Az elmúlt évek Nemzetek Kupája megmutatta, hogy Svájc világosan átvette (nem idén) az alpesi síelésben betöltött vezető szerepet Ausztriától. A férfiaknál különösen szembeötlő volt a dominancia, amit egy vélhetően jól sikerült hazai vébével sem tudnak majd palástolni nyugati szomszédjaink. A helvétek valamennyi szakágban átvették az elsőséget, egyedül talán szlalomban kétséges fölényük, de csapatszinten ott is topformát nyújtanak. Innen nézve nem keltett ma akkora szenzációt, hogy leuralták a csapatkombinációt, és semmilyen más nemzetbelit nem engedtek dobogóra. Úgy, hogy korszakos zsenijük ma nem is csatolt lécet. A lesikló világbajnok Franjo von Allmen újabb vagány menete után Loïc Meillard-nak nem volt egyéb dolga, minthogy igazolja a tényt, hogy ő jelenleg hazája legjobbja műlesiklásban. Az ezüstérmet Alexis Monney és Tanguy Nef nyakába akasztották, míg a dobogó alsó fokára Stefan Rogentin és Marc Rochat állhatott fel. A Szőllős- testvérek Barnabás bevállalós lesiklásával és Benjamin megbízható szlalomjával egy kiváló 20. helyezéshez segítették Izraelt.
A múlt heti „Kaiserwetter” lassanként, ám biztosan tovaszállt – párhuzamosan a lesikló lejtő strapabíróságával. Szitáló hó (havas eső), hajnalban még némi köd borzolta a kedélyeket, de szerencsére meg tudták tartani a vb utolsó gyorsasági futamát. A látási viszonyok persze közel sem voltak ideálisak, a hó minősége hagyott kívánnivalót maga után (vizesebb, tavasziasabb lett).
Maxence Muzaton (9.) nyitómenete egy látványosan szélesre sikerült íven kívül bőven tisztességesen alakult. A képességeket figyelembe véve tőle jó eredmény volt, hogy a svájci csapat egyik élharcosától alig kapott többet egy másodpercnél. Brodie Seger (23.) futamát dicsérni nem nagyon lehetett, nem volt a lejtőnek olyan pontja, ahol VK- pontszerzésre érdemes síelést mutatott volna be. Adrian Smiseth Sejersted (7.) a felső csúszási szakaszon ismételten kitett magáért, ám elég volt egy csúnyácska ugrató ahhoz, hogy minimális különbséggel, 8 századdal tudja csak átvenni a vezetést. Az már a folytatásban dőlt el, pontosan mekkora hézagot kellene eltüntetnie Haugannak. Florian Schieder (5.) tartotta a norvég tempóját a hegytetőn, ami ígéretes kezdésnek bizonyult. Alább továbbgyorsult, a végén ezúttal is 8 század döntött. Mathieu Bailet (16.) ma sem tudta összerakni a felső szakaszt, aztán viszont megmutatta, hogy sok-sok tizeddel lejjebb szállítható a dél-tiroli időeredménye.
Dominik Paris (3.) már a nagyágyúkat képviselte, mégpedig meggyőzően. Fent tartotta honfitársát, alább pedig lényegében igazolta, hogy nagyjából fél másodpercet benne hagyott Schieder. Ez már az a futam volt, amire Vinatzer építhetett délután. Justin Murisier (10.) kapcsán az átlagsebességgel nem voltak gondok, a kanyarvételek stabilitásával annál inkább. Azaz visszaköszöntek a vasárnapi hibák. Épp csak Muzaton mögé sorolt. Bryce Bennett (24.) alaptempója sem volt versenyképes, a Daytona- kanyar kimeneténél mért sebesség csukta be végleg amúgy is csak gyöngén pislákoló éremesélyét.
Alexis Monney (1.) különösen az ugratókkal tűzdelt második szektorban volt briliáns, nem mintha egyébként lettek volna gyengébb szakaszai. A sebességét elejétől a végéig kitartotta, a 6 tizedes előny önmagáért beszélt. Tanguy Nefen volt innentől a világ szeme, mert az nagyjából látszott, hogy délelőtt ennél jobb lesiklást nem fogunk látni. Már csak azért sem, mivel az említett, szűk fordítókat is tartogató szakaszon nagyobb ködfolt jelent meg. Stefan Rogentin (8.) attól függetlenül sem remekelt, az a bizonyos extra hiányzott amúgy korrekt menetéből. Ryan Cochran-Siegle (12.) részéről messze átlagon felüli teljesítményre volt szükség ahhoz, hogy dobogós esélyről akár csak beszélni lehessen. Ez nem valósult meg, az alsó részt kivéve masszívan kapta a tizedeket a svájcitól. Az meg nem volt benne a pakliban, hogy Ritchie másodpercen túli hátrányt ledolgozik Neffel szemben.
A ködfolt miatt bő negyedórára megállították a versenyt, csak ezután rugaszkodhatott el a rajtállásból Nils Allegré (11.). Megfelelő sebességgel kezdett, a kanyarívek azonban végig bizonytalanok voltak, amire leginkább a lejtő alján fizetett rá. Sokan megelőzték pár századdal, ami a fordított rajtlista miatt előnyt is hozhatott Noël számára. Mattia Casse (6.) a lejtő leginkább nyújtott kanyarjában került méterre lentebb az ideális ívtől, az ott eltékozolt 5 tized okozta, hogy nem a dobogós helyek valamelyikén, hanem a szoros üldözőbolyból adta át a stafétát Grossnak. A lesiklás ezüstérmese, Vincent Kriechmayr (13.) másodjára nem tudott masszív menetet összerakni, bár igyekezett teljesíteni. Az első ugratóról pocsékul érkezik, a lejtő közepén szedte be hátrányának a zömét. Fellernek fel volt adva a lecke!
Franjo von Allmen (2.) ismételten kegyetlen volt, az első két szektor után vezetett, aztán egy szélesre vett kanyar ellenére, ahol csaknem oldalára feküdt, visszatért a szokott ritmusba. A hullámok inkább mintha gyorsították volna, fenevad menete végén csupán 2 százados hátrányt jelent meg a kivetítőn. Ez bizony a Nef vs. Meillard csatában utóbbit helyezte a favoriti szerepkörbe. Stefan Babinsky (21.) elejétől fogva görcsösnek tűnt, ő és Schwarz – a két és feles hátránnyal – kiszálltak a versenyből. A harmadik osztrák csapat maradt egyedül éremközeli helyzetben. Daniel Hemetsberger (4.) simán és gördülékenyen vezette léceit, a tempója a startot követően és a legvégén volt igazán erős. Ezzel kerültek Gstreinnel közösen a dobogótól nagyjából fél másodpercre sorakozó boly élére.
Elian Lehto (19.) a gyengébbik osztrák menetet előzte, azzal együtt, hogy az ideális nyomvonaltól többször letért, akárcsak a franciák részéről Nils Alphand (20.). Kettejük közt Christof Innerhofer (15.) egy egész tisztességes siklással zárta le világbajnoki karrierjét. Az alján lévő kanyarokkal ezúttal sem boldogult. Ekkortájt már nem a Világkupa krémjét láthattuk, a szlovák Matej Prieložný (30.) épp csak megcsípte a kulcsfontosságú TOP30-as pozíciót, a VK-ban edződő szlovén Nejc Naraločnik (22.) természetesen bő 2 másodperccel felülmúlta őt. Sőt a kanadai és a rosszabbik amerikai futamánál is jobban szerepelt. Az észt Juhan Luik (26.) a „lassan járj, tovább érsz” elv szerint nem kockáztatott egy szépen mutató vb-helyezést, nyelvrokona, a finn Jaakko Tapanainen (31.) jóval többre vágyott, de rajta vesztett. Egy picit oldalán is szánkázott, így bő kéttizeddel lemaradt a harmincadik helyről.
Említett outsiderek egyébiránt már egészen tiszta időben síelhettek, Simon Jocher (18.) volt az, akiből ki lehetett nézni, hogy kihasználja a javuló látási viszonyokat. Nagyon-nagyon engedte léceit, volt fent egy negyedik szektorideje, aztán egy hatalmas és több kicsi lesodródással gyakorlatilag kukázta versenyét. Pedig Straßer délutáni szereplését elnézve, ebben benne lehetett volna egy érem… Jan Zabystřan (13.) ma teljesítette a vasárnapra tervezett célt, vagyis a TOP15-öt, a hullámokat magabiztosan uralva; más kérdés, hogy szlalomos társával inkább csak hátrafelé lehetett tekintgetni. A svédek alighanem fejükbe vették, hogy szenzációt okoznak. Felix Monsen (27.) kegyetlenül bekezdett, a pontosság azonban nem volt ma sem a védjegye, sőt egy hullám olyannyira megdobta, hogy métereket szánkázott a pályán, míg fel tudott állni.
Stefan Eichbergerék (17.) a kötelező negyedik szerepét kapták, de nem éltek a javuló körülményekkel. Az agresszivitás hiányzott ma is sízéséből. A mezőny egyik testvérpárját a lettek küldték, Lauris Opmanis (32.) méretes problémák közepette ereszkedett le a lejtőn. Új versenyszámról lévén szó, érdekes rajtlista alakult ki. A baltikumi srác után például a múlt héten kevés híján vb-érmet szerzett Fredrik Møller (33.) került sorra. Nagyon jól teljesített, a középszakaszon tartotta az élen állókat. Nagyjából héttizedes hátránynál aztán jött egy peches szituáció. Elcsúszott egy jobbosban, és csak egy huszárvágással felért fordulóval tudott visszaevickélni a pályára. Kár, mert egykori általános iskolás osztálytársa, McGrath ezen hiba nélkül akár bele is szólhatott volna az éremcsatába.
Bár többek kísértették a sorsot, Jan Koula volt a délelőtt egyetlen kiesője. A cseh fiú korán, magas sebesség mellett vesztette el lécét. Egy nagyobb akrobatikai mozdulattal mentette helyzetét és testi épségét. Utána került sorra Szőllős Barnabás (25.). Mint mindig, próbált az önmaga támasztotta határt támadni, néhány korrigálásra szüksége volt a pályán maradáshoz, de összességében egy tetszetős, bevállalós futamot rakott le. Ismét. Tizenegy célba ért riválist előzött meg, köztük volt svéd, spanyol, cseh, norvég és finn is.
A három ukrán közül Ivan Kovbasnyuk (36.) volt a legvagányabb, minthogy kellő síelési tudással nem rendelkezett, nem is előzött meg senkit. Ander Mintegui (28.) tisztelte a lejtőt, de legalább tudta, hol volt a határ, így vállalható hátránnyal zárt, akárcsak a cseh Patrik Forejtek (29.). A maradék két ukrán fiú, név szerint Taras Filiak (34.) és Kamsim Marijcsin (35.) ésszel, kellő félsszel fogott célvonalat.
A kora délutáni szlalom előtt egyszerre volt a helyzet sima, és fordított. Szlalomformát figyelembe véve olybá tűnt, hogy ezt az aranyérmet csak Meillard veszítheti el. A realitás talaján maradva Vinatzertől nézett ki egy olyan menet, amivel esetleg meg lehetett szorongatni a svájcit. Gstrein 9 tizedes, a többiek (Haugan, Amiez, Yule, Noël) másodperc fölötti elmaradása ismeretében csodaszámba ment volna bármelyikük elsősége, mint ahogy Feller (+1.31) sem reménykedhetett sok mindenben.
A norvég edző tiszteletben tartotta a gyengébb sízők érdekeit, sok trükkel nem zavarta meg a mezőnyt. Igaz, cserébe nagyon haladni kellett, ha valaki jól akart szerepelni. A VK- színvonaltól elmaradozó sízők persze alaposan megszenvedtek, míg leértek. De leérték, ezzel Adam Novaček (22.) a szlovákoknak, Marek Müller (20.) pedig a cseheknek szállított előkelő helyezést. Joaquím Salarich (23.) a múltban többször szerzett erős pontokat a Világkupában, szóval illett volna jókora előnnyel átvennie a vezetést. Ehhez képest középtájon akkorát fékezett, hogy szépen kikapott mindkét előtte indulótól. Ez azért több volt, mint kellemetlen. Mint az várható volt, Kristoffer Jakobsen (11.) volt az, aki elsőként megmutatta, mit jelent a világszínvonal. A svéd már Kitzbühelben igazolta, idénre sem kopott ki belőle az agilitás. Egészen más dimenzióban síelt, és nem csupán az addigiak viszonylatában. A második legjobb sem került hozzá másfél másodperces távolságba!
Tormis Laine (13.) szekundum környéki előnyét a pálya feléig eladta, majd rátett csaknem ugyanannyit. Ekkor kevesen gondolták volna, hogy az észt fiú a negyedik legjobb időt síelte meg. A hetedik vb-jén szereplő Szőllős Benjamin (20.) tartotta állásait, miként az lehetséges volt. Ő igazából a cseh és szlovák fiúval volt versenyben. Nos, előbbit megelőzte 3 századdal, utóbbival pedig holtversenybe került.
Jett Seymour (15.) közepén nagy késésbe került, így kikapott az észtektől, Erik Read (17.) ugyanazt az enervált vergődést mutatta be, mint a VK-ban. Már amikor egyáltalán képernyőre került… Miha Oserban (18.) ígéretes jövő előtt állt, ma azonban berezelt a kihívástól. Marco Schwarz egyáltalán nem, minden mindegy alapon állt hozzá a feladathoz. Féltávig lefelezte fórját, majd az alsó részre fordulva dobott egy hátast. Paco Rassat (14.) rettentően megszenvedett a meredekkel, az észtek pedig újabb skalpot vadásztak le, bónuszként Eduard Hallberget is kipipálhatták. A finn szokott fékevesztettségében haladt lejtmenet, egész jól is tartotta magát, egészen egy balosig, amiről rondán lecsúszott.
Linus Straßer (8.) volt az első igazán méltó riválisa a svédeknek, már önmagában hozott előnye birtokában. A meredeken tartotta még úgy-ahogy Jakobsent, ám az 1.63-as elmaradás egyetlen futam alatt azért nem nézett ki jól. Illetőleg ékesen megmutatta, milyen hatalmasat síelt Kristoffer. Raschnernek nem nagyon volt más esélye, mint valami ahhoz fogható menet. Elejétől fogva rendetlenkedtek alatta lécei, de legalább a német egységgel szemben tartotta hozott előnyét. Egészen a második letörésig, ahol korán fordult egy kék kapura, lábai közé véve azt. Victor Muffat-Jeandet (10.) távol van már egykori csúcsformájától, ettől függetlenül lehozott egy megbízható, élvonalhoz mérten egyáltalán nem dinamikus futamot.
A legjobb tizenötöt megelőzően így a német egység vezetett a franciák és az akkor 10 helyet feljebb lépett svédek előtt. Della Vite próbált tisztes ritmust találni az elején, de a VK- szlalomokon az idei szezontól kezdve rendszeres résztvevő olasz síző csak néhány stangli erejéig bírt pályán maradni. Feller egyáltalán nem volt könnyű helyzetben, hiszen Kriechmayrtől jelentős hátrányt örökölt. Ő persze igyekezett mindent beleadni, másodperc környékére tornázta fel a differenciát. Középtájon aztán jött egy túllendített piros kapu, a következő kékre már nem tudta szabályosan betenni lécét.
Fénykorában remek kombinációs sízőnek számított Kryštof Krýzl (16.), ma azonban láthattuk, miért nem szerepel hosszú ideje a Világkupában. Akart, küzdött, de a kellő dinamikára nem 38 évesen fog felpörögni az ember. Sok volt a rontás, nagyon visszaestek a csehek. Benjamin Ritchie (4.) egyedül a záró lankán vert valamennyit Straßerre, egyébiránt ésszerűtlen kockázatot nem akart vállalni. Az éremhez mindenképp őrülten nagy mázlira lett volna szükség.
Clément Noël volt papíron a legjobb formában lévő szlalomos a mezőnyben. Teljes gázzal indított, egytizedes előnye mégis hátrányba fordult, majd jött ez korán vett kék stangli, közvetlenül a második meredek elején. Hullottak a fiúk, a speciálszlalom mellett eltörpülő relevanciával bíró kombiban Daniel Yule is mert kockázatot vállalni. Ésszerűtlenül sokat, még a meredek előtt rátrappolt a stanglira. A svájciak közül csak ő és Murisier szomorkodtak. A rajtlista ezen régiójában tényleg nagyon sűrűn szerepeltek a nevek, Steven Amiez (12.) kapott előnye se sokkal volt több egy tizednél. Már fent elszórt mindent, a ritmust pedig hiába kereste a későbbiekben, fokozatosan esett szét teljesen mozgása. A dobogó közeléből is elkerült az utolsó francia egység.
Amikor már csak a legjobb nyolc (no meg a resztli) volt hátra, az amerikaiak vezették a versenyt, mögöttük a nagyot javító németek és a tisztesen helytálló VMJ-féle duó következett. Sokáig a levegőben lógott Marc Rochat (3.) vb-indulása, ma így elsőre abszolút meghálálta a bizalmat. Egyszer megcsapta a kiesés szele (hátra billenése nagy szerencséje volt, hogy viszonylag szűken jött a következő kapu), egyébiránt nagyon bátran, és pontosan haladt az erősen kádasodó pályán. Amint kiderült, hogy Timon Haugan (9.) a legkevésbé sem tudott konkurálni a svájcival a meredeken, élhettünk a gyanúperrel, hogy legalább a negyedik helyig javíthatnak a helvétek. Stefano Gross (7.), Tobias Kastlunger (6.), majd Fabio Gstrein (5.) lényegében döntetlenről kezdte futamát. Az idény végén visszavonuló veterán olasz a meredeken itt-ott régi nagyságát idézte fel, egészen a záró lankáig közel tudott maradni az éllovasokhoz. Ott azonban teljesen elfogyott lendülete. Kastlungerék javára a kiegyensúlyozottság döntött, de ez is csak egy házon belüli részsikerhez volt elegendő. Az osztrákok utolsó reménysugara ma Gstrein maradt. A meredekeken konszolidáltan haladt, az a plusz hiányzott, a döntő jelentőséggel a lankás szektor bírt. Bár az igyekezet megvolt, nem tudott igazán gyors maradni.
Az aktuális harmadik hely mára nem ígért érmet a hazaiaknak. Alex Vinatzert nyilvánvalóan győzelembe hajszolta edzője, „rock & roll” üzemmódot kért tőle. Fent ritmustöréssel kezdte a meredeket, ezzel együtt egálnál állt a táv nagyjából felénél. Mindhiába, egy sűrű kombinációban túlgyorsult, lemaradt az egyik stangliról. Loïc Meillard (1.) másodperc fölötti előnyből gazdálkodhatott. A biztos svájci érem tudatában sokat vállalt, ami különösen a meredek legvégén bizonytalanságokat szült. A lendület kitartott a Zielhangon, a végső differencia pedig bő 4 tizedre rúgott. Innentől a svájci tarolás volt csak kérdés tárgya. Tanguy Nef (2.) sem adta alább, mert támadni. Fent elolvadt minimális előnyét a meredek tetején visszahozta, a céllejtőre egál közeli helyzetből fordult. Ott azonban Meillard nagyon begyorsult, ami ellen nem volt ellenszer. A fieszta persze ettől függetlenül elkezdődött: hármas svájci dobogó Saalbachban!
A dobogóceremónia előtt még hátra volt hat síző. Jesper Pohjolainen (19.) egy kicsivel befért a Szőllős- testvérek elé, ami egy rövid ideig kétségessé tette a TOP20-as helyezést. Elvis Opmanis (24.) a várakozások szerint nem jelentett veszélyt, nem úgy Atle Lie McGrath, aki keményen bekezdett, de a célvonalat nem érte el. Zárásként az ukránok váltották egymást a lejtőn, mégpedig: Roman Tszibelenko (25.), Artyem Szoldatenko (26.), s végül Dmitro Sepjuk (26.).
A négy svájci duóból három ért célba, akik mindannyian a dobogón is végeztek. Utoljára világbajnokságon az osztrákok tudták egy szám dobogóját besöpörni: a 2019-es Åre-i VB szlalomjában Hirscher mögött Matt és Schwarz végeztek a dobogón. A saalbachi VB-n továbbra sem tudják legyőzni a svájci férfi sízőket, eddig mindhárom számban győztest adtak. Az osztrákok sorozata viszont megszakadt, a csapatversenyt leszámítva most először nem végzett dobogón senki a házigazdák közül.
Franjo von Allmen számára egyértelmű sikersztori az idei világbajnokság. Rontott szuper-G-t követően, előbb megnyerte a lesiklást, majd ma a csapatkombináció győztes párosának lesiklója volt. A 2022-es panoramai junior-világbajnokságon az utolsó, hagyományos lebonyolítású, alpesi összetett szabályai szerint zajló kombinációban végzett a második helyen. Nagyot fordult a világ az ifjú bernivel, akinek 3 nappal ezelőtt még angolnyelvű Wikipédia oldala sem létezett. Loïc Meillard első ízben végzett felnőtt világversenyen az élen. A legutóbbi két világbajnokságról egy ezüst, illetve két bronzérme van már. Valljuk be, esetében a hagyományos lebonyolítás esetén is közel hasonló végeredményt várhattunk volna: 2021-es egyik bronzérme épp alpesi összetettben született, és szintén a hagyományos lebonyolítású verzió kétszeres junior bajnoka.
Alexis Monney a lesiklásban megszerzett bronzérme után most ezüstéremmel bővítette éremkollekcióját. Számára viszont a világbajnokság véget ért, így legközelebb hazai pályán, a Crans-Montanai világbajnokásgon lesz esélye teljessé tennie az éremsort. Tanguy Nef nemhogy felnőtt, de junior világbajnokságokat figyelembe véve sem végzett még soha dobogón. A 28 éves genfi síző számára ez az eddigi második VB-indulása is csak. Világkupában sem volt még dobogós, két top5-ös eredménye szlalomból is az idei télről származik. A csak négyes számúként jelzett svájci kettősből Stefan Rogentin számára egy eddig várakozáson aluli világbajnokságot tett emlékezetessé a mai verseny. Bár lesiklásban végül szétlövés után elindulhatott, de sem ott, sem szuper-G-ben nem jutott tovább a top10 végénél. Csakúgy mint Nef, ő sem volt még világverseny dobogóján sem. Világkupaszinten azért sikeresebb, egy győzelemmel és 3 további dobogóval. Marc Rochat szintén első ízben léphetett fel bármilyen korosztályú világverseny dobogójára, ahogy Rogentin, úgy ő sem vett részt junior VB-n sem. Világkupában ugyanúgy mint Nef, ő is első dobogóját űzi még.
Csütörtöktől vasárnapig már a technikai számoké a főszerep Saalbachban, holnap a női óriás-műlesiklással folytatódik a program.
Borítókép forrása: Szőllős Péter
Síparadicsom Blog 