Komoly izgalmakat követően, története során először nyerte meg a világbajnokságot Olaszország csapata. A taljánok Ukrajna végtelenül könnyed, majd a franciák a vártnál simább legyőzését követően a lehető legszorosabb küzdelemben, 2:2 után egyetlen századnyi időelőnnyel verték a svéd válogatottat. A döntőben a nyolcaddöntőkben erőnyerő, majd a 8 között 2:2 után jobb győztes idővel a németeken túllendülő Svájccal találkoztak. A helvétek elsősorban a férfiaknak köszönhetően verték idővel a címvédő Egyesült Államokat az elődöntőben. A finálé kulcspontja egyfelől a 19 éves tehetség, Giorgia Collomb Holdener feletti győzelme volt, másrészt az utolsó párban Tumler rajtbeli megakadása volt. A bronzéremmel a svédek vigasztalódtak, a fentiek ismeretében a szó szoros értelmében véve, miután 3:1 arányban felülmúlták az amerikaiakat.
14 nemzet nevezett, ami annyit jelent, hogy a Nemzetek Kupájának első két helyezettje, Svájc és Ausztria erőnyerőként automatikusan továbbjutott a legjobb nyolc közé. A legnagyobb hiányzó a két évvel ezelőtti bronzérmes Kanada volt, de a megszokott nemzetek közül ezúttal a finnek, a szlovákok és a japánok sem indítottak csapatot.
A csapatok összetétele nem okozott komoly meglepetést. A nagyobb sínemzetek komolyan vették a megmérettetést, még a címvédő USA is csak egyet változtatott két évvel ezelőtti nyerő csapatán: Tommy Ford helyett a juniorként szép eredményeket elért Isaiah Nelson kapott lehetőséget. Az persze megint egy külön kérdés volt, hogy a menők mennyire szaggatják szét magukat a mai napon.
A nyolcaddöntők egy akár rangadónak is nevezhető párosítással vette kezdetét. Németország és Szlovénia ütközete, ha nem is egyenrangú felekről beszélünk, akár izgalmakat is tartogathatott volna. Csakhogy míg a germánok nagyjából a lehető legerősebb négyessel álltak fel, a szlovének alighanem csak szövetségi parancsra álltak ki. Mást ne írjunk, egy bizonyos Martin Čater is becsülettel letudta egy szem futamát. A 4:0 a helyzetet nem írja le rendesen: jellemzően egy komplett kanyarnyi hátrány alakult ki a felek közt, egyedül a szlovének fiatalja tudta megszorongatni Dorigót.
A címvédő Egyesült Államok a féloldalas lengyelekkel csapott össze. Két ütőképes nővel és két VK- rutinnal sem rendelkező férfival. Ehhez képest meglepetésre Radamust elverte az egyik polák, igaz, ehhez természetesen kellett a jenki hibája. Női fronton szorosabb csörtékre volt kilátás, ehhez képest sem Gaşienica-Daniel, sem pedig Łuczak nem tudta megakadályozni Moltzan, illetve O Brien egészen sima győzelmét. A végén pedig Nelson bebiztosította a tengerentúliak továbbjutását.
Az egyik fő esélyes Norvégiának nyilvánvalóan nem okozott nehézséget Argentína legyőzése. Mert hiába volt a kék-fehéreknél két rendszeres VK- szereplő, meglátszott, hogy sem ez, pláne a ranglistás pontok nem mutatják hűen a tudásbeli különbséget. Haugan hibája – kb. kétkanyaros előnyből – nem osztott, nem szorzott. Tiziano Gravier azért egy dicséretet megérdemel, amiért egész szépen tartotta McGrathot.
Olaszország és Ukrajna nyolcaddöntője ismét az előre lefutott kategóriába volt sorolandó. Pozitívumként a két csapat sportszerűsége írható le: az olaszok becsülettel végigtolták meneteiket, az ukránok pedig rajthoz álltak. A brit-francia (angol-francia) összecsapás bizonyos sportágakban komoly rangadónak számítana, az alpesi síelés még mindig nem tartozik bele. A szigetországiak azért a biztonság kedvéért B- csapatukkal álltak fel. A nyáron a Dél-Amerikai Kupában kétszer győzedelmeskedett Giselle Gorringe például egy lesikló edzéssel a lábában állt rajthoz – sokatmondó, hogy még mindig ő volt leginkább partiban, Clára Direz ellen. Az újabb 4:0-s söprés után egy örömteli fejleményt jegyezhettünk fel: a skót fiúk megúszták sérülés nélkül eséseiket. Egyikük például lebontotta a szponzor kávécég molinóit. Volt idő, amikor a csehek labdába tudtak rúgni mixcsapatban. Na, erről ma szó nem volt, kettejük kiesett, a becsületpontjukat pedig Jakobsen késéssorozatba oltott döntő hibájának köszönhették.
Na, de lépjünk is túl a bevezetőn, a lényegi kérdések úgyis ezután következtek. Innentől egetverően nagy meglepetés egyik forgatókönyv eredményeként sem született volna. A napi forma, apróságok dönthettek. Németország és a Nemzetek Kupája- éllovas Svájc negyeddöntőjében utóbbiak voltak az esélyesebbek, de leírni botorság lett volna a németeket. Holdener fölényes sikere a folyamatos késésben kínlódó Dorigo ellen borítékolható volt, ám rögtön jött a feketeleves a helvéteknek: a nem optimális rajtját követően Gratz legyőzte a legmeredekebb szakaszon bizonytalan Aernit. Lena Dürr nem kegyelmezett az EK-ból beválogatott Darbellaynek. Megint más kérdés, hogy közvetlenül a rajtot követően, majd felzárkózása közben is le-letért az ideális útvonalról, így pedig rosszabbat ment Holdenernél. Tumlernek tehát szednie kellett csülökjeit, de megoldotta a feladatát. 2:2-vel továbbmentek a svájciak, mindkét nemnél náluk volt a jobbik idő. Tumler pedig a ¼-döntők legjobb futamát síelte.
Az USA és Svédország negyeddöntőjében Moltzan erős idővel, simán verte a norvégok fiatalját, Sylvester-Davikot a piros pályáról, majd Radamus a kékről előzte az egyik kaput érintőre vett, letarolt, ott megtorpant McGrathot. A címvédő csapatnak nem volt oka izgalomra, hiszen O Brien stabilan hozta formáját, ezzel szemben Stjernesund végig egyensúlyproblémákkal küszködött. Szépségtapaszként Haugan egy Radamus-i idővel futamot nyert. Ez a lányokon, és McGrath hibáján ment el.
Érdekesnek ígérkezett az olasz-francia mérkőzés, mindkét fél mellett szóltak érvek. Della Mea magabiztosan, igaz, Moltzan idejénél jóval lassabban verte a pirosról Direz-t, ami kezdésnek nem mutatott jól francia szemüvegen keresztül. A folytatásban Vinatzer egy igazi rodeózás végén, századokkal maga mögött tartotta Favrot-t, ugyanakkor a futamidő nála sem volt félelmetesen erős, ami azért adott esélyt még a franciáknak. Lamure épp csak életben tartotta a reményt Collomb elleni futamában. Az elején kissé megilletődött fiatal olasz lány a meredeken nagyot kapaszkodott, de 4 század híján elbukta csapatának a biztos továbbjutást. Az, hogy egyébként női párban az olaszok így is jobban álltak, nem bírt jelentőséggel, Della Vite ugyanis kérdés nélkül verte Anguenot-t.
A negyedik elődöntős helyért a házigazdák és az elsőre jó benyomást keltett svédek csaptak össze. A bemelegítés jót tett például Alphand-nak, aki a pirosról végül simán maga mögé utasította Scheibet. Az osztrák lány féltávon még vezetett, a lankás átkötőn, főként a második letörésnél esett ki a ritmusból. Brennsteiner rögtön egalizált Ax Swartz ellen, a hazaiaknak a végén azért izgulnia kellett, nagyon jött fel a fiatal svéd fiú. Hector kemény diónak mutatkozott, ennek megfelelően Brunnernek a határon kellett táncolnia, aminek kiesés lett a vége. Fokozatosan fordult ki az ideális testhelyzetből. A záróemberek közt hiába hibázott ismételten Jakobsen, Dominik Raschnertől egy teljesen valószerűtlen űridőre lett volna szükség ahhoz, hogy Ausztria ne essék ki.
A hazai gárda búcsúján azért szemlátomást nem esett traumába sem a közönség, sem a szakvezetés – élén az ÖSV elnöknőjével. Egyébiránt is mosolygós veszteseket mutattak a kamerák. Nemhiába, ez a mai nem a szó szoros értelmében vett tétverseny volt. Az osztrák popzene bizonyára ikonikus alakjai által prezentált nyitóbuli után sem lankadt a remek sporthangulat, pedig amazok megpróbálkoztak vele. Na jó, az Ivica Kostelić és Jan Hudec fémjelezte zenekar egész hallgatható muzsikát szolgáltatott. Ami még érdekes volt, hogy hivatalos megnyitó beszédét Skype-kapcsolaton keresztül tartott Johan Eliasch, FIS- vezér.
Az elődöntőben svájci- amerikai és olasz-svéd mérkőzésekre került sor. A tengerentúliaktól férfi fronton volt szükség javulásra, de ez nem történt meg. Így hiába mentek ismételten nagyot a jenki hölgyek (O Brien remek idővel verte Holdenert, majd várakozások szerint Moltzan sem adott esélyt Darbellaynek), a férfiaknál nagyon kinyílt az olló az alpesi ország javára. Aerni 24.30-as, kiváló futamon alaposan elverte Nelsont, Tumler pedig a záró körben maga mögött tartotta Radamust. Remekül szuperált Tumler befejezőként, nem ingott meg, tudta, hogy egyetlen feladata van, mégpedig célba érni. Az idővel annyira nem kellett foglalkoznia, Radamus viszont érthetően nagyon zaklatottra vette a figurát.
A második elődöntő minden idők talán legizgalmasabb párharcát hozta. Della Mea egyértelműen jobban robbant ki a rajtállásból, mint Hector, a svéd klasszis sízése végig nyugtalanabb volt. Az olasz időeredménye azért még nem volt perdöntő. Az addig csak esett-kelt Jakobsen fej-fej elleni csatára késztette Vinatzert. Élmény volt nézni őket, mert nagy hibák nélkül zakatoltak végig a saját pályájukon. Végül egyetlen századdal, de egalizáltak a skandinávok. A svédeket aztán váratlan fejlemény sújtotta, Collomb ugyanis megnyerte meccsét Alphand-nal. Zaklatottan ment mindkettő, sok apró hibával, ebből a tini került ki győztesen. Igaz, Alphand eredménye nem volt rossz, így csak kevesebb mint kéttizedes időhátrányból következett a záró futam. Amin Ax Swartz mindent beleadott, az egész nap második legjobb futamidejével repesztett végig, ezzel verve Della Vitét. De a továbbjutáshoz ez sem volt elegendő. Egyetlen aprócska századon ment el a svédeknek az aranycsata!
A vb-címért folytatott mérkőzés előtt még a bronzérem volt a tét. Kezdésként Hector egy kulcsfontosságú párharcban – kék pályán – megverte Moltzant, inkább az élesebben vett utolsó fordulóval. De nem valami erős idővel. Jakobsen gyorsan megduplázta a svédek előnyét, mind ő, mind Radamus inkább a szűk ívekre fókuszált, kevésbé erővel oldották meg a feladatot. Amerikai szempontból a 24.29-es volt az igazán aggasztó, ám O Brien kimagasló magabiztossággal megint hozta magát, sőt ekkor már 5 századdal már jobban álltak a tengerentúliak. A „kard, ki kard” csörtéből aztán nem lett semmi Nelson kiesésével. Ax Swartz speciel megismételte elődöntős parádéját, így alighanem sehogy nem lett volna esély őt megverni. A svédek rászolgáltak a bronzra.
A finálé nem a várt módon kezdődött. A futamról futamra egyre erősebb Collomb ugyanis kék pályáról megverte a második letörést követően léceit kevésbé gördülékenyen vezető Holdenert. Svájci részéről a remek, 25.43-as futamidő volt kellemetlen igazán, no meg az, hogy erősebbik női sízőjük, 6 tizeddel maradt le róla. Magyarra lefordítva: innen leginkább csak a 3:1 jelenthetett esélyt. Aerni a valamivel gyorsabb kék pályán mentette a menthetőt, az utolsó kapukat dinamikusabban bevéve előzte Della Vitét. Darbellay fontos futamot nyert, az elsőt a mai nap. Ehhez azért kellett, hogy Della Mea középtájon elcsússzon, s csak jókora befékezéssel bírjon pályán maradni. A mindent eldöntő pár előtt úgy álltunk, hogy nagyjából 3 tizeddel álltak jobban az olaszok időeredmény tekintetében. Azaz Tumlernek kötelező volt a futamgyőzelem. A mindaddig rezzenéstelen rutinos síző azonban nagyot hibázott, amikor túl korán katapultált a rajtállásból. Onnantól bottal üthette Vinatzer nyomát, aki biztos ami biztos alapon még egészen erős futamot is teljesített.
Az olasz válogatott tehát megnyerte története első vb-döntőjét, ezzel megszerezve a csapatversenyeken a második medáliáját. Lara Della Mea 2019-es bronzérme után immáron világbajnok (csapatban!), ugyanez mondható el Alex Vinatzerről, akinek azért van két évvel ezelőttről egyéni érme. Szlalomban végzett a harmadik helyen. Filippo Della Vite és Giorgia Collomb elsőbálozó a dobogó tetején, meg általában magán a dobogón. Előbbi három éve ezüstérmet szerzett a junior-vb-n (GS), utóbbi pedig még csak 19 esztendős, s nem véletlen, hogy a vele egy utcában élő Federica Brignone kvázi mentoráltjaként síel. A tavalyi ifjúsági olimpiáról három érmet vitt haza: óriásban győzedelmeskedett, kombinációban ezüst-, míg szlalomban bronzérmet akasztottak nyakába. Korosztálya egyik legnagyobb tehetsége.
Svájci részről Wendy Holdener olimpiát (Pjongcsang 2018) és világbajnokságot (Åre 2019) nyert már csapatversenyben, emellett öt egyéni vb-érem található még vitrinjében. Delphine Darbellay igazi csapatparallel-specialista, beválogatása egyértelműnek ennek volt köszönhető. Ott volt a 2022-ben junior-vb- bronzérmet nyert csapatban, majd a 2022-es VK- fináléban győztes „csikócsapatnak” is oszlopos tagja volt. Emellett azért nemrég szerzett egy ezüstérmet az Universiade óriás-műlesikló versenyén. Thomas Tumler számára nagy elégtétel a mostani érem, hibája ellenére is vezér tudott lenni a harmadik világbajnokságán, bőven harmincon túl. Az egykori kombinációs világbajnok (2017) Luca Aerni pedig igazolta, kár volt őt leírni, egy elmulasztott vb után még mindig helye van a keretben.
Sara Hector immáron a negyedik érmét szerezte a világversenyen, mindannyiszor a svéd csapat részeként. 2021-es ezüstérme mellé három bronzmedália (2011! + 2015) került. Híresen hatalmas csapatember, így az ő kapcsán a „milyen érmet milyen éremre váltana” okfejtés etikátlan lenne. Estelle Alphand is oszlopos tagja volt a Cortina d’Ampezzón a döntőben vereséget szenvedett svéd csapatnak, akárcsak Kristoffer Jakobsen. A negyedik ember nem, de Fabian Ax Swartz mentségére legyen mondva, hogy akkor még csak 16 esztendős volt. A szlalom három évvel ezelőtti junior-vb-ezüstérmese és az óriás tavalyi bronzérmese előtt egész biztosan fényes jövő áll. A Van Deer-léceken.
A világbajnokság holnap a nők második és a férfiak első lesikló edzésével folytatódik. Az első egyéni versenyszám csütörtökön a nők szuperóriás-műlesiklása lesz.
A címlapkép forrása: MSN
Síparadicsom Blog 