az igazat megvallva, a Világkupa-döntőért sem volt akkora küzdelem. A formákból kiindulva Innerhofer pozíciója volt veszélyben, de az ő dimenziójukban, ahol egy-egy helyezés 1-1 pontos differenciát jelent, Loriot 7, Monsen 11 és Baumann 19 pontos elmaradása egyáltalán nem volt jelentéktelen. A sérültek közül Cameron Alexander még mindig a tabella elején tartózkodott, Cyprien Sarrazin pedig több mint 30 pontos előnnyel rendelkezett az említett urakhoz képest. Loriot-nak például egy TOP8 kellett volna a VK- döntőhöz.
Borongós ég alatt rendezték a versenyt, melynek helyszínén éjszaka fagy volt. A fent jelentkező köd és az éjszakai havazás miatt lerövidítették a pályát. Az előfutók közt két tehetséges norvég juniornak, Aksel Hammernek és Tollef Haugennek is lehetőséget adtak a szervezők. A nyomvonalat francia edzőm tűzte, a 46 kapuból négy nem igényelt élváltást. Népes, 64 fős mezőny veselkedett neki a pályának.
Elsőként Ryan Cochran-Siegle (11.) tesztelte élesben a nyomvonalat. A Russi- ugrató tetejére helyezett startházból indulva egy relatíve hosszabb lapos szakaszon a finom léckezelésen volt a hangsúly. Az utolsó letörés előtt mélyre került az amerikai, így lecsúszott az ideális nyomvonalról. A záró etapot nem bonyolította túl a francia mester, gyakorlatilag nyílegyenesen kellett haladniuk. Jared Goldberg (12.) erősebb végsebességének hála szinte ledolgozta korábban összeszedett kéttizedes előnyét. Sok volt a pontatlanság, sejthető volt, hogy még jókora szelet hasítható le az alapidőről. Habár még nagyobb tempóval érkezett a tojástartással simán megoldható alsó részhez, csak az amerikaiak mögött érkezett célba Lukas Feurstein (14.). Passzívan síelt a nehezebb kanyarokban az osztrák. Stefan Eichberger (9.) kanyarívei is távol voltak a tökéletestől, belefékeznie ugyanakkor nem kellett, s minthogy tojástartása szinte rezzenéstelen volt, pár századdal átvette a vezetést. Nagyságrendekkel többet vállalt minden előző sporttársánál James Crawford (2.). Bátran tette lábait kanyarívekre, a nyújtott fordítókban 3 tizedet osztott ki az osztráknak. A vége már kevésbé volt meggyőző, ott bőven fogást lehetett találni rajta.
Raphael Haaser (16.) már az elitcsoportot reprezentálta. Az óriás-műlesiklás világbajnoka a fenti szűk átjárón nagyot hibázott, amikor nagyon mélyről kellett fordulnia – egy picit felfelé is kellett síelnie. Stefan Rogentin (7.) két dobogóval a háta mögött nem szenvedett önbizalomhiányban. Fent három tizeddel állt jobban, a traverznél ugyanakkor sok élt használt, amire ráment a dinamikája. Vincent Kriechmayr (5.) a csúszós szakaszokon dominált, például a végén négytizeddel és 7 km/h-val ment jobban, ill. gyorsabban. Csakhogy a kanyarok ma sem működtek, kezdte egy kései élváltással, folytatta egy nem túl agilis keresztsíző résszel. Franjo von Allmen (13.) még komolyabb végsebességet ért el, ám ez mit sem ért, mivel az utolsó ugratóról egy lábra érkezett. A nyújtott Panorama- kanyarban remekelt a kanadai, épp ezért volt nagy szó, hogy Dominik Paris (1.) ott is tartani tudta őt. Inkább a szűk ívekre hajtott, ennélfogva végsebessége elmaradt a legjobbakétól. Előnye viszont közelítette a 4 tizedet.
Nils Allègre (9.) egyik szektorban sem nyújtott kiemelkedőt, némely kanyart kifejezetten passzívan vett be; az utána következő Alexis Monney (6.) több energiát fektetett a fordítókba, nála pedig a stabilitás hiányzott ezúttal. Pár századdal leszorult az aktuális dobogóról. Fredrik Møller (17.) senkit nem előzött meg, ami bőven megindokolható volt. Rendre túlcsúszta az ívváltásokat, ami görcsösséget szült mozgásában. Marco Odermatt (4.) a biztos kristálygömb tudatában rajtolhatott el. Nyilván győzelemre tört, de az a harapós attitűd ma nem látszódott rajta. A fordítóknál fél másodpercet kapott a dél-tirolitól, a jobban meghúzott Panorama e tekintetben már nem osztott, nem szorzott. Egyetlen századdal azért letaszította a dobogóról Kriechmayrt. Adrian Smiseth Sejersted agresszíven kezdett, egy széles ívvétel azonban kizökkentette ritmusából. A szűkös balosban külső lécei megcsúsztak, elvesztette egyensúlyát, de szerencséjére elkerülte a védőhálóval való ütközést.
Már a pályatűzésből tudni lehetett, nem ma fog megtáltosodni Szuper-G-ben Loïc Meillard (40.). A záró etapon egy komplett másodpercet szedett össze. Jeffrey Read (20.) futama sem volt az az épületes fajta, a kanyarkiszélesítések rányomták bélyegét sebességére. Justin Murisier (23.) a felső szakaszon szintúgy messzire került az optimális ívtől, tetejében a csúszási szakaszon sem alkotott maradandót, az őt követő Stefan Babinsky (25.) a traverzre építő szektort rontotta el rettenetesen, két szakaszt követő szekundumos hátrányára alig-alig pakolt rá valamit a folytatásban. Giovanni Franzoni (15.) esetében a markáns pontszerzések mindennél fontosabbak, innen nézve tisztes menettel jelentkezett az ifjú olasz. Miha Hrobat (3.) teljesítménye jóval több volt ennél. Kanyarulatai nem mindig voltak tökéletesek, ez magas tempójából fakadt. A Tommy Moe- ugratónál lendítési hibát követett el, de az a mélyre került súlypont végső soron jót tett ívének, így egyetlen századdal beelőzte Odermattot a dobogó alján. River Radamus (18.) a tempós, néhol technikás kanyarokban elemében volt, a siklási szakaszon már kevésbé, így eltűnt a középmezőny sűrűjében.
Felix Monsén (31.) síeléséből hiányzott a pontosság, s minthogy csak Meillard-t előzte meg, gyakorlatilag lemondhatott a VK- döntőről. Romed Baumanntól (19.) egy bravúreredmény kellett volna ugyanehhez. A hattizedes hátrány még csak-csak belefért volna a záró szektor előtt, az alacsony végsebesség azonban megpecsételte a sorsát. Két amerikai került ezután sorra, Bryce Bennett (21.) és Kyle Negomir (21.) pedig századra azonos idővel fogott célt. Előbbi a Tommy Moe-t követő részt természetesen remekül megoldotta, míg Negomir inkább a kanyarokban ment jobban. Nem bízta a véletlenre Sun Valleyt Jan Zabystřan (8.). Alaposan bekezdett a cseh fiú, s a folytatásban sem követett el komoly hibát. Élete legjobb VK- eredményével párban biztosította be szezonfinálés részvételét. Lars Rösti (34.) lécei nem haladtak úgy, mint kellett volna, így búcsút inthetett az amerikai túrának, hasonlóan a Panorama bejáratán belefékező, majd a célugratónál bizonytalankodó Florian Loriot-hoz (44.). A tökutolsó helyre került francia menete után Christof Innerhofernek (28.) már nem kellett mitől tartania. Egyáltalán nem ment jól egyébként, kanyarkimenetei rendre dadogtak.
A lejtő nem volt már olyan állapotban, hogy nagy eredmények szülessenek harmincon túl. No, meg az esetek többségében már a kvalitások is hiányoztak hozzá. Csak az aprópontokat vették fel a férfiak, név szerint Sam Morse (31-essel a 29.), Adrien Théaux (32-essel a 24.), Elian Lehto (33-assal a 26.), Andreas Ploier (34-essel a 27.), s végül Brodie Seger (47-essel a 29.) került a legjobb harminc közé. Jellemzi a pálya rövidségét és könnyebbségét, hogy 1.33 kellett a pontszerzéshez.
Bormio mellett Kvitfjell is ott van Dominik Paris szíve csücskében, a mai volt a hatodik sikere az Olympiabakkenen. Összességében 24. győzelmét aratta a Világkupában, amivel beérte – a svájci Peter Müller mellett – a hetvenes évek nagy klasszisát, Gustav Thönit. Azaz az olasz férfiak közül már csak Tomba áll előtte az örökranglistán. No, meg még Brignone, ugyanis ma Goggia mutatóját is beállította. A szuperóriás régóta nem megy túl jól Parisnak, legutóbb a 2019-es VK- döntő helyszínén, Soldeun győzött eme szakágban.
Mai remeklését bizonyítja, hogy míg mögötte szó szerint századonként követték egymást a fiúk, ő közel 4 tizeddel verte a második James Crawfordot. A két évvel ezelőtti világbajnok hatodik alkalommal állt dobogóra, ebből a másodjára Szuper-G-ben. Három éve ugyanitt szerezte meg élete első VK- pódiumát. Miha Hrobat idén robbant be a közvetlen elitbe. Két lesikló dobogó után ma a kanyargósabb gyors számban is hozta a TOP3-at, újfent egy harmadik hellyel. Szlovén síző legutóbb a 2018-as grödeni versenyen tudta ezt elmondani magáról: Ilka Štuhec azt a napi sikert behúzta. Ha a férfiakat nézzük, akkor a 2016-os hinterstoderi versenyig kell visszamenni az időben. Akkor és ott Boštjan Kline másodikként zárt. Délnyugati szomszédunk annak előtte még Aleš Gorza révén örülhetett szakági dobogónak, 2008-ban.
Mint írtuk a bevezetőben, a szakági pontversenyt már a rajt előtt megnyerte Marco Odermatt. Ami az összetettet illeti, harminc pont még hiányzik neki az üdvösséghez. Az ügy végére alighanem már a jövő szombati hafjelli óriás-műlesikláson pont fog kerülni. Másnap még egy szlalomot tartanak a norvégiai helyszínen.
A címlapkép forrása: France 24
Síparadicsom Blog 