Maradt még egy utolsó nagy fordulat, és dráma a világbajnokság végére: Clément Noël nem tudott leérni a francia edző által tűzött pályán, így Loïc Meillard-nak hívják a szlalom új világbajnokát! 1950 után győzött újra svájci szlalomos a férfiak között. Atle Lie McGrath első teljes értékű világbajnokságán megszerezte első (ezüst)érmét, míg a németek Linus Straßernek köszönhetően mentesültek azon szégyen alól, hogy érem nélkül kullogjanak haza a vb-ről. Feller a negyedik, Haugan az ötödik, Ryding a hatodik helyen végzett. A magyarok abszolút helytálltak, Richard Leitgeb a 30., Úry Bálint a 31., Trunk Tamás a 37. helyen zárt.
A világbajnokságok hagyományos zárószáma a férfiak szlalomversenye. A szakág, ami jellemzően totálisan kiszámíthatatlan, a mai napra is legalább nyolc-tíz aranyesélyest fel lehetett volna sorolni, a dobogóban pedig ennél is többen reménykedhettek. A szlalomlejtő női szinten hosszúnak és meredeknek volt mondható, férfi viszonylatban már inkább átlagos mindkét tekintetben. A norvég edzője által tűzött délelőtti futam a sebességszerzésre, ill. különösen annak tartására épült. Széttűzött, kanyargós nyomvonal várta a sízőket, fagypont alatti hőmérséklet és borús idő kíséretében.
Clément Noël (1.) eleddig nem szerzett érmet világbajnokságokon. Nem délelőtt kívánta megnyerni a versenyt, tisztán, konstanstempó mellett hozta le futamát. Henrik Kristoffersen (11.) a számára oly kedves, néhány GS- kanyarokkal tűzdelt pályán nem bírt konkurálni. Néhányszor lecsúszott az ideális ívről, egyébiránt komoly rontása nem volt, ehhez képest a másfeles differencia kijózanító volt. Timon Haugan (4.) részéről a meredek fordítókból hiányzott a kellő dinamika, a zárószektora volt valamicskét jobb Noëlénél. Így is 7 tizedes hézag alakult ki közöttük. Pozitívum, hogy Manuel Feller (6.) megélte a célvonalat, más kérdés, hogy másodpercen túli időhátránnyal. Egyszerűen a francia irányváltásai jócskán pattogósabbak voltak.
Atle Lie McGrath (3.) vehemensen kezdett, egállal haladt át az első mérési ponton. A középső szakaszon két kisebb hibát követett el, lendülete azért kitartott, így szorosan beelőzte Haugant. Linus Straßer (5.) részidői már két szektor után zöldültek, a második letöréstől kezdődően azonban sok élt használt. A norvég üldözők közé sorolt a német. Loïc Meillard (2.) rögtön egy kiadós mentéssel kezdett, s utóbb is voltak gondjai, de párját ritkító technikai képzettségével mindegyiken túllépett. Kéttizeden belül maradt, ami nagy szó, ugyanakkor a biztonsági Noël- menettel szemben ő szinte elment a határig.
Steven Amiez (7.) túl sok kockázatot vállalt, ami sok kis apró rontással, ezáltal sebességvesztéssel járt együtt. Kristoffersent előzte csak meg. Albert Popov (18.) a kiesés széléről megmenekült ugyan, de a lendületveszteség ezen a lejtő hatványozottan jelentkezik – senkit nem előzött meg. Dave Ryding (13.) kiválóan kezdett, középtájon is úgy-ahogy tartotta a legjobbakat, aztán a második letöréstől kezdve fokozatosan esett szét mozgása. Méterekkel stangli alatt fordult, a záró szektorban egy komplett másodpercet szedett össze. Kristoffer Jakobsen briliánsan szlalomozott a csapatkombináció keretében, már önmagában amiatt fellépett az esélyesek közé. Ma nem húzta sokáig: igyekezett szűken fordulni, korai kapura lépés lett a vége. Hisztérikus dühkitörésben (#skiverrückt) tört ki a svéd, botjai bánták a rohamát. A betegeskedő Lucas Pinheiro Braathen (10.) konszolidáltan haladt, nem vállalt elegendő kockázatot, hozzá hasonlóan Daniel Yule (12.) kanyarulatai is tágabbra sikerültek a kívánatosnál. Fabio Gstrein (9.) veszélyt nem jelentett az élen állókra, nyugodt sízését nem kultiválta az időmérő műszer; Samuel Kolega (20.) lábai alatt a középszerűbb ritmus mellett is rendszeresen megremegtek lécei. Ment a lista végére.
Alexander Steen Olsent támadásra intette edzője, pár századdal gyorsabban nyitott, mint Noël. Közvetlenül a meredek lejtő előtt tévesztett kaput. Tanguy Nef (7.) itt-ott statikusnak tűnt, a következetes ritmika azért egész tisztes futamidőt eredményezett: csatlakozott a másféllel elmaradottak közé. A két évvel ezelőtti bronzérmes Alex Vinatzer (24.) már az első kapunál szertefoszlatta mai reményeit. Lecsúszott róla, nagyot kellett korrigálnia, onnantól úgy küzdött, mint malac a jégen. A szurkolók ovációja kísérte lejtmenet Dominik Raschnert (23.), teljesítménye azonban nem volt kielégítő. Alig-alig verte meg Vinatzert. Filip Zubčić (15.) konszolidáltsága az erős középmezőnyre volt elegendő, a második szekció pedig két kiesővel zárult. Marco Schwarz pár kapuval a start után vétett belső síhibát, Paco Rassat pedig valamivel lejjebb egy vertikális kombinációt tarolt le.
Marc Rochat (21.) hiába kereste, nem találta a ritmust, Benjamin Ritchie megcsúszott a rajt után nem sokkal a belső sílécén, Armand Marchant (32.) pedig a látványosan kádasodó pályán nem úszta meg a sereghajtó pozíciót. A nap egyébiránt elő-előbújt, ami részint előnyökkel is járt. Victor Muffat-Jeandet (21.) a második letörést kapta el jobban, Tobias Kastlunger (29.) pedig sokadik sízőként követte el az alaphibát: a nem túl komplikált felső szakaszon lendületet vesztett, amit persze esélye nem volt már visszaszerezni. Lehetett még erősen síelni, Laurie Taylor (19.) lendülettel vette a nyújtott kanyarulatokat, az elejétől fogva határon síző, élete utolsó vb-jén szereplő Stefano Gross (14.) személyében pedig hosszú idő után zárt valaki 2 s-en belül. Eduard Hallberg (17.) szintén érdemi eredményre vágyott, odatette magát, s még a záró lankán sem maradt el oly mértékben, mint a környezetében indulók.
Harminc sízőből mindössze öten búcsúztak, a mezőny pedig nagyon egyben volt, csupán a két 3-en túli hátránnyal rendelkező Kastlunger és Marchant volt leszakadóban. Jett Seymour (31-essel a 26.) a harmincba kerülés határán táncolt, Istok Rodeš korán búcsúzott, a papírformának megfelelően harmincban zárt Billy Major (33-assal a 25.), majd Tormis Laine (34-essel a 28.). Fabian Ax Swartz kicentizte a dolgot, nem húzta sokáig, Sam Maes (36-ossal a 16.) ellenben egy hasonlóan bevállalós menettel komoly bravúrt ért el. Bár extrát nem nyújtott, simán harmincba került Erik Read (37-essel a 27.), ez a későbbiekben még Juan Del Campo Hernandeznek (42-essel a 30.), illetőleg Matej Vidovićnak (45-össel a 30.) sikerült még. Utóbbiak holtversenye miatt valójában 31 síző került a második futam első fázisába.
A széttűzött, erőteljesen roncsolódó pálya idővel tömegesen szedte áldozatait. Többek közt River Radamus, Sebastian Foss-Solevåg és Jesper Pohjolainen fejezte be idő előtt futamát. Sajnos a Szőllős-fivérek is azon 41 sportoló közé kerültek, akik végzetes rontást követtek el. Mindketten a céllejtő elején hibáztak, Barnabás stanglira trappolt, Benjamin oldalára dőlve fejezte be versenyét. Richard Leitgeb (47-essel a 37.) zaklatott menettel kvalifikált a délutáni folytatásra, különösen a második letörés sikerült kínszenvedősre. Úry Bálint (60-assal a 42.) kifejezetten ambiciózus menetet vállalt, nála a végére fogyott el a koncentráció, meg aztán a kádak se segítették. Leitgebbel szembeni 9 tizedes elmaradásából ötöt a záró szektorban szedett össze. Trunk Tamás (65-össel az 51.) nem igazán érzett rá a körülményekre,a továbbjutást azért simán kiharcolta magának.
Délután a francia edző biztosra igyekezett menni. A haladósabb, szűkebb fordítókkal és sorozókkal tarkított, az alján sokak szerint lesiklásra hajazó nyomvonal egyértelműen Noël szája íze szerint alakult. A holtversenyes 30-dikokak különcsatáját Vidović (22.) egy századdal nyerte meg Del Campo (23.) ellen. A spanyol lendületesebb, a horvát precízebb volt. Kastlunger több tempót vállalt, de még a meredek lejtő előtt megcsúszott, Laine pedig az utolsó nem sorozó kapura trappolt rá. Az észt egyébiránt masszív előnnyel vezetett. Read (24.) menetéből a szükséges plusz megint hiányzott, Seymour (21.) jóval több mersszel haladt a második meredeken. Kevésen múlt, hogy nem jár úgy, mint az észt sporttárs. A nagy darában épp csak befért az alsó vertikális kombinációba. Ahol ugyebár alternatív útvonalon is szabályosan át lehet menni, Major (15.) a traverzen történt túlcsúszásán túl ugyanott akadtak nehézségei. Két másodperc környéki előny mérséklődött nagyjából a felére. Vinatzer direkt íveken haladt, aztán a második meredeken feljebb tekerte a lendületet, de nem sokkal a vége előtt elhaladt egy kék kapu előtt.
A délutáni pálya kulcsa a mielőbbi ritmusfelvétel volt, erre Raschner (8.) kristálytisztán ráérzett, ennek megfelelően osztrák síző vezető helyének, egyben a legjobb futamidőnek örülhetett a publikum. Rochat (16.) nem támadott úgy, mint azt megkívánta a pálya, a veterán Muffat-Jeandet (17.) részéről a meredeken mért sebesség éppúgy hiányzott, mint a szűk ívek. Kolega (10.) a lejtő felső részén dadogós volt, cserébe a céllejtőn végre magára talált. Taylor korán fordult egy kék stanglira, Popov (18.) pedig nagyjából kihozta a maximumot, amit egy tőle rendkívül távol álló pályán lehetséges volt. Hallberg (12.) alapjáraton élre állhatott volna, csakhogy a lapos átkötőn néhány kaput távolról abszolvált, ez pedig csak az aktuális harmadik helyre volt elegendő. Maes (19.) a GS- íveken délelőtt elemében volt, a délutáni szlalomos darálás már kevésbé felelt meg vágyálmainak. Természetesen a céllejtőn szedett össze rengeteg hátrányt.
Ekkortájt Raschner vezetett Kolega és Hallberg előtt. Zubčić a negyedik kapunál túl messzire dőlt, egyensúlyát nem tudta megőrizni. Hasonló probléma sújtotta Grosst (20.), mentett, de lendületét visszaszerezni már nem tudta. Ryding (6.) a céllejtőt piszkosul bánthatta, mert addig stabil, feszes kanyarokkal héttizedes előnyben volt, a célig mégis csak egy tized maradt. Yule vad kezdése hamar büntetett, Kristoffersen (13.) trónfosztása pedig már az első kapuknál világossá vált. Egyszerűen nem pattogtak ma úgy lábai, mint jobban sikerült idei VK- versenyein. Braathen (13.) kondicionális állapota nincs a topon, küzdött, hajtott, de az elittel így nem tudott megbirkózni. Ryding egy wannabe- szambával reagálta le, hogy újabb helyezést javított. A kezdésnél nem engedte el léceit Gstrein (11.), s rajta vesztett. Mert hiába iramodott meg pazarul a céllejtőn, végül még az aktuális dobogóról is leszorult.
A délelőtt legjobbjait megelőzően Ryding állt a tabella élén, mögötte a per pillanat 13 pozíciót javító Raschner és Kolega sorakozott. A brit egy halovány éremesélyt dobott el a céllejtőn, az addig szigorúbb lécvezetéssel operáló Amiez (7.) ott 44 századot osztott ki neki. Századra azonos időről startolt el Nef, s pontosan ugyanúgy elherdált minden fórját a nyitószektorban. Nála a letörés környéki szakasz csúszott félre (szó szerint), így pár századdal a virtuális pódiumról is lemaradt. Feller (9.) rendkívül aktívan kezdett, egyértelműen az éremszerzés jegyében. Komoly ritmustörései nem voltak, a zárószektora különösen lendületesre sikerült. A harmadik legjobb futamidő és a bő héttizedes fór kecsegtető látvány volt.
Straßer (3.) középtájon párszor távol került a kapuktól, sízése ugyanakkor folyamatosabb volt, mint Felleré. Jelentős alaptempóját végigvitte, így szűk 3 tizeddel átvette a vezetést. Haugan (5.) sízése inkább volt munkásabb, mint harmonikus, a céllejtő nyitányán ezzel együtt szinte egálra állt a némethez. A végtempó… na, az tovaszállt, ott Straßer lécei jobban mozogtak. A müncheni specialista érmét, egyben a németek első idei vb-érmét McGrath (2.) hiúsította meg. A céllejtő tetején történt nagy mentése után kevesen hitték volna, hogy az ifjú norvég topszektort rittyent zárásra, mégis így történt. Meillard (1.) elképesztően lendületes nyitány után középtájon tartotta előnyét. A céllejtőn egy McGrath környékén mozgó részidővel komoly nyomás alá helyezhette volna Noëlt, de azért így sem nézett ki rosszul a helyzet. A francia visszafogottan kezdett, nem igazán találta az utat. Az átkötő részen aztán jött a menetrend szerinti kapura lépés. Franciaország érem nélkül maradt, Svájc adja a szlalomos világbajnokot a férfiaknál is!
A folytatásban Williams Hansson (24.) egalizálta hátrányát a nála jobb pályán síelő Readdel szemben – ez inkább a kanadai kritikája. Honfitársa, Gustav Wissting (26.) hozta a kötelező minimumot a TOP30-ért, míg Luke Winters többre vágyott, kiesés lett a vége. Michał Jasiczek (28.) után Richard Leitgeb (30.) valamivel higgadtabb arcát mutatta, az előzetesen célként megadott helyezési számot elérte. Aingeru Garay Fernandez (29.) és Kojama Dzsohej (27.) megelőzte a honosított osztrákot, s ami a második futamot illeti, az öt sízővel később startolt Úry Bálint (31.) is jobbat ment nála. Örömteli, hogy Trunk Tamás (37.) is jobban teljesített délután, egy ausztrál és egy haiti riválist még bónuszként megelőzött.
Bár kiváló technikai tudásával eleddig is kiemelkedő sízőként kezelte őt a szakma, még a svájci válogatotton belül is elhalványult Loïc Meillard nagysága. Nem állítjuk azt, hogy a saalbachi vébén szerzett két arany- és egy bronzérmével kitört volna Marco Odermatt árnyékából, az azonban kétségtelen, hogy innentől már borítékolhatóan ott van a szűk világelitben. A szlalom volt a svájciak mumusszáma, legutóbb 2003-ban (Silvan Zurbriggen) szereztek egyáltalán érmet, az azóta eltelt bő két évtizedben pedig akadtak olyan idények, amikor már egy TOP10-helyezés meglepetést okozott a Világkupában. Meillard az ötödik svájci világbajnoka a szakágnak. A legelső vb-n David Zogg (1932), majd a 30’-as évek végén kétszer Rudolf Rominger, aztán 1948-ban Edy Reinalter, s végül 1950-ben „le Grand” Georges Schneider érdemelte ki a vb-aranyat. Igen, 75 esztendőt, háromnegyed évszázadot kellett várni az újabb elsőségre. A 4 aranyérem és 9 dobogó mellett már ez megmutatja, hova jutott a svájci sízés, férfi fronton.
Atle Lie McGrath a 2021-es vb-ről emlékezetes adelbodeni bukásával maradt le, két évvel ezelőtt pedig a szuperóriáson szakította el keresztszalagjait, így nem tudott rajthoz állni a technikai számokban. A higgadtság és stabilitás nem volt az ő védjegye, de ma e téren is előrelépett. Felnőtt világversenyen első érmét szerezte. Linus Straßernek csapatban van már olimpiáról ezüstje, ill. vb-ről bronza, az első egyéni siker eddig váratott magára. Ezzel egyszersmind megmentette a német küldöttség becsületét.
A 48. Alpesi Sí Világbajnokság ezzel véget ért, a következő vb-t Crans-Montana rendezi 2027-ben. No, és a következő hétvégén a férfiak gyorsasági VK- hétvégéjét is, míg a nők Sestriere-ben versenyeznek három napon keresztül.
A címlapkép forrása: Quotidiano Sportivo
Síparadicsom Blog 