Némi meglepetésre Kojama Takajuki szlalomos győzelmével fejeződtek be az Universiade alpesi síversenyei. A japán a harmadik helyről fordított délután egy havazásban megtartott versenyen. Olasz és francia sportoló fért még fel a dobogóra. A magyar indulók, vagyis Hozmann Rudolf és Negyeliczky Barna Brúnó kiestek az első futamban. A mieink legjobb eredményét összességében Polányi Lili szolgáltatta, aki Szuper-G-ben a 19. helyen végzett, de Majtényi Hanna kombinációs 20. és szuperóriásban elért 22. helyezése, valamint Hozmann Szonja csapatversenyen mutatott teljesítménye, valamint erős szlalomfutamai is a pozitív oldalra kívánkoznak.
Mint az világversenyeken szokásos, alpesi síben a férfi szlalommal végződik a sportesemény. Mégpedig rendre a legnépesebb mezőnyök gyűlnek ilyenkor össze, ma épp 105 sportoló próbálta ki magát Bardonecchián. Köztük két magyar fiúval. Ami az esélyeket illeti, ezúttal három induló képviselte a világranglista legjobb 100 szlalomosát (sorrendben Lütolf, Zlatkov és Kojama), tucatnyian szerepeltek a TOP200 közt. Nemzeti szempontból nem beszélhetünk meglepetésről: francia, svéd, svájci, osztrák és olasz éppoly ott volt az esélyesek közt, mint az említett bolgár és japán fiú.
A hóesés jellemezte a versenyt megelőző órákat, ami a kora délelőtti kezdésre nem múlt el, csak lankadt valamicskét. Ennek megfelelően bár a pályamunkások kitettek magukért, puha hóréteg fogadta a sízőket. Délelőtt francia tréner tűzött, a nyomvonal 44 kapuból állt, ebből 42 volt fordító.
Nicolas Gstrein startolt el elsőként. Nem jutott sokáig, az első letörésnél rögtön késésbe került, az elsőként adódó nyújtott kombináción kint ragadt. Az 1988-as olimpia kombinációs ezüstérmesének, Bernhard Gstreinnek a fia ezzel érem nélkül fejezte be szereplését. Tudvalevő, hogy bármennyire is igyekvők a szervezők, hóesésben az elején startolók feladata az ideális ív letakarítása. Bosse Mikelsson (11.) amúgy szemre lendületes sízése épp ezért nem mindig követte a stanglik tövét. Stefano Pizzato (9.) lécei valamivel kisebb teret jártak be, innen eredt kéttizedes előnye. Axel Lindqvist (4.) stabilabban forgatta léceit, ez azért a fentiek mellett technikai tudás függvénye is volt. A félmásodperces időkülönbség nem hazudott. Lucas Kongsholm (1.) további öt tizeddel szorította lejjebb a futamidőt. Nála gyorsabban senki nem síelte meg a 145 méter szintkülönbségű pályát. Kojama Takajuki (3.) kevésbé volt pattogós, emellett néhány megbillenés fűszerezte még menetélt. Az elitcsoportot Kalin Zlatkov (2.) zárta. Mint a japán, ő sem délelőtt akart érmet szerezni, ennek megfelelően itt-ott kompromisszumokat tett. Versenyben maradt.
Ezután a csapatversenyen is látott Gino Stucki (6.), azaz első svájci induló került sorra. Lendületével nem volt gond, stílusa volt kevésbé harmonikus, mint az előzőké. Az éremről neki sem kellett lemondania. A japán csapat tegnapelőtt alapembere, Kirikubo Dzsinro (13.) rendezetlenül mozgott, a sok megingás másfeles hátrányt eredményezett. Ez jelen körülmények közt már soknak tűnt. A testvérpár másik tagjának, Gustav Lindqvistnek (8.) az elmaradása a 8 tizedet súrolta, esetében sok volt az élhasználat. Adam Palmer (24.) meredeke pocsékra sikerült, legalábbis egy korábbi junior-vb-8. szlalomostól mindenképp. Ezzel kiírta magát a versenyből. Két frissen szerzett TOP10-es EK- eredmény után Joan Lütolf (7.) is az esélyesek körébe tartozott. Helyezés rendben, a közel 9 tizedes differencia kevésbé. A meredek elején sok volt a belefékezés. Kiemelendő, hogy fokozódni kezdett a havazás, ezzel Paul Silvestre (5.) valamivel jobban boldogult. Ő is a fél másodpercesek közé sorolt. Tomas Barata kapcsán benne lógott a levegőben, hogy mindhárom egyéni számban (kombinációt kivéve) spanyol állampolgárságú síző viszi el a pálmát. No, azért olyan sokáig nem… A második kapura trappolt rá szegény legény… Jules Llorach (12.), akinek mezére valamiért a 115-ös rajtszámot applikálták, a meredek tetőre rakott vertikális kombinációt nagyon elmérte, onnantól újítani nem tudott. Az utána következő Hugh McAdam (10.) került még a legjobb tíz közé, de már másodpercen túli hátránnyal.
44-es rajtszámmal Hozmann Rudolf startolt elsőként a magyarok közül. Bátran vágott neki a pályának, de a meredek tetején egy kék kapura korán fordult, s kiesett. Negyeliczky Barna Brúnó kereken a 100-as rajtszámot kapta. Korán befejezte, az ötödik kapunál. A lejtő meredeksége a tűzéssel együtt egyelőre sok volt a számára.
Az első futam itt újra megtekinthető (Rudolf 54-től, Barna 1:31-től látható)
Délutánra valamennyire normalizálódott a helyzet, leginkább csak szállingózott a hó. A svéd edző egy árnyalatnyival haladósabbra állította be a nyomvonalat, a mezőny egy bő része 40 másodperc alatt letudta a pályát. Igazán markáns előrelépésekről nem tudunk beszámolni, a legjobb futamidő tulajdonosa, az osztrák Clemens Rettenwander (11.) tizenkettő pozíciós javítása volt a legtöbb, de a közvetlen élmezőnyre így sem volt esélye.
Az osztrák vezetés a legjobb tíz érkezéséig, jelesül McAdam (9.) futamáig tartott ki. Az ausztrál fórjából nagyjából a negyede, mintegy 3 tized tartott ki. Nem ment eget verőt, Pizzato (2.) simán előtte maradt. Sőt, a meredeken oly vehemensen támadta a kanyarokat, hogy alig-alig maradt el az etalontól futamideje. Magyarán bejelentkezett az érmekért. Gustaf Lindqvist (7.) túlzottan engedte léceit, ez a letörésnél nagyon visszaütött. Ottani hibái után a nagy célokról lemondhatott. Lütolf (4.) nagyrészt szép stílusban oldotta meg a meredeket, épp a tempó nem konvergált az olaszéhoz. Az aktuális második helyről azért még lehetett reménykedni. Stucki (10.) addig harmonikus meredeke a második hullámon akadt meg, amire ráment sebessége. Silvestre (3.) „egy életem, egy halálom” alapon viseltetett. A letörésnél majdnem vége lett a dalnak, a kegyetlen darálás végén egyrészt célvonalat ért, másrészt csak másfél tizeddel került az olasz mögé. Axel Lindqvist (8.) a második futam kárvallottjai közé került. Egyszerűen túlontúl konzervatív megközelítést alkalmazott. Kojama (1.) gondjai a letörés első két kapuja után tovaszálltak, a folytatásban úgy síelt, mintha zsinóron rángatnák. Egy tizeddel élre állt, ezzel érmét letutizta. Zlatkov (5.) esetében a meredek teteje zaklatottra sikerült, ez épp elég volt a dobogóról való lecsúszáshoz. Kongsholm (6.) a második hullámig szinte már győztesként mozgott. Ottani ritmustörésére ráment két kanyarja, s dobogója.
Kojama Takajuki három nappal a wengeni szlalomot követően, s gyaníthatóan a kitzbüheli és schladmingi műlesiklást megelőzően átruccant Bardonecchián, s kisebb meglepetésre behúzta az aranyérmet az Universiade FIS- pontok tekintetében legszínvonalasabb versenyén. A Távol-Keleti Kupa tavalyi szakági győztese Alta Badián debütált a Világkupa-sorozatban. Ki tudja, talán Szaszaki Akira, vagy épp Juasza Naoki méltó örökösét tisztelhetjük benne? Stefano Pizzato szintén egy napra vegyült el az egyetemisták világversenyén. Tavaly negyedikként végzett óriás-műlesiklásban a junior-vb-n, nem sokkal később mutatkozott be a VK-ban, Banszkón. Egyelőre EK- szinten számít fix pontszerzőnek. Paul Silvestre óriásban 10. helyen zárt Bardonecchián, EK-ban egyelőre nincs pontja, ellenben a ranglistán közelíti a TOP100-at ő is.
Síparadicsom Blog 