Kettős svájci győzelmet hozott az Universiade utolsó női száma alpesi síelésben. A nagy esélyes Amélie Klopfensteint megelőzve Sue Piller hódította el az aranyérmet, aki ezzel duplázott a két technikai számban. A dobogó harmadik fokára – óriás-műlesiklás után ismét – Margherita Cecere állhatott fel. A magyar lányok közül a versenysíeléshez csaknem két év után visszatérő Hozmann Szonja szerepelt a legjobban, a 39. helyen végzett.
Ha alpesi síről van szó, a világversenyek hagyományosan a szlalommal fejeződnek be. Nincs ez másként a Téli Egyetemi Világjátékokkal sem. Ma a lányoknak rendezték az utolsó versenyszámot, a 85 főt számláló mezőnyben négy magyar is helyet foglalt.
A rajtlistát kedvünk szerint csócsálhatjuk, a vége felé egzotikus országok képviselőit találjuk, középtájon már felbukkannak az ismertek sínemzetek tagjai, az elejében pedig találunk néhány Világkupából is ismert szereplőt. Például Vatanabe Eren az előző naptári évben teljesített négy VK- futamot, a ranglistán 95. japán mellett még az egykori kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok Amélie Klopfenstein (99.), valamint az olasz Giulia Valleriani szerepelt a világ legjobb száz szlalomosa között. Legalább ha a ranglistás pontokat szentnek, és sérthetetlennek véljük. Tucatnyi lány volt továbbá a TOP200-ban, vagyis az Universiade egyik legszínvonalasabb versenyére készülhettünk.
Délelőtt kanadai edző kezébe került a tűzés joga, a lányoknak 42 kapuval kellett megbirkózniuk, melyek közül 40 volt fordító. A hőmérséklet aránylag rendben volt. Felhős, fagypont környéki időjárásban kezdték a lányok az első futamot. Komoly szurkolói hangulatról sajnos ezúttal sem tudunk beszámolni, az egyes nemzetek stábján, épp pihenő versenyzőin kívül pár tucat kivezényelt helyi kisgyereket lehetett felfedezni a célterületen. Ők speciel szemlátomást élvezték az egész hajcihőt.
A már említett Vatanabe Eren (11.) nyitotta a menetek sorát. Mint az várható volt, szó nem volt esetében a favorit szerepéről. Viszonylag tisztán leért, de a tempó, na, az nagyon hiányzott nála. A svédek egyik legjobbja, Matilda Saalo korán fordult egy kapura. Korán – minden tekintetben, nem ment sokat, míg rálépett szegény stanglira. Honfitársa, a tegnapi csapatversenyen aranyérmes Stelle Rodling Swanberg (10.) leért ugyan, tiszta íveken, ugyanakkor szemmel könnyen kivehető módon igencsak kövérkés kanyarjai voltak. Speciálszlalomon ilyet ritkán látni. Egyetlen századdal állt csak élre. Marjolaine Ollier (4.) volt a franciák első reprezentánsa. Nála már több dinamikát lehetett felfedezni, ennek megfelelően szűk 6 tizeddel lerendezte az addigi alapidőt.
Nagy különbségek nem alakultak ki a rövidke, nem oly komplikált nyomvonalon. Így fordulhatott elő, hogy a kazah Alexandra Skorohodova (1.) úgy érte el a legjobb futamidőt délelőtt, s adott 6 századot a gall lánynak, hogy kettejük közé még befértek ketten. Jót ment a közép-ázsiai hölgy, de volt egy megbillenése a letörésnél. Elyssa Kuster (18.) esetében a több mint egy másodperc gyakorlatilag annyit jelentett, hogy teljesen eltűnt a középmezőnyben. Aki nem mert kellőképp támadni, neki ez volt a sorsa délelőtt. Amélie Klopfenstein (7.) sízése valahol szürreális volt. Egyrészt volt benne egyfajta kecsesség, másrészt szemre lendületesnek tűnt mozgása. A kb. négytized elmaradás azért jelezte, a kettő ezúttal sem fért meg egymás mellett. Azaz a lendületesség nem állta meg teljesen a helyét.
A német Pauline Fischer (1.) elvileg már nem az élcsoportból rajtolt, ehhez képest jól elkapta a ritmust a meredeken. Az, hogy századra azonos időt síelt, mint a kazah, főként a többszöri túlcsúszásnak volt köszönhető. Köztes szektoridő híján nehéz elemezni, első blikkre úgy tűnt, mintha a pálya alsó, lankás szakaszán hiányozott volna többeknél a tempó. Így járt az olaszok közül Maria Sole Antonini (8.), illetve a hétközi flachaui VK- versenyen debütáló Giulia Valleriani (15.). A helyezéshez tegyük hozzá, hogy 4, ill. 8 tizedes elmaradásról volt csupán szó. Az éremhalmozó Emy Charbonnier (19.) ma nem tudta hozni kombinációs szlalomformáját. Chiara Lanz (5.) csak még szorosabbá tette az elejét. A meredeken volt pár zaklatott kanyarvétele, cserébe az aljára maradt tempó a tarsolyban. Egész pontosan 8 századra volt az éllovasoktól. Martina Banchi épp ugyanott, s ugyanúgy búcsúzott, mint korábban a svéd lány; a svájci Elisa Hitter (32.) pedig rettentő körülményesen tudta le futamát. Az első tizenötöt Margherita Cecere (6.) zárta le, mégpedig egy éremesélyes menettel. A pálya eleji késéssorozat után a 25 század mindenesetre jól mutatott. Vagány, de nem hibátlan menet volt tőle. A továbbiakban még ketten soroltak a legjobb tíz közé. A teljes palettát végigsíző Louison Accambray (9.) szlalomban sem vallott szégyent, de az igazi nagy durranás Sue Piller (21-essel a 3.) menetéhez fűződött. Az óriás-műlesiklás bajnoknője 5 századdal szorult a harmadik helyre.
A magyar lányok közül elsőként Hozmann Szonja (46-ossal a 42.) rajtolt el. Nyilván nem hozta az elit kanyartempóját, cserébe legalább ritmusban tudott maradni. Páran beelőzték hátulról, a 4 és feles elmaradás tisztesnek volt mondható. Amolyan senki földjén tartózkodott, az előtte állóknak volt jó pár tizedes előnye. Szonjánál ne felejtsük el, hogy súlyos sérülés okozta csaknem 2 éves kihagyás után tért vissza a versenypályákra, egész pontosan 10 nappal ezelőtt. Innen nézve rászolgál a kalaplengetésre, akár mai, akár tegnapi csapatversenyen látott telejsítményével. Polányi Lili (58-assal a 47.) két másodperccel került Szonja mögé. Akadtak szép agilis fordulói, összességében azért érződött, ez kevésbé az ő terepe. 61-essel Majtényi Hanna sajnos nem ért célba. A letörésnél késésbe került, s idő kérdése volt, mikor téveszt kaput. Körtvélyessy Kata (78-assal az 55.) könnyed, fordulókba azért bele-belefékezgető sízéssel fogott célvonalat. Ő inkább a leszakadók közé került, de a 40-es pályán 30 s-et kapott mongol különítménnyel azért nem kellett egy lapon említeni a nevét.
Az első futam itt tekinthető meg (Szonja az 57. percben, Lili 1:05-től, Hanna 1:07-től, Kata 1:21-től látható)
A délutáni nyomvonal 43 kaput, 42 fordítót tartalmazott, a német sporttárs valamivel technikásabb tűzéssel kedveskedett a lányoknak. Hatalmas előrelépések nem történtek, ez részint a tudást érintő differenciából, részint a pálya rövidségéből fakadó relatíve nagy időkülönbségeknek volt felróható. Cecilia Pizzinato (15.) például nem nagyon tudott feljebb zárkózni a középmezőnynél, dacára annak, hogy a második legjobb futamidő az ő nevéhez fűződött. A holland Noa Rabou (5.) szállította az etalont, 3 tizeddel ment jobbat az olasznál. De mennyivel más volt az ő helyzete?! Neki csak háromnegyed másodperc volt az elmaradása. Szorgosan lépdelt feljebb, s feljebb a 14. helyről, egy idő után még az éremszerzés sem volt kizárható. Amúgy egyetlen tizeden múlt a dolog…
Az osztrák lányok egyébiránt igencsak harmatos teljesítményt nyújtottak. Ketten síelhettek második futamot, Elena Exenberger volt legjobbjuk a maga 18. helyével. A Svájcból honosított bolgár Anina Zurbriggen (13.) a könnyen átléphető kategóriát képviselte a hollandnak, a spanyol Rodriguez Elosegui (8.), Vatanabe (9.), majd Rodling Swanberg (10.) egyszerűen nem merte ugyanazt a dinamikát bevállalni, mint Rabou. Persze esetükben is csak tizedekről beszélhetünk, de ezen a pályán ezt nyugodtan sokszorosnak értékelhetjük. A Szuper-G bajnoka, Accambray nagyon hamar letarolt egy vertikális kaput, Antonini (7.) sízéséből pedig épp egy kis plusz hiányzott a vezetés átvételéhez.
Klopfenstein (2.) síelése magában hordozta a kiesést, a meredek elején került nehéz helyzetbe, de végül 11 századdal letaszította az élről a hollandot. Az olaszok utolsó reménye ma Cecere (3.) volt. Lüktető stílusa látványos volt, azt meg a fene tudja, hol bukta el azt az egyetlen századot, amivel csak a második helyre futott be. Rémálmai mindenesetre nem lettek, nem ezen múlt az érme. Lanz (11.) nagyot hibázott a letörésnél, az a belefékezés épp elég volt ahhoz, hogy eltűnjen az élmezőnyből. A svájci érem után rögvest az olasz is biztossá vált. Ollier (6.) itt-ott sok élt használt, ami nagyon nem fért bele. Innentől csak a svájci kettős győzelem forgott veszélyben, de Piller (1.) éppoly stabilan hozta magát, mint óriásban. Megfelelő dinamikát választott, lécei pedig egy pillanatra nem remegtek meg. Nem úgy a kazah lánynál. Skorohodova (12.) sokat hibázott, s mindösszesen a 27. futamidőt síelte, így elveszett a középmezőnyben. Fischer (4.) késhegyre menő küzdelmet folytatott a győzelemért, majd a dobogóért. Szegény német lány érme 4 századon múlt.
A folytatásban még sorra kerültek az állvas maradt magyar lányok. Hozmann Szonja a 39., Körtvélyessy Kata az 51. futamidőt teljesítette délután, ez lett végső helyezésük is. Mindketten nagyjából ugyanazt a színvonalat hozták, mint elsőre. Polányi Lili a lejtő első szakaszán sajnos hibázott, így kiesett.
A második futam itt nézhető újra
Sue Piller neve óriás-műlesiklásban ott szerepelt a nagy esélyesek közt, végül két magabiztos futammal mondhatni simán szerezte meg az aranyérmet. Ma előzetesen inkább a középmezőny elejére lehetett várni, ehhez képest a stabilitás ma is aranyat ért tőle. Nem egyversenyes bravúrsportolóról van szó, az Európa Kupában is sorra szállítja a jó eredményeket, közvetlenül az Universiade előtt például 10-dikként zárt egy versenynap óriásban. Amélie Klopfenstein a 2020-as hazai rendezésű Ifjúsági Olimpián robbant be a köztudatba: győzedelmeskedett Szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban, alpesi összetettben pedig harmadikként zárt. A sérülés őt sem kerülte el, az idei EK-ban aztán kezd visszatérni a várt szintre. Mást ne írjunk: tegnap (!) Zell am See-n a 11. helyen végzett szlalomban. A maga módján Margherita Cecere is duplázott a két technikai számban, óriás után szlalomban is bronzérmet akasztottak a nyakába. EK- pályafutása ezen a télen kezdődött, lévén csak 19 éves, decemberben egy helyezésen múlt pontszerzése.
Holnap a férfiak szlalomjával zárulnak az alpesi síversenyek az Universiadén. Ott lesz a mezőnyben Negyeliczky Barna Brúnó és Hozmann Rudolf.
Síparadicsom Blog 