Svájci és német győzelem született lesiklásban a Tarvisióban zajló junior-világbajnokságon. Az enyhe és csapadékos időjárás miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy két sprintfutam után hirdetnek bajnokot a királyszámban. A lányoknál 2023 után újra Stefanie Grob győzedelmeskedett lesiklásban, aki immáron háromszoros junior-világbajnok. Az aranyérem egyetlen századon múlt, ennyivel csúszott le a dobogó tetejéről a szintén svájci Jasmin Mathis. A bronzérmet a francia Garance Meyer (+0.29) szerezte meg. A fiúknál Felix Rösle vitte a prímet, miután a második futamban fordítani tudott minimális hátrányán, s végül 2 századdal megelőzte a svájci favoritot, Philipp Kälint. Az osztrák Matthias Fernsebner (+0.14) nyakába került a bronzérem. A magyarok szépen helyt álltak, Bányai Attila a 28. (+2.35), Polányi Lili a 35. helyen (+5.87) helyen végzett.
Időjárási szempontból nem indult ideálisan a 44. Alpesi Sí Junior Világbajnokság. Az idehaza is tapasztalt hol enyhe, hol csapadékos, párás időjárás köszöntött be Tarvisióba, ez pedig bizony nem tett jót a lejtőnek. Konkrétan másfél napon át zuhogott az eső, a helyieknek jár a pacsi, amiért sózással, és egyéb kemikáliákkal használhatóvá formálták a Di Prampero- lejtőt. A tegnapi lesikló edzéseket törölni kellett, a mára rendelt lesiklásokat pedig megcsúsztatott kezdéssel, a Szuper-G rajthelyénél is lejjebbről tudták csak megrendezni. A szervezők javaslata szerint két sprintlesiklás összesítése alapján hirdettek ma bajnokot. Remélhetőleg ez az eljárás nem fog meghonosodni a felnőttek világversenyein.
Annyi világos volt, hogy ezen döntés után legalább nem a lutrin fognak múlni az érmek, mint ahogy az is, hogy rendkívül kiélezett versenyfutásra lehet számítani. A hőmérséklet elérte az 5 Celsius-fokot, a hóviszonyok pedig tavasziasra sikeredtek, amit a fotók is igazolni látszanak.
Az első négy lány nem igazán tudott alkalmazkodni a körülményekhez, pedig köztük volt az Universiadén szuperóriásban bronzérmet szerzett Emy Charbonnier (22.) is. Az első értékes alapidőt az amerikai Allison Mollin (5.) szállította. A középső szektorban instabilan tartotta a vonalvezetést, az ott beszedett 2-3 tized sok volt az éremért hajtó riválisok viszonylatában. A svájci Alina Willi (4.) döntően amott és záró topszektorának köszönhetően rögtön élre hágott néhány századdal, ami – ha kevéssel is – de elegendő volt a két osztrák esélyes viszonylatában. Leonie Zegg (6.) sebessége nem volt következetes, a címvédő Victoria Olivier (7.) pedig enerváltabb záró szektorával került némi hátrányba. Egész konkrétan egy-másfél tizedes differenciával beszélünk, vagyis perdöntő dologra senki ne gondoljon. A hazaiak legnagyobb esélyese, Sara Thaler (8.) lécei tapadáshiányban szenvedtek, ez nyilván rányomta bélyegét a kanyarátmenetek folyékonyságára. Ő már Willihez képest csaknem fél másodperccel volt elmaradva, ami ezen a rövidke, nem különösebben izgalmas lejtőn relevánsnak volt mondható.
Főként úgy, hogy a legjobb három futam csak ezután következett. Garance Meyert (3.) egy éve – szűkebb pátriája előtt – agyonnyomta a teher, ma már felszabadultabban tette a dolgát. Senki nem robbant neki úgy a pályának, mint a francia, aztán bár voltak megakadásai, térvesztései, egyetlen századdal élre tudott állni. Mint az várható volt, a norvégok nem remekeltek a szokottnál puhább havon. Az alapjáraton az esélyesek közt számon tartott Eva Unhjem Johansen (9.) csak a végére talált rá lendületére, a közel 5 tizedes differencia azért soknak volt mondható. Stefanie Grob (1.) aztán alaposan beleerősített, mert bár fent elmaradt némiképp a franciától, különösen a záró részen simán verte őt. A 27 százados időkülönbség már a szemmel észrevehető kategóriába került. A rendkívül enervált és zaklatott Ludovica Righi (17.) után a mezőny „potyautasa”, vagyis Jasmin Mathis (2.) majdnem megtréfálta honfitársát. A középső szakaszon senki nem ment nála jobbat, fent is erősebb volt egy kevéssel, egyedül a végét kárhoztatja, ott már volt néhány kanyarkiszélesítése. Végül 14 százados hátrányból várta a folytatást. A „potyautas” jelző onnan van, hogy Janine Mächler hátfájdalmak miatti visszalépése adta meg neki az esélyt, eredendően ki sem utazott volna Tarvisióba. Ehhez képest szó szerint majdnem junior-világbajnok lett. Na, de erről még egy kicsit később…
A folytatásból két tengerentúli lány emelendő ki: az amerikai Annika Hunt (10.) és a kanadai Zoe Gray (11.) is inkább a Variante FIS elnevezésű sikán körüli részen ment át nagyon gyorsan, de mintegy nyolctizedes hátránnyal a zsebben vérmes reményeik azért nem lehettek. A lejtő fontos elemét alkották az ugratók, az utolsó, Salto Finale névre hallgató ugratót például extrán jól oldotta meg egy másik kanadai, Estelle Martin (12.). A középtájon különösen tavaszias, éppen ezért veszélyes hóréteg láttán nagy szó, hogy csupán Viktoria Bürgler esett ki. A lányok egy része nyilván nem akart lesérülni, ésszel ment. A 37-essel sorra került Polányi Lili (35.) azért a végére szépen belelendült, s összességében sem szakadt le annyira a középmezőnytől. (Hét tizedre volt a TOP30-tól.) Meg aztán egy litván és egy albán lány mellett csak megelőzött egy szlovén kolleginát is.
A verseny úgy folytatódott délután, miként az technikai számok világversenyein szokás, azaz előbb az első harmincas startolt el fordított sorrendben, majd utánuk leengedték a többieket hozott hátrányuk rangsorában. A lejtőt értelem szerint nem fazonírozták át, a viszonyok pedig nem változtak, ennek megfelelően csodás felzárkózások sem történtek. A norvég Sienna Grande Bruseth (16.) héthelyes előrelépése volt a csúcs, de hiába volt korai induló, futamidőben ő sem tudta megközelíteni a legjobbakat.
A legjobb tíz közt előbb Johansen (8.), majd Thaler (7.) állította fel a legjobb időt. Jellemző, hogy századokon múlt a dolog, s ez a tendencia az osztrák lányok célba érkezésével sem változott. Amikor már a legjobb ötnél jártunk, kettős osztrák vezetésre állt a verseny; jelesül Zegg (4.) vezetett 13 századdal Olivier (5.) előtt. Inkább hozott fórja miatt. A leírások szerint Mollin (6.) rettentően elrontotta a felső passzázst, ottani kiszélesítései nélkül bizony valahol a dobogón végezhetett volna az amerikai. Merthogy egyébként rettentően stabilan haladtak alatta a lécei. A túlzottan éles léchasználat egyáltalán nem volt ésszerű a mai napon, ebbe a hibába bukott bele Willi (9.). Egyszerűen végig alacsonyabb tempóval haladt, mint a környékén indulók.
Minthogy nem hibáztak, az első futam dobogósai – erős túlzással – kiemelkedtek a mezőnyből. Meyer (3.) topszektorral nyitott, majd nagyon határozott középső szakaszt teljesített. Lent azonban szétestek nála a dolgok, ugratói nagyon csapkodóak lettek. Egy ütőképesebb alsó szakasszal győzhetett volna a francia. Mathis (2.) az első két szektorban szinte minden előnyét eladta, ám így is jó esélyei voltak, lent pedig egy kiválóan összerakott etappal topfutamot rakott össze. Ezzel fel volt adva a lecke Grobnak (1.), és mondhatni megoldotta a dolgot. Túlragozni kár, egyetlen század döntött a javára, ez ezen a szinten szerencse kérdése is. A svájciak persze örülhettek, hiszen kettős sikerrel kezdődött számukra a junior-vb!
A folytatásban Lili (35.) összerakott még egy jóféle futamot, amivel hátulról senki nem előzte meg, ill. szoros kis csatában kapott ki egy ír, s még egy szlovén lánytól. Ez azért jól hangzik, első százon belüli lesikló FIS- pontszáma (94.90) pláne. Érdekesség, hogy századra ugyanazon idővel teljesített a pályát, mint délelőtt.
Stefanie Grob eddigi két junior-vb-jéről összesen hat medáliával lett gazdagabb, két éve lesiklásban értékes aranyérmet szerzett, de szlalomot kivéve minden szakágban szerzett dobogós helyezést. A svájci B- kerettag azóta kétszer zárt TOP3-ban az EK-ban, s egyre gyakrabban próbálják ki a Világkupában is. Habár Jasmin Mathis szerzett néhányszor pontot az EK-ban, meghatározóvá nem nőtte ki magát, junior-versenyeken pedig nem alkotott eddig maradandót, legalábbis lesiklásban. Ezek után szuperóriásban is ott lehet az elejében. A 20 éves Garance Meyer mindkét gyorsasági számban ott szerepelt neve a ranglista élbolyában. Újdonsült EK- dobogósként egy éve várakozások alatt szerepelt a szűkebb pátriájában megrendezett junior-vb-n (toperedmény: 5. hely Szuper-G-ben), majd ezen a télen egy 10. helyet kivéve nem nagyon tudta beverekedni magát a legjobbak közé.
Mint arra számítani kellett, a férfiaknál vadabb menetek követték egymást, ami sokkal több döntő hibát eredményezett. A jellemzően legalább EK- színvonalú pályához szokott mezőnynek olyan értelemben viszont meg sem kottyant a lejtő, hogy bárki kiesett volna a két futam alatt. Kezdésnek Thomas Caix (10.) mutatta, hogyan jár az, aki túl nagy lendülettel érkezik a sikánba. Topszektor után elszállt, mint a győzelmi zászló, a sebességével együtt. Az osztrák Matthias Fernsebner (4.) egy alapvetően kiegyensúlyozott futammal, jó fél másodperccel állt élre, de ez azért még nem ígért semmit a folytatásra nézve. Írhatnánk, hogy a norvégok megelőzése már igen, de a lányok első futama után evidenciának tűnt, hogy valamit nagyon elszúrtak a skandinávok a lécekkel. Avagy csak diszkomfortosan érezték magukat a puha hóban. Akárhogyan is történt, előbb Vetle Fjelstad vFosse (8.) szúrta el versenyét a felső szakaszon, majd az egyik favorit Aksel Hammer (14.) haladt teljesen kilátástalanul lejtmenet.
Az alpesi országok ezzel szemben jól kezdtek, Matteo Haas (4.) célba érkeztével két osztrák neve állt holtversenyben a tabella élén. Utánuk Felix Rösle (3.) – főként a középső passzázson nyújtott elsőrangú teljesítményével – hátrébb szorultak, de a 9 százados differencia még egy ilyen rövid pályán sem tűnt mértékadónak. Különösen úgy, hogy az elmúlt hetek alapján legfőbb esélyesként számon tartott Philipp Kälin (2.) sem húzott el tőlük. A svájci a végére kapta össze magát igazán, ám a topszektorral záruló futam elején igencsak középszerűen teljesített. Az a hét század izgalmas folytatást prognosztizált. A hazaiak reménysége, Emanuel Lamp (7.) sokakhoz hasonlóan besokallt odafönt, így elmaradása már tizedekben volt mérhető. A dél-tirolinál az alsó, a német Simon Widmesser (6.) futamában a középső volt élvonalbeli. Az első futamot követően egy másik svájci, Sandro Manser (1.) vezette a versenyt. Az a 17 század jelen lejtőn komoly különbségnek volt mondható. Gyenge szektora nem volt, elsőre uralta a lejtőt. De lett ez még úgyse…
A legjobb tíz sízőből kilencről már írtunk, s ez nem feltétlenül a tudásbeli különbségből fakadt. A lejtő középső része el kezdett amortizálódni, csodát kevesen alkottak ott. 34-es rajtszámmal a svájci Gabin Janet (9.) bő élmezőnyhöz csatlakozása azért nem volt teljesen váratlan, hiszen többek versenyképesnek mutatkoztak egy-egy szektor, vagy akár csak kanyar erejéig. Lényegében ez a 25-össel síelt Bányai Attilára (24.) is érvényes volt. Középen hozott egy 17. időt, esetében az nem volt kérdés tárgya, befér-e a legjobb harminc közé, azaz délután az első közt fog-e rajtolni. Másfeles hátránnyal egyértelmű volt az igen válasz. Délután folytatta helytállását Attila, hiszen bár 4 helyet rontott helyezési számán, a 2.35-ös hátrány, no és az, hogy az 53 fős mezőny közepén zárt, mindenképp dicséretet érdemel. 49.40-es ranglistás pontszáma pedig messze egyéni legjobbja. S a Szuper-G csak ezután következik…
Komoly előrelépések nem nagyon történtek a fiúknál sem, esetükben a 6 volt a bűvös szám. Ennél több egyikük sem javított, az elsőként rajtolt Haugen (24.), majd a TOP10-be ugrott amerikai Wilson (10.) mondhatta ezt el magáról. A délelőtti legjobb tízes előtt nem ő, hanem egy másik amerikai, Hunter Salani (8.) vezette a versenyt a második futamra nagyot javult Hammert (9.) megelőzve. Egészen a legvégéig úgy tűnt, hogy a norvég fiú szállítja a délután legjobb idejét. Chaix (13.) menetének legelejét, Janet (11.) pedig a végét rontotta el rettenetesen, s bár Fosse (7.) menetét sem kerülték el a látványos bizonytalanságok, hozott előnye épp elegendő volt pozíciója megtartásához. Rögtön utána örülhettek egy rövid ideig az olaszok, de maga Lamp (6.) is érezte gesztusai alapján, nem ezzel a menettel fog ő ma érmet szerezni.
Egy sokkal kiegyensúlyozottabb, igaz, rendkívülinek épp nem nevezhető futammal Widmesser (5.) a legjobb ötös előtt élre állt. Ő már akár reménykedhetett is a bravúrban. Fernsebner (3.) becsülettel megharcolt a pályaegyenetlenségekkel, eredményesen. Az addigi legjobb futamidővel felkéredzkedett a dobogóra. A vele századra azonos idővel álló honfitársát simán megelőzte, Haasnál (4.) a pálya végére kihagyott a koncentráció. Rösle (1.) egyértelműen támadólag lépett fel, ami a sok apró rontogatás ellenére bevált, hiszen topidővel, nagyjából másfél tizedes fórral ismét német vezetésre állt a történet. Kälin (2.) részéről az atomerős középső szakaszra szükség volt, minekután fent több mint két tizedet vesztett a némettel szemben. A végéből „Hundertselkrimi” lett, két századon múlt az újabb svájci aranyérem. Merthogy Manser (46.) egy korai, hatalmas elfékezéssel kiírta magát az érmesek közül, és lényegében csak becsületből ért célba.
Felix Rösle – tenisznyelven szólva – a verseny ötödik kiemeltje volt, innen nézve sikere nem volt nagy meglepetés. Az előző junior-vb-n a királyszámban kilencedikként zárt síző egy fergeteges dél-amerikai túra után az Európa Kupában került rendszeresen az erős pontszerzők listájára. Nem mellékesen közel került a TOP100-hoz, a juniorkorszakában domináns Luis Vogt méltó örökösének számít. Philipp Kälin február derekán, Crans-Montanán állt dobogóra az Európa Kupában, ezeken kívül is számos erős pontszerzése volt. Látni fogjuk még a Világkupában. Az osztrákok közül nem annyira Matthias Fernsebner volt várható a pódiumra, sokkal inkább Haas. Alkalmi EK- pontszerzőnek számít egyelőre, az viszont megelőlegezte a bizalmat, hogy a ranglistán nagyokat lépett előre idén.
Síparadicsom Blog 