Kettős svájci győzelemmel végződött a világbajnokság utolsó női versenyszáma. Camille Rast kiváló napot fogott ki, egy pillanatig nem volt kétséges, hogy 34 év elteltével ő fogja megszerezni a régóta várt helvét aranyérmet szlalomban. Wendy Holdener újabb ezüsttel gazdagodott, míg a dobogó alsó fokára Katharina Liensberger állt fel – vagyis a hazaiak részéről folytatódott az éremhalmozás. Bár századokon múlt, az amerikaiak ezúttal érem nélkül maradtak, Paula Moltzan végzett a negyedik, Mikaela Shiffrin az ötödik helyen, míg Andreja Slokar 6. helyével újabb sikeres vb-t teljesített. Az első futamot tűző osztrák mester alaposan megrostálta a mezőnyt, a 116 fős mezőnyből csupán 45-en kerültek egyáltalán a második futamba. Majtényi Hanna így a remek 30., Polányi Lili a 31. helyen zárt, míg a székelyföldi Balogh Lőrinc Bernadett a 33. helyen fejezte be versenyét.
A lányok a szokottnál is szisztematikusabban és hosszabban tanulmányozták a pályát. Az osztrák edző alaposan megbolondította a nyomvonalat, több banánkaput és ritmustörést helyezett a lejtőre. Aminek állaga változékonyabb nem is lehetett volna: felül puha volt, középtájon mind keményebbé vált, lent pedig kőkemény jégrétegbe váltott át. Szóval vérbeli rostára lehetett számítani. Az időjárás ismét javulófélben volt, szikrázott a napsütés, a hőmérséklet bőven fagypont alatt volt.
Katharina Liensberger (2.) nyitómenete abszolút tisztességesnek tűnt. Koncentrált volt, itt-ott a kelleténél több lendületet áldozott be. Leginkább a nyitányon, Wendy Holdener (4.) ott két tizedet osztott ki az osztráknak. A második letörést követően szemlátomást több élt használt, aminek bő 2 tized lett a vége. Két szektor után 4 tizeddel állt jobban Mikaela Shiffrin (3.), a záró meredeken viszont folytonosan korrigálnia kellett, így egyetlen tizeddel az osztrák mögé sorolt.
Camille Rast (1.) egészen pazar felső részt síelt. Kegyetlenül adagolta a tempót, amiből a végére is jutott nem kevés. Közel hattizedes fórját akár már perdöntőnek is értékelhettük. Sara Hector (12.) stílusától mi sem áll távolabb, mint ez a szűkre tűzött, agyonkombinált nyomvonal. Csaknem 3 másodpercet kapott, teljesen elszállt. Mint ahogy Zrinka Ljutić (9.) is kihullott az éremcsatából. Eleve nem volt pattogós, amit csinált, a vertikális kapukkal teletűzdelt átkötőn pedig a kiesés szele is megérintette. Nagy bravúrral megoldotta hátrakerült súlyponttal, de a vége 2 másodperces differencia lett… Lena Dürr (8.) konzervatív sízése jelen körülmények közt nem ért semmit, nem találta a ritmust, az ívek sem voltak optimálisak. Épp 2 s-en belül zárt a betegeskedő német.
Melánie Meillard (10.) bíztatóan kezdett, a második szektorban például az éllovason is fogott egy keveset. Másodperc környéki hátrány nézett ki neki, csakhogy a céllejtő végén bele kellett fékeznie, ami az utolsó, lankás métereken hatványozottan jelentkezett. Katharina Truppe (7.) közvetlenül a dobogóvárományosok mögé került – de 8 tizedes időhátránnyal. Nagyobb kalamajka nélkül leért, de nem mert sokat vállalni. Andreja Slokar (6.) szintén egészségi problémákkal küszködött a héten, ehhez képest egész masszív teljesítményt nyújtott. Bár nem mindenhol talált lendületet, Truppét pár századdal előzte. Anna Swenn-Larsson támadólag lépett fel, kanyarjai kezdetben úgy voltak pontosok, hogy a ritmika is megfelelő volt. Az átkötő részen aztán jött a baj, megakadt belső léce, oldalára dőlt.
Mina Fürst Holtmann (15.) jelenleg nincs olyan állapotban, hogy egy ennyire kemény pályán érvényesülni tudjon. Alapvetően lassú volt, a ritmustöréseknél pedig rendre totál szétesett. Hátránya túlhaladta a 3-set, ment a lista végére. Egy VB-bronzérem már a vitrinben, Paula Moltzan (5.) nyugodtan kockáztathatott ma. A Holdeneréket üldöző boly élére állt, vagyis egy extrával még volt remény feljebblépésre. Lara Colturi óvatosan viseltetett, ez a pálya kellő rutin nélkül nehezen hozható. Egy korai fordulóval kapura lépett az albániai olasz lány. Katharina Huber (13.) kezdetben ügyesen rálel a pálya titkára, a hajtűket jól oldotta meg. Majd egyik pillanatról a másikra teljesen kiesett a ritmusból, csupán Holtmannt előzte meg.
A reklámszünetet követően búcsúzott a világbajnoki címvédő. Laurence St-Germain görcsösen törekedett lendülettel haladni, ez kezdetben egy sor késésben jelentkezett, majd törvényszerűen lemaradt egy random kapuról. Neja Dvornik hasonló módon fejezte be napi szereplését, majd Ali Nullmeyer (17.) teljesítette ugyan a pályát, de az addigi legrosszabb időeredménnyel. Emma Aicher a meredek szakaszokon rendre késésbe keveredett, egyensúlyi problémákkal küzdött végig. A céllejtőn való vergődést ő maga unta meg, egyszerűen kiállt a versenyből. Cornelia Öhlund (18.) zaklatott sízése után Marie Lamure (14.) rendkívül vontatott, legalább technikailag szép csúszása következett. A közvetlen világelitbe nem tartozó sportolóknak a kettő közül valamelyik jutott osztályrészül. Martina Peterlini (24.) nem akart/bírt semmiféle kockázatot vállalni, az olaszok legjobbja minden korábbinál nagyobb hátrányt (+4.75) szedett össze.
Hanna Aronsson Elfman (21.) nem felelt meg a kihívásoknak, akkortájt már a kádasodó belső ív is felkerült a listára. Csupán az olasz lányt előzte meg. Katharina Gallhuber igyekezett igazolni beválogatásának a jogosságát. Vállalkozott becsülettel, de egyszer csak elvesztette a kontrollt belső léce felett. Csúszása rámutatott, mennyire brutálisan meredek a lejtő. Martina Dubovská (22.) zömében tisztán síelt, leginkább a harmóniára fókuszált. A végére nála is elfogyott a szufla, így csak Peterlini maradt mögötte. Chiara Pogneaux jóval több kockázatot vállalt, de rajta vesztett – hasonlóan a kettővel utána startolt Amélie Smarthoz. Esélyük nem volt célba érni. Kettejük közt Ana Bucik Jogan (23.) küzdelme reménytelen volt, egy pillanatra sem talált magának lendületet a rutinos szlovén. Eliane Christen állt a legközelebb ahhoz, hogy egy viszonylag bevállalós menettel elérje a célvonalat. Kinézett neki egy TOP15, de egy nem túl komplikált kaput lába közé vett. Az első harmincasból Thea Louise Stjernesund volt a tízedik kieső. Sokadik necces kapuvétele után eljött az a pillanat, amikor nem tudta befűzni belső lécét.
A folytatásra is maradtak minőségi sízők. Amelia Josephine Hurt (20.) mozgása akadozott ugyan, a TOP30-at ugyanakkor sikerült bebiztosítania. Marta Rossetti (11.) már a csapatkombinációban kitett magáért, a tapasztalat kamatozódni látszott. Az első meredeket inkább megfogta, a másodikra remek ritmust talált – két darab TOP10-es szektor formájában. Századokon múlt, hogy kiszorult a legjobb tízesből. A brit Victoria Palla (26.) személyében először szedett be valaki több mint 5 másodpercet, igaz, ő legalább leért, a nevesebb sízők közül Jessica Hilzinger és Katie Hensien például ezt nem mondhatta el magáról. Az olasz fiatalok jól teljesítettek, Lara Della Mea (19.) bőven rajtszáma fölött szerepelt, a franciák szakági EK- győztes tehetsége, Marion Chevrier (16.) megtalálta jelen körülmények közt a kívánatos egyensúlyt, technikával pedig elbírta a kihívásokat. A tabella első harmincasába került a brit Reece Bell (40-essel a 27.), a nagyon ambíciózusan síző Giorgia Collomb (45-össel a 25.), valamint két japán, Vatanabe Eren (46-ossal a 29.) és Ando Asza (47-essel a 28.).
Rengetegen hullottak el, jellemző, hogy az 52-es rajtszámot birtokló holland Kiara Derks (52-essel a 30.) telítette be a TOP30-at. Andorrai, argentin és szlovén-amerikai sporttárs után sajnos Tóth Zita sem teljesítette a pályát. Mielőtt lemaradt volna az egyik stangliról, nagyságrendileg 4,5 másodperces hátrány nézett ki neki. Szőllős Noa jócskán megfontoltabban haladt, így vett lábai közé egy stanglit, akárcsak a későbbiekben a lejtő tetején Hozmann Szonja. A másik két magyar lány ugyanakkor célba ért. Polányi Lili (76-ossal a 35.), majd Majtényi Hanna (81-essel a 34.) is a biztonságot részesítette előnyben, de ez sem feltétlenül garantálta a célvonalat. Hanna hét tizeddel szerepelt jobban. A székelyföldi Balogh Lőrinc Bernadett (89-essel a 38.) tőlük jó 3 másodperccel lemaradva, ugyancsak kvalifikált. Egyáltalán nem a szerényebb képességű szlalomosokhoz igazították a pályát, ennek megfelelően sok sikerélmény nem jutott nekik. Estek-keltek, jellemzően néhány kapu után búcsúztak. Mindösszesen 45 sportoló ért célba, köztük volt iráni, libanoni, kirgiz, üzbég és hongkongi.
A svéd edző jóval haladósabbra hangolta a nyomvonalat, a technikai tudás mellett nagyobb hangsúly vetült stabil tempótartásra. Derks (26.) egyértelműen a célba érésre helyezte a hangsúlyt, megfontoltsága sok hibával párosult. A jóval folyékonyabban forduló Vatanabe (25.) másfél másodpercet adott a holland lánynak, honfitársa, Ando (24.) nála is sokkalta gyorsabb volt. Főként szűkebb ívhasználata miatt. Bell (20.) egy nagyobb belefékezés dacára – az addigi legjobb második futammal – átvette a vezetést. Ő már tartósan élen ragadt, az osztrák felmenőkkel rendelkező Palla () mozgása kevésbé volt könnyed; Collomb (21.) sízéséből hiányzott a magabiztosság, ezáltal kanyartempója elmaradt a várakozásoktól, Peterlini (22.) pedig elejétől fogva hezitálni látszott, a végére lendült bele igazán. Bucik Jogan (18.) egész korrekt menetet rakott össze. Hamar megtalálta a ritmust, a vége különösen energikusra sikeredett. Dubovská (16.) a meredeken tizedeket vert a szlovén lányra, annak köszönhette a vezető helyet. Aronsson Elfman (17.) közvetlenül a lejtő tetején nagyon megakadt, meg kellett dolgoznia, hogy újra lendületet találjon. Két topszektor alapján mondhatjuk, sikerrel járt, de a vezetés átvételéhez ez sem volt elegendő. Öt századdal szorult a második helyre. Hurt (19.) izgága, zaklatott csúszást mutatott be, pechére a legnagyobb rontását közvetlenül a lanka előtt követte el. Az a 4-5 késve vett kapu komoly veszteséggel járt.
Della Mea (13.) mértékadó menetet rakott az asztalra, az addigi legjobb idővel került a lista élére. A tetőn azonban sokat tétovázott, világosan látszott, hol fogható, Öhlund (11.) speciel valamennyi szektorban nyert valamicskét az olaszon, ami hozott előnyével együtt több mint fél szekundumos differenciát eredményezett. Nullmeyer az átkötő rész végén, az újabb letörésnél túl direkten próbált kanyarodni, minek következtében stanglisra lépett a kanadai. Chevrier (10.) megfontolt első meredeket követően a második letörést követően erőre kapott, így a legjobb futamidővel vette át a vezetést.
A reklámszünet után Holtmann egész agilisan viseltetett az első meredek szakaszon. Ezt a dinamikát az átkötő részre is továbbította volna, csakhogy egy rossz súlypontáthelyezés megpecsételte sorsát. A védőháló állította meg lezúdulását. Lamure (12.) nagyobbrészt kulturált, szépségdíjas sízést mutatott be, csakhogy a kellő gyorsaság hiányzott nála, a második letörésnél pedig egy jókora belefékezéssel csak az aktuális harmadik tudta célba venni. Huber (14.) jó ritmikával, de eléggé széles kanyarvételekkel operált, majd – bár külön is figyelmeztették rá – a vertikális kombinációknál nem tudott stabil maradni. Hector szoros vonalvezetésre törekedett, és bizony szépen építette fórját, az utolsóelőtti, nagyobbrészt az átkötésre építő szektorban abszolút legjobb szektort hozott. Jól állt neki a felszabadultság, de nem sokkal a cél előtt végzetes késésbe keveredett. A lányok úgy álltak a szituációhoz, hogy egy extra menettel akár nagy bravúrt is elérhetnek. Rossetti (15.) komoly fölénnyel állt volna élre, ha közvetlenül a lanka előtt nem csúszik le a nyomvonalról. Kb. egy másodperc értékben. Meillard szintúgy járt, mint Hector: vagy extra, vagy kiesem. Egy rosszul kivezetett forduló jelentette a vesztét. Az első futam legjobbjai előtt Ljutić (9.) került a tabella élére. Nem volt elégedett a horvát, mert bár fent valamicskét növelni tudott előnyén, a második letörésnél sok volt az élhasználat.
Mint az várható volt, Dürr (8.) rögtön letaszította az élről a horvátot. A harmadik legjobb futamidővel, de azzal sem lehetett elégedett, egy ízben majdnem keresztezték egymást lécei, a második letörésre pedig nem sikerült stabilan érkeznie. A kívülről darabosnak tűnő mozgás nem feltétlenül volt rossz ómen, Truppe (7.) például így tudott megfelelő lendülettel érkezni a záró szakaszra. Ott csak Chevrier ment nála jobbat. Osztrák vezetésnél startolt el Slokar (6.). A szlovénok legjobbja nagyobb hiba nélkül tudta le futamát, mi több, a céllejtőn extrán pontos és extrán gyors tudott maradni. Topidőt síelt, ami sokáig nem tartott ki, Moltzan (4.) egyedül a zárószektorban maradt el a szlovéntól. Támadott becsülettel, a hegytetőn agresszívabb hóréteggel azért meggyűlt a baja.
Holdener (2.) nagyot küzdött, ő kétségkívül az utána közvetkező három lányt akarta szorongatni. Menete nem volt épp hibátlan, cserébe egyenletesen dinamikus volt. Shiffrin (5.) két szektoron át tartotta a svájcit, az átkötőn azonban komoly késedelembe került. Időbe került, míg újra ritmust talált, addigra viszont elúszott a reális éremesély. Fent körülményesen dolgozott Liensberger (3.), kezdeti feszültségét a céllejtőn levetkőzte, ott egész kiválóan teljesített. Szorosan alakultak a dolgok, Moltzant kettő, Shiffrint öt századmásodperccel előzte meg. Ennyi kellett az éremszerzéshez. Rast (1.) végtelenül lazán, önbizalommal telve síelt, bármiféle megingás nélkül csak hagyta, hogy lécei vezessék lejtmenet. Szűk 5 tized maradt előnyéből, kettős svájci siker született női szlalomban!
Minekután a négy kieséssel felszabadultak pozíciók a legjobb harmincban, maradt tét a folytatásra nézve. Nem meglepő módon ekkortájt senki nem mert kockáztatni, a lett Liene Bondare (27.), a német szülőkkel rendelkező, dél-afrikai színekben versenyző Lara Markthaler (29.) és a georgiai Nino Ciklauri (28.) után a magyar lányok is ezt a sormintát követték. Majtényi Hanna (30.) teljesítette a célkitűzést, akárcsak Polányi Lili (31.), széles íveken, taktikus sízéssel teljesítették második futamukat. Akárcsak Balogh Lőrinc Bernadett (33.). A hátrányok jelentősek, a helyezések szépek. Szép volt, lányok!
Camille Rast 1999-ben született Wallis kanton alig 6000 lelkes településén, Vétroz-ban, tehetsége kiskorában kiviláglott. 2017-ben, elsőéves juniorként lett korosztályos világbajnok, egy évvel később csapatversenyben szerzett aranyérmet, majd hat éve óriás-műlesiklásban egy ezüsttel gazdagodott. Csupán Alice Robinson tudta megelőzni. Kétszer győzött és hatszor állt dobogón az Európa Kupában. Első Világkupa-pontjait a 2016/2017-es idényben szerezte, akkor még óriás-műlesiklásban. Öt idénnyel később vált a bő elit tagjává, legyen szó bármelyik technikai számról. Múlt télen már ott sertepertélt a dobogó környékén, az áttörés ilyen értelemben idén valósult meg. Gurglben vett részt először pódiumceremónián, majd Killingtonban előbb GS-ben is megismételte ezt, azután megszületett első győzelme. Majd Flachauban a második. Páratlan kiegyensúlyozottsága (egyszer sem adta alább az ötödik helynél) okán ott volt az esélyesek közt, ma pedig azt is megmutatta, hogy ha igazán elkapja a flow, le képes uralni a mezőnyt. Vreni Schneider 1991-es vb-győzelme óta vártak az újabb aranyra Svájcban.
Wendy Holdener kilencedik világbajnoki érmét teheti a virtinjébe, ebből nyolcadszorra lett a medália színe ezüst. Újabb nagy esély, újabb elhalasztott esély. Ettől még ez így is korszakos eredménysor. A pekingi olimpia szezonja óta csak kereste önmagát, idén már voltak arra vonatkozó jelek, hogy megtalálta a fonalat Katharina Liensberger. Kétszer állt dobogón, volt két negyedik helye. 2021 világbajnokának ez a mai bronz nagy lökést adhat a folytatásra.
Holnap a férfiak szlalomjával zárul a vb.
A címlapkép forrása: bz Basel
Síparadicsom Blog 