A tavaszias időjárás komoly felfordulást hozott az esőáztatta Schladmingban rendezett óriás-műlesikláson. Az egyre inkább felolvadó pályán is remekül síelt Alexander Steen Olsen, így Henrik Kristoffersent megelőzve született kettős norvég győzelem. Az első futamot megnyerő Loïc Meillard közel sem tudott ilyen tisztán síelni utolsóként. Végül a dobogóról is lecsúszott, miután Odermatt 9 helyet javítva, még jobb pályán síelt jóval tisztább menetet. A legjobb osztrák az 5. Brennsteiner lett, míg mögötte a második futam leggyorsabbja, a 13 helyet előre lépő Verdú végzett. A szakági világkupában Odermatt mentette a menthetőt az első futam után, de mindkét előtte végző norvég 100 ponton belüli előnyre zárkózott fel.

Bár az utóbbi negyedszázadban a Planait elsősorban a villanyfényes műlesiklással, a „Nachtslalommal” azonosítjuk, az egyéb számok is viszonylag hosszabb történelemre tekintenek vissza. A világkupában még lesiklással debütált az akkor már jó 10 éve használt lejtő, 1973 karácsonya előtt pár nappal. A versenyt a szervezők legnagyobb örömére az akkori osztrák ikon, Franz Klammer nyerte, az akkori legnagyobb átlagsebességgel, amit egy VK-pálya teljes hosszán elért egy síző. az első szlalomra ’75-ig kellett várni, amikor az azóta slágerénekessé avanzsált osztrák Hansi Hinterseer nyert. Az óriás 3 évvel később Stenmark győzelmével debütált. Az 1982-es világbajnokság után még ’90-ig rendeztek világkupa-hétvégéket, de utána szünet következett. 1997-ben már a Nachtslalommal tért vissza a világkupa. Ekkor még hétvégéken, a Hermann Maier uralta szuper-G-vel rendezték, de 2000-től már csak az ikonikus szlalom maradt. 2012-ben, a világkupadöntőn, a ’13-as világbajnokságra készülve már minden számban rendeztek versenyt.

A villanyfényes óriáshoz viszont kisebb szerencse is kellett. A Planai ugyanis már évek óta nemcsak a szlalomrajttól kezdve van kivilágítva, reflektorokat feljebb is telepítettek. 2023-ban, a garmischi meleg miatt már másfél héttel korábban törölték az óriást, amire kisebb meglepetésre az osztrák szövetség bejelentkezett: szívesen megrendeznék a versenyt a szlalom utáni este, villanyfénynél. A verseny hatalmas siker lett, és azóta úgy tűnik, egyre biztosabb helye van az óriásnak is a naptárban. Idén harmadszorra rendezik meg a versenyt, és helyiek lelkesen várják a folytatást is. Sőt! Immár Schladming „női párja”, Flachau is bejelentette, kiegészítik felfelé a Hermann Maier-pálya kivilágítását – cél itt is az éjszakai óriás.

Idehaza is érzékelhetően nyitogatja az ajtót a tavasz, a 10 fokot meghaladó hőmérsékleti tartományba emelkedett a levegő. Ez Schladming térségében az enyhe időn túl márciusi eső formájában jelentkezett, ami rendesen eláztatta főként a mai nap a Planait. Ennek következtében, továbbá a lejtő felső szakaszán jelentkezett köd okán a versenyirányítás úgy döntött, hogy csak a tartalékrajttól engedi le a sízőket. Az első futam ideje alatt sem maradt abba az égi áldás, inkább csak az intenzitása változott. A tűzési teendőket ezúttal a norvég nemzeti csapat trénere kapta meg. Fontos tehát, hogy nem Kristoffersen edzői stábját érintette ez a feladat.

Thomas Tumler (6.) feladata felettébb hálátlan volt tehát, ehhez képest nagyobb hibák nélkül, tisztesen lehozta futamát, a sebességtartásra építő alsó részen kifejezetten gyors volt. Az öttizedes hátrány persze egy megkurtított lejtőn lehetett akár sok, akár kevés. Henrik Kristoffersen (3.) jóval vehemensebben rongyolt bele a meredekbe, közel 3 tizeddel állt jobban a svájcinál. Nem ment egyáltalán tisztán, de komoly térvesztései azért nem voltak, így csak pár századot herdált el a célig előnyéből. Filip Zubčić (20.) rettentően agresszív volt, ám minthogy valósággal spriccelt lécei oldalirányában a hó, elmondható, hogy taktikája egyáltalán nem jött be. Az egy másodperces hátrány persze szintén sokatmondó volt. Alexander Steen Olsen (2.) szektorról szektorra honfitársa nyakán táncolt, az elmúlt hetek relatíve gyengélkedése után végre össze tudott rakni egy kompakt futamot. Bő egy tizeddel a vezető hely is összejött neki.

Loïc Meillard (1.) óvatos duhajként kezdte futamát a két norvéghoz képest, a meredeken, különösen a második letöréstől kezdve azonban szinte tökéletes sízést mutatott be. 2 tizedes hátrányát 1 tizedes előnyre fordította. Tehát azért perdöntő fölényről nem volt szó. A két évvel ezelőtti győztes után a meredek lejtők egyik királya, Žan Kranjec (4.) igazolta újfent jó hírnevét. Az elején valamicskét zöldült az eredményjelző, Meillard letörést követő teljesítményével azonban nem bírt konkurálni. Persze az a negyed másodperc sem volt egetverő hátrány. Főként úgy, hogy a várakozásokkal szemben Marco Odermatt (12.) nem metszett ki jó néhány tizedet az etalonból. Sőt, a tavalyi győztes sízése a kezdeti Meillard-i alaptempóját követően a meredeken szétesni látszott. A csúszási fázisok kiszélesedtek, ezek a hibák pedig súlyos tizedekbe kerültek. Az a 9 tized egy 51-52 másodperces pályán, ezen a szinten már soknak tűnt, de persze láttunk már feltámadást tőle ennél cudarabb helyzetből is.

River Radamus (17.) egyáltalán nem mozgott komfortosan a puha hóban, pláne a meredeken. Csupán a horvátot szorította hátrébb egy kevéssel. Timon Haugan (8.) lécei egész jól tapadtak a meredeken, a záró szektorban azonban sokat hagyott. Nála jó 2 tizeddel erősebben ment Atle Lie McGrath (7.), aki ezzel is csak picit került 5 tizeden belülre. Esetében is olybá tűnt, mintha megfogta volna kicsit léceit a meredek némely kanyarjában. A hazaiak legnagyobb reménye talán Stefan Brennsteinerben (5.) volt, amit elsőre sikerült is realizálnia. Határozottabb volt a meredeken, mint az előző két norvég, ennek megfelelően végtempója is erősnek volt mondható. 33 századra volt az éllovastól, pár századra a dobogótól – volt minek örülnie a helyi publikumnak. Luca de Aliprandini (11.) nagyon küzdelmes meneten volt túl, de esetében mindig az a kérdés, hogy miként egyensúlyozik a zaklatottság-kanyartempó mezsgyéjén. Az első futama inkább az előbbi irányba dőlt el. Marco Schwarz (21.) kanyarátmenet közben elkövetett egyszer egy komoly hibát, ment is a lista végére; de még mindig jobban járt, hogy a pálya ritmusától teljesen távol került Alex Vinatzer (31.). Ő már 2 szekundumot szedett össze, ami kieséséhez vezetett. Egy pozíción, de ami relevánsabb, csaknem 3 tizeden múlt a dolog. A reklámszünet előtt még lecsúszott Joan Verdú (19.). Komoly problémái voltak az alapjaiban stabil, mégis roncsolódó pályával, amit a pályamunkások adott síző távozását követően szakaszosan és azonnal renoválni próbáltak. Az andorrai dobogós reményeinek búcsút inthetett.

Az osztrákok szépen felsorakoztak a top10 kapujában, előbb Manuel Feller (10.) síelt különösen jól a pálya alsó szakaszán, majd Patrick Feurstein (9.) síelte meg jó tempóban a lapos szakaszt. Köztük rajtolt el Thibaut Favrot (12.), aki jó rajt után a meredeken volt némileg bizonytalan. Az osztrák-francia sormintát Léo Anguenot (14.) folytatta, a meredek aljába belehibázva. Lucas Pinheiro Braathen (17.) a szlalommal ellentétben óriásban ezúttal sem volt a legélesebb, a Steilhangon rendkívül sokat fékezve síelt. A pálya alja egyre inkább olvadozott, Sam Maes (22.), de különösen Raphael Haaser (16.) és Luca Aerni (15.) esélye is itt szállt el a kisebb hátrány után a top10 körüli eredményre. Giovanni Borsotti (30.) 1,95-ös hátránya a vízválasztó vonalat is jelentette az este a továbbjutás szempontjából. A határ alatt maradt Rasmus Windingstad (24.) és Filippo Della Vite (23.) hátránya is. Fadri Janutin (51.) a pálya második felére azonban teljesen szétesett, egy másodperccel lemaradt a továbbjutásról. Három német volt soron, de Anton Grammel (32.) és Fabian Gratz (34.) baja a limitidővel gyűlt meg, míg Jonas Stockinger a célig sem jutott el. A legjobb 30 sorát, 31-ként Lukas Feurstein (29.) zárta – éppen beslisszolt a folytatásra. Harmincon túl alig-alig akadt továbbjutó. A legjobban teljesítő Stefan Luitz (25.) 40-essel síelve jutott tovább legkésőbb. Előtte még 30-on belül végzett Tormis Laine (32-essel 26.), Simon Talacci (39-essel 27.) és Diego Orecchioni (34-essel 28.).

Estére egyre inkább havasesőbe hajlott az időjárás, ami elsősorban a látási viszonyokon nehezített. Hogy még úgy ahogy meg lehessen rendezni a versenyt, a szervezők úgy döntöttek, félidőnél nem lesz reklámszünet, és az indítási ablak is a lehető legszorosabb volt. Szinte ismételni sem volt ideje a rendezőnek, már valaki el is rajtolt az egy percnél is rövidebb pályán.  Mindezt tetézte a pálya felső harmadára ráülő köd is. Ami látszott, hogy a francia jobban széttűzte a kapukat. Giovanni Borsotti (28.) nyitotta az estét és a mostoha körülményeket kihasználhatta volna első rajtolóként, de számos hiba miatt nem igazán tudta. Lukas Feurstein (23.) már sokkal jobban élt a kínálkozó lehetőséggel, még annak ellenére is, hogy a meredeket nyitó kapuba túlságosan is belefékezett. Diego Orecchioni (25.) a letörésnél jelentősen faragott is, de a vezetést nem tudta átvenni. Simon Talaccit az első pontok lehetősége nem sarkallta védekezésre, de ennek meglett a böjtje, négy kapuval a vége előtt oldalán csúszva esett ki.

Tormis Laine (26.) elóvatoskodta mentetét, hátrébb is csúszott, de nem annyira, mint az ívtartásért folyamatosan sikertelen küzdelmet vívó Stefan Luitz (29.). Rasmus Windingstad (27.) a dadogós kezdést követően a pályakanyart jól vette, de a meredeken ismét sokat kellett korrigálnia. Esőbe visszaforduló időben rajtolt el Filippo Della Vite (23.), és bár felül nagyon rosszul kezdett, a meredeken viszont egész más dimenzióba váltott, és holtversenyben jött be az élre. A kettős vezetés nem tartott viszont sokáig, Sam Maes (17.) ugyanis különösen a meredek előtti csúszásának köszönhette a vezetést. Marco Schwarz (11.) viszont ezen is túltett. Az osztrák folyamatosan növelte előnyét, ahogy haladt lefelé. Századra pontosan megsíelte Feurstein idejét.

Az élen folyamatosan adták a jobbnál jobb nevek a kilincset, előbb Filip Zubčić (9.) síelt különösen a meredeken, míg Joan Verdú (6.) a letörés környékén, a pálya természetes kanyarulatában adott sokat a horvátnak. A sorozatot River Radamus (12.) szakította meg a letörésen elkövetett jelentősebb megtorpanásával. Az amerikai után Lucas Pinheiro Braathen (12.) is a letörés környékével szenvedett a legtöbbet, a meredek alján viszont jelezte, Verdú ott verhető. Raphael Haaser (20.) elsősorban talán Schwarz ellen síelt a VB-indulásért, de az osztrák a szélvészgyors zárószakasszal sem tudta kompenzálni a fenti jelentős rontásokat. A lapos-meredek váltáson eddigre már tendenciózusan kaptak fél másodperceket a sízők. Luca Aerni (22.) is ennek esett áldozatául. Leo Anguenot (15.) viszont egy látványos mentés ellenére is alig kapott, de a vezetést nem tudta átvenni.

Marco Odermatt (3.) kezdése ugyan remekül sikerült, a meredeken viszont messze nem hozta szokott élességet, és szinte teljes hozott előnyét elszórta. Végül nem sokkal vette át a vezetést. Thibaut Favrot (8.) a meredeken sokat faragott, de felül nem tudott konkurálni a svájcival, és ugyanez volt a helyzet Luca de Aliprandini (14.) esetében is. Manuel Feller (18.) a meredeken teljesen kiesett a ritmusból, messze az ideális nyomtól kanyarodott szinte végig. VB-indulását nem ezzel a menettel biztosította. Patrick Feurstein (20.) felül túlságosan sokat adott el ahhoz, hogy fordítani tudjon. Pláne úgy, hogy a meredeken is egyre csak halmozta a hátrányt.

Feurstein menete után ejtették meg az eddig erőltetett menetben zajló verseny egyetlen reklámszünetét, ami talán némi pályatisztítást jelenthetett. Timon Haugan (16.) azonban a lehetőséggel nem tudott élni, ugyanis a meredek tetején hatalmasat hibázott. Atle Lie McGrath (10.) a letöréshez érve szinte egálban volt a svájcival, a meredek viszont immár sokadszorra sem sikerült még csak olyan tisztára sem, mint Odermatt esetében. Feltehetőleg a svájci is a fellazuló pálya miatt kapott sokat Verdútól, és a trend csak fokozódott, ahogy haladtunk előre. Thomas Tumler (19.) kétszer is teljesen elfékezte magát a meredeken, jelentősen visszacsúszott. Stefan Brennsteinertől (5.) kellett hosszú idő után először félnie Odermattnak. A meredek közepére fogyott el különbsége, de végül nem tudott fordítani. Igaz, mindössze 9 századot kapott, így megkaparintva a pillanatnyi második helyet.

Žan Kranjecnek (7.) is jó sansza volt a vezetésre, és bár már ő is teljesen egálba ért a záró szektorra, de jelentős hibát vétve végül a pillanatnyi dobogóról is lecsúszott. Henrik Kristoffersen (2.) már hat tized előnyből vágott neki a pályának. Annak ellenére, hogy kétszer is kikerült a mélyhóba, volt még jelentőseb előnye a célegyenesben, így 8 sízőt követően ért véget Odermatt vezetése. Alexander Steen Olsen (1.) az eddigi legjobb lapos szakaszt síelte meg. A folytatásban nagyon agresszíven támadta a pályát, ami a meredek elején is jól jött még. Ugyan a meredeken jöttek a kisebb hibák a nagy lendület miatt, de a vezetés nem lehetett kérdés. Loïc Meillard (4.) minimális előnnyel vágott neki a pályának, amiből fenti késései miatt rögtön hátrány lett. Bár a meredeken nagy elánnal nyitott, két jelentős hiba miatt a dobogóról is lecsúszott.

Sölden után született ismét norvég győzelem óriásban. Az akkori hármas siker után most kettőst ünnepelhettek az északiak. Alexander Steen Olsen szép lassan vérbeli óriás-specialistává avanzsál. Míg szlalomban alig jönnek idén (és már tavaly is) az eredmények, óriásban már második győzelmét aratja. A két idei siker mellé még egy két évvel ezelőtti Tahoe-i szlalomgyőzelme van.

Henrik Kristoffersen 92 dobogónál tart, ennek kicsit több mint harmada, 34 született óriásban. Nem sokkal van lemaradva tőle Marco Odermatt is, 81 dobogóval. Ami az óriást illeti, ott viszont már a norvég előtt jár, 39-cel.

Bár az első futam után úgy tűnt, Kristoffersen akár teljesen odaérhet Odermatt nyakára a szakági tabellán, végül a svájci mentette a menthetőt. Ráadásul a győzelemmel nem is Kristoffersen már a második, hanem Steen Olsen. Mindkét norvég azonban kezelhető lemaradással, 100 pont alatti hátránnyal fordul rá a világkupa utolsó harmadára. Összetettben nincs ilyen kiélezett verseny, Odermatt várhatóan ugyan tavalyelőtti rekorder és tavalyi rekordközeli pontszámát nem fogja megközelíteni, de magabiztos előnnyel vezet.

Szerdán szlalommal folytatódik a schladmingi program. A következő óriást már a világbajnokságon rendezik, a világkupában pedig majd csak március 1-jén, Kranjska Gorán szerepel ismét a naptárban a szám.

Borítókép forrása: abcnyheter.no