Rögtön hazai győzelemmel indították az osztrákok a Saalbachban rendezett Alpesi Sí Világbajnokság egyéni számait. Stephanie Venier lényegében egyedüliént teljesített minden szakaszt hiba nélkül. Az osztrák mögött az előzetes topfavorit Federica Brignone végzett, akinek fent ment el a győzelem. Kajsa Vickhoff Lie az ugratót mérte el, így a pálya második felének abszolút legjobbjaként bronzéremmel kellett beérnie. A dobogó alsó fokán a nyitányon és záráson remeklő Lauren Macugával osztozkodott. Goggia 6 századdal csúszott le az éremről, míg Aicher remekül kezdte a VB-t. A 7. Ledecká a záró szakaszon dobta el a világbajnoki címet.
Ausztriában minden bizonnyal kissé tartottak az idei világbajnokságtól az osztrákok. Valljuk be, nem túl jó előjelekkel hangolódtak, válogatott szinten. Férfi vonalon mindenképp, kiváltképp Kriechmayr wengeni, még mindig bizonytalan kimenetelű bukása után. Ehhez hozzátartozik az is, hogy 2013-ban, a legutóbbi hazai rendezésű világbajnokáságon, Schladmingban, meglehetősen erős válogatottal, többek közt Hirscherrel soraikban, egészen az utolsó napig kellett várniuk osztrák egyéni bajnoki címre. Mindez alól talán az egyetlen üdítő kivételt a női gyorssízők idei téli teljesítménye jelentett kivételt. Hütter vezetésével ugyanis folyamatosan hozták a remek eredményeket a „sógornők”. Mint utóbb kiderült, nem véletlenül, rögtön az első egyéni versenynapon fellélegezhettek!
Ami az esélyeket illette: címvédőként Marta Bassino várhatta a versenyt, így az olaszok voltak eleve a nap legnépesebb különítménye 5 sízővel. Bassino mögött Méribelben Shiffrin végzett a második helyen, Hütter és Vickhoff Lie pedig holtversenyben szereztek bronzérmet. A tavalyi világkupadöntőn viszont Ledecká győzött Brignone, és a VB-bronzérmes Lie előtt. A szakági világkupát pedig a legutolsó versenyt megnyerő, összetett címvédő Lara Gut-Behrami vezeti, a bitangerős olasz csapat két ásza, Brignone és Goggia előtt. Ebben a felsorolásban is közös pont Vickhoff Lie, aki Goggia mögött a negyedik.
A Zwölferkogel pályájára az osztrák nemzetiségű, de hosszú ideje az amerikai gyorssízők stábjába tartozó Alexander Hödlmoser tűzhette a kapukat. A tavalyi VK-döntőhöz képest plusz 300 méterrel toldották meg az Ulli Maier-pályát. Ennek ellenére mindössze 3 kapuval lett hosszabb a nyomvonal. Azaz az amerikai edző egy tempós, a Shiffrin nélkül felálló, inkább lesiklókkal teli amerikai csapatnak, és talán nem titkon Vonnak kedvező pályát várhattunk.
Az eleje és vége igen tempósra, direktre sikeredett. Középen a Panorama-ugratót nem lassította le Hödlmoser-mester, amit még a leérkezést követő meredeken távoli, de éles irányváltásra késztető kanyarok követtek. A cél előtti szektor egy kisebb ugrató zárta, ami után már inkább jó sebességre, mintsem kanyartudásra volt ismét szükség.
Az első egyéni verseny 11:30-kor, napos, viszonylag hideg időben kezdődött. Szerencsére számottevő szelet sem jelentettek a helyszínről, így minden adott volt egy látványos izgalmas versenyhez. Ráadásul a pályát is egyenletesen sütötte a nap, így a fény-árnyék viszonyok változása miatt sem kellett tartani a papírforma teljes borulásától.
Elsőként így a franciák sízője, Laura Gauché (13.) rugaszkodhatott el a rajtból. Elsőre tempója jónak tűnt, de utóbb kiderült, bővel lehetett még engedni a léceket, anélkül, hogy a pálya igazán megbosszulná ezt. Laura Pirovano (18.) rögtön meg is mutatta, felül lehet gyorsabban csúszni, a középső kanyarokban azonban többet kellett erőlködnie, hogy beférjen a kapuk közé. Ricarda Haaser végig harcban volt az első helyért, az utolsó ugratót azonban nem tudta abszolválni, elesett. Bár saját lécein tudott lesíelni a völgybe, az orvosi diagnózis borzasztó híreket közölt: keresztszalag-szakadás és mediális meniszkuszsérülés a jobb térdében. Michelle Gisin (17.) a középső kanyarokban küzdött sokat, nem sok esélye volt az élre állni.
A szakági világranglista legjobbjai előtt érkezett a címvédő Marta Bassino (16.). Bár azokon a szakaszokon, ahol csak engedni kellett a léceket, jó szektoridőket síelt, a középső kanyarokban rendkívül sokat bukott el. A címvédőt a topfavorit, Federica Brignone (2.) követte. Az olasz nagyon bekezdett, teljesen más dimenzióban síelt, mint eddig bárki. Bár az ugratón bele kellett kézzel korrigálni, de ez a nagy tempó számlájára írható. Az utolsó ugratót már remekül abszolválta, csúcssebességgel száguldott át az utolsó szektoron. Másodperc feletti előnyének maga sem hitt. Szinte már ünnepi mámorban úszott a célterületen.
Az olasz öröm azonban nem tartott sokáig, érkezett ugyanis Stephanie Venier (1.). Kezdése hasonlóan jó volt, mint az imént az olaszé, egyértelműen az ő nívóját vitte tovább, nem az első öt sízőjét. Menetének kulcsa viszont egyértelműen a Panorama-ugrató volt. Onnan leérve tökéletesen fordult az élesebb kanyarokra, amik ugyan néha szélesebbek voltak, de szélvészgyors sebessége miatt. Mindeközben a pálya egyenetlenségeit észrevétlenül rugózta át. A zárásra is vitte tovább a lendület, egy teljes tizeddel vette át a vezetést. Ha az imént Fede’ hergelte a közönséget, akkor most valóságos örömmámorban robbant ki a lelátó.
Corinne Suter (14.) a kezdeti bizonytalanságok után mintha elengedte volna a versenyt, sokat fékezett, sebességét folyamatosan beáldozta a biztos ívekért. Lara Gut-Behrami (8.) nem sokkal maradt el odafenn az éllovasoktól. Az ugratót követő hullámos szakaszon viszont kis híján szemből tarolt le egy kaput, ami miatt kiesett az addigi ritmusból. Kajsa Vickhoff Lie (3.) az ugratót jól oldotta meg, de az utána következő pár kaput nagyon sajnálhatja. Ezekben a kanyarokban ugyanis súlyos tizedek maradtak. Utána viszont bődületes tempóra kapcsolt, és még a végén is tudott adni Veniernek, így megérkezett Brignone mögé a harmadik helyre. Érezhette, a zárással ellentétben fent nem volt a legjobb, mert mérgesen nyugtázta menetét.
Nem kell a szomszédba mennie a sebességért Sofia Goggiának (5.). Az olasz jól kezdett, a gyorsaság azonban az ugratónál megbosszulta magát. Lényegében azon a szektoron ment el az érem. Ester Ledecká (7.) is hasonló mentalitással rongyolt bele a pályába. Az ugrató és az utána következő kanyarok ugyanolyan remekül sikerültek, mint Veniernek, nem véletlenül izgult utóbbi talán minden eddiginél jobban a célban. Az utolsó szakasz előtt mindössze két század választotta el őket. Ott viszont a cseh hibázott, teljes hátrányát ott gyűjtötte be. Az utóbbi idők tűzijátékából Elena Curtoni (9.) menete billentette ki valamelyest a nézőket, pedig összességében az olasz sízésére sem lehetett panasz. Lauren Macuga (3.) eszeveszett módon engedte léceit, látszott, ismeri edzője trükkjeit. Az ugrató utáni meredek kanyarokat is jól abszolválta. A második ugrató körül volt némi sebességvesztése, a dobogóra viszont még így is pont felfért!
Cornelia Hütter (10.) nem volt versenyben élen álló honfitársával. A kanyarokban túlságosan használta botjait, nem találta a megfelelő egyensúlyt. Mindennek tetejében az ugratónál még egy ballábas mentésre is kényszerült. Alice Robinson (11.) csak Hütterrel volt versenyben, a rendkívül gyors pályán láthatóan nem érezte a legjobban magát. Romane Miradoli (15.) kezdeti tempója alapján több nézett ki, de előrebillent az ugratónál, sok időt veszítve. Pedig a hullámokon még rátalált a jó ritmusra, a végére ismét hiba hátráltatta. Kira Weidle-Winkelmann (23.) mintha semmi rizikót nem mert volna vállalni, ráadásul ennek ellenére sem találta meg a jó íveket. Ariane Rädler (21.) volt a hazaiak utolsó sízője. Bár hibát nem vétett, de léceit elsősorban gyenge tempója miatt tudta a jó íveken tartani.
Emma Aicher (6.) már a lesiklóedzéseken láthatóan jó barátságot kötött a pályával. Felül nagyon jól mozgott a német, és bár lent nem tudott a legjobbak tempójával konkurálni, nagy lemaradást nem gyűjtött. A folytatásban érkezett előbb Karen Clément (26.), majd Ilka Štuhec (22.) és Breezy Johnson, de egyikük sem volt veszélyes a legjobbakra. Valerie Grenier menete nem éppen volt tiszta, már ameddig versenyben volt. Kaputévesztés miatt ugyanis már a célig sem jutott el. Elvedine Muzaferija (27.) sokat küzdött az ívekért, aminek főleg az órán látta kárát.
Malorie Blanc (12.) az ugratónál rontott, a top10 azon a szakaszon ment el. Keely Cashman (24.) a nehezebb részeken nagyon sokat küzdött a pályával, míg Maryna Gaşienica-Daniel kaputévesztés miatt esett ki. Bár egy ideje nem volt dobogóra veszélyes menet, Lindsey Vonnt még meg kellett várni. Az amerikai már fent egy balosban karral telibe kapott egy stanglit, nagy tempónál. Láthatóan fájlalta is a kezét Vonn az eset után. A startállásban még 10 síző volt fent, akik közül az andorrai Jordina Caminal Santure (30.) és Cande Moreno (28.), a cseh Brbra Novaková (29.) az ukrán Anastasiia Shepilenko (31.) és a kimondottan jól síelő Cassidy Gray (20.) értek már csak célba.
Az innsbrucki születésű Stephanie Venier a 2010-es évek derekán robbant be a köztudatba, az akkortájt generációváltáson átesett osztrák lesikló csapatban. 2013-ban junior-világbajnokságot, majd egy évre rá – Corinne Suter mögött – ezüstérmet nyert szuperóriásban, ill. előbbi évben lesiklásban is. A Világkupához persze még meg kellett érnie, ami a 2018/2019-es idényre kétségtelenül megtörtént. Előtte még a vb-n azért megmutatta tehetségét: a 2017-es St. Moritz-i megmérettetésen ezüstérmet akasztottak a nyakába, mégpedig lesiklásban. (Csak Štuhec tudta megelőzni.) Említett télen másodikként zárt a Lesikló Világkupában (Schmidhofer mögött és Siebenhofer előtt) – többek közt Garmisch-Partenkirchenben aratott győzelmének hála.
Egy korrekt idényt három gyönge követett, a hátfájdalmakkal, s egyéb krónikus nyavalyákkal küszködő Venier kiszorult a legjobbak közül. Egy éve aztán visszatért, az olimpiai lejtőn, Cortina d’Ampezzón ünnepelhetett újra a dobogó tetején, emellett négyszer állt dobogón. Idei eredményei fényében ott volt az esélyesek közül, tudván azt is, hogy a hazai lejtőkön ő kiváltképp jól szokott szerepelni. Az eredetileg az osztrákok által életre hívott Szuper-G-ben legutóbb Nicole Schmidhofer (2017) szállított aranyérmet, Venier pedig a hetedik szakági világbajnoka Ausztriának. A kétszeres bajnok, néhai Ulrike Maierről elnevezett lejtőn.
Federica Brignone megszerezte negyedik világbajnoki érmét, a harmadik ezüstjét, így változatlanul képtelen speciálszakágban felérni a csúcsra, már ami a világversenyeket illeti. Ma is apróságokon ment el az esély, ám minthogy Fede’ remek formának örvend, aranyossá változhat még a saalbachi meséje. Kajsa Vickhoff Lie két év után ismételten a dobogó alsó fokára állhatott fel, mégpedig megint csak holtversenyben. Akkor három századon múlt az érme, és Hütter volt a társa a 3. helyen, ma Lauren Macuga, s 6 századon. 2018 kétszeres junior-világbajnoka most már nagyon kapirgálja a csúcsokat, aligha fog sokat váratni magára az első arany. A 22 esztendős amerikai tehetségről pedig lehetett tudni, hogy fényes jövő előtt áll. Három éve még tinédzserként szerzett bronzérmet a juniorok közt, a következő télen megnyerte az Észak-Amerikai Kupa lesikló pontversenyét, majd azt követően pontszerzésben gazdag debütáló idényt teljesített a Világkupában. A mostani szezonja Sankt Anton-i győzelmét kivéve is remekül sikerült.
Holnap a férfiak szuperóriásával folytatódik a vb-program, míg a hölgyek az utolsó lesikló edzésüket teljesítik.
Borítókép forrása: ouest-france.fr
Síparadicsom Blog 