Kegyetlen erődemonstrációt tartott Federica Brignone. A második futamon is a legjobb időt szállítva, 1.36-os fölénnyel utasította maga mögé riválisait Fede, aki ezzel 300 pont fölé növelte előnyét összetettben a 9. helyen végzett Gut-Behramival szemben. Alice Robinson bár nagyot mentett, második helyével éllovasként utazhat ki Sun Valleyba, nehéz belátni, hogy 20 pontos előnyéből bármi maradni fog a VK-fináléban. Lara Colturi újabb dobogós hellyel gazdagodott, miután 6 századdal megelőzte Stjernesundot. Grenier, Moltzan, Scheib, Rast a TOP8 további sorrendje. Miután lécei megnövekedett fluorszintje miatt kizárták a délelőtti futam után, a korábbi kristálygömbös Bassino lemarad a szezonfináléról óriásban. Akárcsak Shiffrin és Liensberger.
Az aktuális Világkupa- szezon öles léptekkel halad a vége felé. A szezonfinálét megelőző utolsó állomást rendezik e hétvégén Svédország nyugati részén, közel a norvég határhoz, a Skandináv-hegységben. Åre először az 1971-es évadban volt rendező, helyét a kilencvenes években állandósította a naptárban. Megannyi VK- döntő mellett három világbajnokságnak volt házigazdája, az olimpiákkal ugyanakkor nem volt szerencséje, hiszen tíz pályázatot vesztett el, a legutóbbi alkalommal (2022) pedig maga lépett vissza.
A Störtloppsbacken alapvetően a technikai számokra alkalmas lejtő. Óriás-műlesiklást – egy hétéves pauzát követően – ma rendeznek zsinórban negyedszerre itt. Sorrendben Vlhová, Shiffrin és Brignone aratott itt diadalt, de pl. Hector rendre remekül szerepelt hazai közönsége előtt. Az utolsóelőtti szakági versenyt rendezik, azaz egyrészt a tabellát 40 pontos előnnyel vezető Robinsonnak volt némi esélye a kristálygömb bebiztosítására, másrészt a Sunvalley-i finálés kvalifikáció is terítékre került. E tekintetben Bassino (69 pont) és Alphand (68) a tű fokán táncolt, legfőbb üldözőjükké Dürr (66) lépett előre, Lie (62) ugyanis visszalépett a versenytől. Liensberger (54) és Shiffrin (51.) egy nagy huszárvágással akár fordíthatott volna a helyzeten. Az immár „századossá” előlépett amerikai bevallottan félt óriásban a múltkori, Sestriere-i fellépése idején. Ebbéli visszatérésében segítette, hogy az amerikai csapat finn edzőnője tűzte a délelőtti pályát. A vb-n lesérült Ricarda Haaser (84) pozíciójára adott esetben aspirálhattak a lányok, ám ne feledjük, az előzéshez, és az esetleg TOP25-höz az osztrák pontszámát el is kellett érniük.
Az Åre-i lejtő a meredek szakaszok és a laposabb szakaszok kombinációjára épül, ami maximális koncentrációt és precíz technikát kíván a versenyzőktől. A rajtot lejjebb kellett rakni, természetesen a rossz időjárási helyzet miatt. Kezdésnek az összetett legnagyobb esélyese, Federica Brignone (1.) vette birtokába a lejtőt. Elejétől fogva maximálisan támadta a pályát, a terepváltásokat tökéletesen megoldotta. Sejthető volt, hogy combos alapidőt állított fel. S valóban, Alice Robinson (5.) sem nagyon tudott mit kezdeni vele. A szakági éllovas fent még tartotta őt, de középen összeszedett félmásodperces hátránya soknak bizonyult, lentebb pedig volt egy nagyobb túlcsúszása is az új-zélandinak. Összességében 65 századról várta a folytatást.
A vb-ezüstérmes Paula Moltzan (12.) a nehéz kanyarokban rendre messzire engedte léceit, amivel esélye nem volt másodpercen belül maradni. Vele szemben Thea Louise Stjernesund (3.) bátrabban vágta léceit a kanyarívekre, a nagyobb rontások pedig elkerülték. A 36 százados elmaradás láttán jogosan volt boldog. Lara Gut-Behrami (13.) nem igazán érezte meg a ritmust, egy kicsivel Moltzantól is kikapott. Zrinka Ljutić (7.) lent, majd Sara Hector (6.) inkább fent volt elemében, a horvát főként technikával, a svéd erőből oldotta meg a trükkösebb részeket. Egyetlen század döntött köztük – nagyságrendileg a háromnegyed másodperces tartományban.
Lara Colturi (4.) erős felső szakaszt követően finom élmunkával oldotta meg a technikás középső szakaszt. Ez volt az alapja dobogóesélyének, a maga öttizedes hátrányával. Amelia Josephine Hurt (16.) az első átmenetnél elveszíti a szűk kanyarívet, az egyensúlyát időbe telt helyreraknia, ráadásul lentebb sem tartotta mindig az ideális íveket. Senkit nem előzött meg az amerikai, bár vészesen ő sem szakadt le. Valérie Grenier (8.) számára nem idéz fel kedves emlékeket a lejtő, a 2019-es vébén itt szakította el térdszalagját. A puha hóban nem igazán érezte komfortosan magát, de azért ügyesen küzdött, a dobogó aljától csak mintegy 4 tized választotta el. Ama pozíciót Stjernesund vette át, minekután némi meglepetésre Sofia Goggia (2.) vehemenciája pontossággal párosult. A négy szektorból hármat ő vitt, a technikás részen viszont természetesen nagyon, közel nyolctizeddel elmaradt honfitársától. Egy komoly rontással. A 34 százados hézag így is hízelgő volt neki.
Nina O Brien (29.) agresszív léckezelése abszolút nem működött a puha hóban, elsőként került valaki 2 s-en kívülre. Sestriere-i balesete után az utolsó pillanatig kétséges volt mai indulása, ehhez képest Camille Rast (11.) egész jól tartotta magát. Két kapuval a vége előtt azonban belefékezett, ott sok tizedet vesztett. Julia Scheib (9.) a felső szakaszon közelebbi kapcsolatba került egy stanglival, ami elkapta a kezét. Az a lendületveszteség sokba került, de azért másodperc környékén tartotta időhátrányát. Mikaela Shiffrin tűrhető kezdés után a középső szakaszon túl nagy nyomást helyezett külső részére, ami miatt elakadt a mély hóban. Ezzel eldőlt, hogy az amerikai csak egyetlen számban állhat rajthoz Sun Valleyben.
Katharina Liensberger (37.) egy jókora belefékezéssel kezdett, ami az inkább a ritmustartásra építő lejtőn eleve megpecsételte sorsát. Senkit nem előzött meg, hátránya karcolta a 3 s-et, ami a továbbjutást is kétségessé tette. Wendy Holdener (15.) egész vállalható kétharmad után késésbe került lent, így az igazán jó eredményről lemondhatott. Két fontos menet követte egymást. Lena Dürr (10.) hozta megbízható formáját, még ha a technikásabb részen valamivel talán többen reménykedett. Cserébe a lendületre építő alsón meglepően gyors tudott maradni, amivel beférkőzött a TOP10-be. Marta Bassino futama lendületesebben indult, a vége is hasonlóan alakult, a technikás részen ugyanakkor elmaradt a némettől. Azok a határozott és pörgős ívváltások nagyon nem álltak össze idén. A szűk 3 tizedes különbséget azért még meg lehetett volna fordítani délután. Csakhogy kizárták az olaszt lécei megnövekedett fluorszintje miatt, azaz korábbi kristálygömbösként szégyenszemre nem kvalifikált a VK- fináléra. Mina Fürst Holtmann (18.) a hegytetőn megszenvedett, s eleve nem nagyon találta a kanyarok időzítéseit; a Sestriere-ben egy remek futamot felmutató Britt Richardson (14.) pedig direkt íveken haladt, utóbb pedig egy belső síhibával elbukta a napi jó eredmény sanszát. Stephanie Brunner (21.) menetét ingatag léckezelés jellemezte, a sok apró hiba sokba került.
Az osztrák kétmásodperces hátrányát hozta Neja Dvornik (23.), majd Maryna Gaşienica-Daniel (20.) is. Valahol ide lehetett belőni a továbbjutás határát a nem túlzottan komplikált pályán. A szlovén lánynál tempóhiány lépett fel, míg a lengyel a folytonos korrigálásokkal rontotta le egészen dinamikus futamát. Ana Bucik Jogan (34.) közel járt ahhoz, hogy pár kapu után kiessék, s időbe telt neki, míg megfelelő ritmust talált. Katie Hensien síeléséből hiányzott a kellő meggyőződés, alighanem csak Liensbergert előzte volna meg. Két kapuval a vége előtt megcsípte a bukóteret, onnan pedig esélye nem volt pályán maradni. Clára Direz mindent feltett egy lapra, elvégre a VK- döntőhöz extra eredményre lett volna szüksége. Erős nyitószakasz után lekésett egy kanyart. Írjunk le egy fontos mondatot: francia nélkül rendezik az óriást a VK- finálén! A lejtő állapota azért már messze nem volt jó állapotban, Estelle Alphand (17.) bátor futása remek kiindulási pozíciót ért. Franziska Gritsch (21.) az utóbbi Világkupa- fordulókhoz képest meglepően határozottnak tűnt, Semmering után síelhetett újra második futamot óriásban. Asja Zenere korai búcsújával zárult az első harmincas.
Harmincon túl többek sikeresen megugrották a továbbjutás akadályát. Kezdésként a junior-vb-bronzérmes Elisabeth Bocock (34-essel a 24.) síelte meg azt az időt, ami elegendő volt a TOP30-hoz, őt a kanadai Cassidy Gray (36-ossal a 26.) követte. Killington óta nem került második futamba Kristin Lysdahl (41-essel a 19.), kettővel utána fiatal honfitársa, Madeleine Sylvester-Davik (43-assal a 25.) követte őt. Zárásként két hazai sízőt ünnepelt a publikum: Hilma Lövblom (44-essel a 30.), majd végül Lisa Nyberg (50-essel a 27.) folytathatta délután. A csata szoros volt, Aicher kettő, Aronsson Elfman öt századdal maradt le a folytatásról.
Délutánra teljesen kisütött a nap Årében, a hőmérséklet túllépte a fagypontot. Az olasz edző természetes Brignone ízlésének megfelelően állította össze a pályát. Lövblom (25.) nyitómenete a biztos pontszerzésre volt hangolva, ennek megfelelően O Brien (11.) csaknem egy másodperccel vette át tőle a vezetést. Délelőtti rontott futama után másodjára bejött a vadócsága, egy darabig élen tudott maradni. Melesi (27.) pontjai nem forogtak veszélyben, az amerikaira ugyanakkor nem jelentett veszélyt, ellentétben az őt követő hazai indulóval. Nyberg (12.) bátran engedte léceit, és csupán néhány századdal került a második helyre. Gray volt az első délutáni kieső. A kanadai lány rossz szögben ért egy hullámot, a direkt kapuvétel után a következő kaput telibe trafálta. Bukás lett a vége, de első blikkre nem esett nagy baja. Sylvester-Davik (16.) biztonsági menete után Bocock (14.) többre vágyott, amire a Gray vesztét okozó átmeneten majdnem ráfázott. Az időveszteség miatt csak harmadikként ért célt.
A lányokhoz lassan eljutott az információ a kritikus részről, Dvornik (21.) ott nagyon visszafogta léceit, ennek megfelelően a középső részen ő is sokat kapott az éllovastól. Brunner legjobb szektoridő után egyértelműen O Brient támadta. Lentebb aztán oldalára dőlt, lécei pedig megdobták, így pályán kívül maradt. Gritsch (26.) gyakorta került térvesztésbe, lécei megint dadogtak lábai alatt – mondhatni, délután csak hozta a szokásosat. Ama bizonyos átmenet sokba fájt Gaşienica-Danielnek (23.) is. Bele kellett ott fékeznie, márpedig az ottani sebességvesztés kritikus probléma, tekintve hosszabb lankás rész követette azt a részt. A polák után két norvég vette birtokába a lejtőt. Míg Lysdahl (24.) óvatosra vette a figurát, Holtmann (13.) jóval agilisabb volt, mi több, a kulcskanyarokat leuralta. Ám hiába kapott ott alig kéttizedet, lendületben ő sem bírt konkurálni O Briennel. Alphand-nak (18.) bele kellett lassítania a kereszteződésen a jó nyomvonalért, ami persze sok idejébe került. Dürrig kellett várnia, hogy ez elegendő lesz-e a VK- döntőhöz. Hurt (19.) folyamatosan veszítette az időt, az alsó szakaszon pedig rendre mélyről vergődi át magát az akadályokon.
Tizenöt sízőt követően amerikai vezetésre állt a verseny, O Brien mögött Nyberg és Holtmann foglalt helyet. A pályamunkások persze bőszen dolgoztak a reklámszünetben, innen nézve Holdener (16.) szerencsés pozícióban rajtolhatott el. Ehhez képest nem élt nyolctizedes fórjából, mert noha a céllejtő előtt még vezetett, ottani késései már nem fértek bele – még a dobogóról is leszorult. Richardson (15.) lendületesen haladt, de a nyomvonal a mai napon nem akart összeállni fejében, a hullámos részen pedig neki is gondjai adódtak. Gut-Behrami (9.) előnyéből néhány század már kitartott. A szakági címvédő támadólag lépett fel, egy érintőre vett kapunál azonban elhagyta egyik botját, ami bár ritmika terén nem zavarta meg, nyilván hozzájárult futamidejéhez. Mint az várható volt, a számára nem kedvező hóviszonyokat agilitással kompenzáló Moltzan (6.) rögtön lelökte az élről a svájcit. Ahol Larát megtántorította a kapu, ott az amerikai 5 tizedet osztott ki neki. A sok-sok korrigálással együtt nem volt kérdés, hogy a legjobb helvétet is maga mögé fogja utasítani. Rast (8.) érthető módon nem vetette el a sulykot, neki holnap jön a fontos nap. A céllejtővel speciel elégedett lehetett. Dürr (22.) az átmenetet nagyon csapongóan oldotta meg, onnantól fogva a túlélésért küzdött. Kikapott Alphand-tól, vagyis a svéd-francia biztosan kvalifikált, a németnek viszont egy picit még izgulnia kellett. Főként az akkortájt 13 helyes javításnál tartó Nyberg miatt. Scheib (7.) lécei egyszer megemelkedtek fent, majd remekül megtalálta az átmenetet. Az amerikai topszektorával azonban ő sem tudott mit kezdeni.
A legjobb nyolcat megelőzően Moltzan, Scheib, Rast hármas állt a képzeletbeli dobogón. Grenier (5.) a komoly dinamika mellett is remekül megtalálta az optimális íveket. A 4. legjobb futamidő az erőteljesen lestrapált lejtőn komoly fegyvertény volt, az öttizedes fórral párban aztán pláne. Ljutić (20.) a kulcsszakaszon teljesen szétesett, s minthogy a céllejtőn is egymást érték a rontások, rettenetesen visszább esett a horvát. Igyekezte kiszolgálni a közönséget, ám a januárban összeállni látszott forma nem köszönt vissza Hectornál (10.). A széles kapuvételekkel elmaradt a dobogós helyektől. A megszokott, jeges Årében biztosan többre vitte volna. Az első futam után virtuálisan már nem listavezető Robinson (2.) mindent beleadott azért, hogy kozmetikázza napi veszteségét. Az utolsó kapunál megakadt egy picit, a támadószellem a 3. legjobb futamidőt eredményezte.
Colturi (3.) versenyben volt az új-zélandival, a terepváltást jól megoldotta, a céllejtő előtt még vezetett, ott azonban egy kicsivel Robinson mögé szorult. Stjernesund (4.) legjobb szektorral nyitott, de sem az átmenet, sem a céllejtő nem működött nála. Mint a vébén, ma is századokon múlt neki a dobogó: Colturitól 6 századdal maradt el. Goggia hazárdjátéka délután a visszájára sült el. A túlzott kockázatvállalás miatt a kulcspontnál elszállt, mert bár újraindult, ment a lista legvégére. Ezzel eldőlt, hogy Robinson utazik ki Sun Valleybe, mint éllovas. Ezzel mondjuk aligha megy sokra, Brignone (1.) ugyanis ismételten, sokadszorra erődemonstrációt tartott. Írhatnánk, hol hibázott egyet-egyet, ha egyszer egészen más dinamikával dolgozott, mint a többiek. A szűzhavon síelt O Briennek is adott 2 tizedet, Robinsonnak pedig hetet…
Álomidényt síel Federica Brignone: kilenc győzelem és tucatnyi dobogó a mérlege. Összességében a mai a 36. diadala a Világkupában, ezzel beérte a német csúcstartó Katja Seizingert. (Férfiakat is beleértve Svindalt és Raichot.) Már csak egyetlen siker választja el az örökranglista nyolcadik helyezettjével, azaz Marlies Schildtől. Ami az óriás-műlesiklást illeti, 17 elsőségével megelőzte Annemarie Moser-Pröllt. Amilyen bámulatos formának örvend, le kell írnunk a következő két lépcsőfokot is: Schneider 20, Shiffrin 22 győzelmet szerzett GS-ben. Fede 81. alkalommal állt dobogóra a Világkupában, e tekintetben Maria Höfl-Riesch és Tina Maze duóját érte be a női ranglista 9. helyén. Ma Svindalt hagyta maga mögött, s amint behúz további hét pódiumot, utoléri Alberto Tombát.
Alice Robinson szintúgy élete szezonját teljesíti: kronplatzi győzelme mellett hatszor állt dobogón, magyarán csak egyetlenegyszer, Killingtonban nem zárt a TOP3 közt. 17 pódiumnál tart összességében. Lara Colturi pedig háromnál, mindegyiket ezen a télen szerezte. Ami az óriást illeti, Kranjska Gora után vehet részt újra ceremónián. A VK- ranglistán előrelépett az ötödik helyre, vagyis Sun Valleyben már az 1-7-es csoportból kap rajtszámot.
A szakági pontverseny két személy közt fog eldőlni. A kérdést úgyis megfogalmazhatnánk, hogy az elementáris gyorsaság, vagy a pazar stabilitás ér-e idén kristálygömböt? Annyi bizonyos, hogyha Brignone dobogón végez és megelőzi az új-zélandit, behúzza öt év után újra a trófeát. A TOP25-ös rajtlista lényegében délelőtt eldőlt, egyedül Nyberg remek menete okozott némi bonyodalmat. Mint várható volt, a svédet azért többen hátrébb szorították, így Alphand és Dürr is szerepelhet a VK- döntőben. Az összetettben Brignone második triumfálása már csak idő kérdése.
Holnap szlalommal búcsúznak a lányok Skandináviától.
A címlapkép forrása: 24 Heures
Síparadicsom Blog 