Sölden után ismét besöpörte a norvégi technikai különítmény a világkupa dobogót, ezúttal szlalomban. Az első futamot fölényesen nyerő Atle Lie McGrath ezúttal nem hibázott, és megtartotta előnyét a második futamban a 9. helyről előretörő Timon Hugannal szemben. A szakági éllovas Henrik Kristoffersen egy helyet visszacsúszva végzett a dobogó alján. A három norvégot hazai trió követte, akiket Tanguy Nef vezetett. Mögötte a második futamot nyerő, 19 helyet javító Meillard, valamint Yule. Őket követték az osztrákok, az egyre jobb formába lendülő Schwarz-cal, valamint Fellerrel.
A wengeni hétvége főattrakciója kérdés nélkül a lesiklás, ezt talán mindenki rávágná. De a berni síparadicsom egy hasonló legendás versennyel, a szlalommal is minden évben szerepel a naptárban. Az alpesi sízés hőskorában még az számított az igazi síbajnoknak, aki nemcsak leghamarabb ért le a hegytetőről a völgybe, de az erdőben is ugyanilyen ügyesen szlalomozott a fák közt. Ennek profi sportba történt átültetése lett a kombináció, ahol az egyik nap rendezett lesiklás és a rákövetkező nap rendezett szlalom időeredményét összeadták. Az így kialakult lista élén álló síző nyerte a Lauberhornrennent (de ugyanígy a Hahnenkammrennent és az Arlberg-Kandahar-Rennent is). A kombináció sorsáról (szuper-kombináció, majd fordított rajtoltatás nélküli alpesi összetett, most pedig épp csapatkombináció) már sokszor értekeztünk, hagyatékát viszont a két klasszikus helyszín, Wengen és Kitzbühel hétvégi programja viszi tovább az utókornak.
Bár már nincs nagyon férfi síző, aki minden számban megcsillogtatja tudását, a szlalom továbbra is követi vasárnap a lesiklást. A település legnagyobbja technikai számok oldaláról egyértelműen Ivica Kostelić, aki 10 év alatt négyszer győzött szlalomban, ami mellé még két kombinációs győzelmet számlál. A háromszoros győztesek közt is legendás sízők sorakoznak: Ingemar Stenmark, Benjamin Raich, Guy Périllat, Anderl Molterer (aki egyébként ’53-ban a lesiklást is megnyerve vitte el a kombincáiós trófeát is) és Henrik Kristoffersen.
Ami Wengent illeti, szlalompályából rögtön kettővel is büszkélkedhet, és most nem arra gondolunk, hogy 10 éve hóhiány miatt a Lauberhorn alján kellett megrendezni a szlalomot. A pályát ugyanis a két futam alatt két irányban jelölik ki. A lejtő több hüttét is kerülget, ezek egyike viszont a pálya kellős közepén található. Attól függően, hogy a nyomvonal épp jobbról, vagy balról kerüli a házat, beszélhetünk a Männlichen, illetve a Jungfrau pályáról. Hagyományosan az első futam az egyik, a második a másik irányból kerüli a házat, emiatt beszélhetünk két pályáról. Függetlenül attól, hogy hívjuk a pályát, nehézségét nem meredeksége, hanem folyamatosan változó dőlése, és az erdőben kanyargó nyomvonala teszi nehézzé.
Az első futam pályáját francia edző tűzte, meglehetősen sűrű: 68 kapuból 66 volt fordító. Elsőként a szakági címvédő, egyben a pálya tavalyi győztese Manuel Feller (11.) rugaszkodott el a rajtból. Ugyan bizonyos részeken jól mozgott, számos késés jellemezte menetét. Timon Haugan (10.) valamivel jobban kezdett, de középen lassabb volt az osztráknál, így nem nagy előnnyel állt az élre. A svájciak Loïc Meillardban (24.) bízhattak elsősorban, de a szakági címre pályázó wallisi síző egyedi ívei még további hátrányt, mintsem előnyt jelentettek. Pláne nagyobb hibájával kombinálva. Atle Lie McGrath (1.) a pálya feléig tartotta az iramot élen álló honfitársával, utána viszont begyújtva a rakétákat, hiba nélkül teljesítette a pálya alját. Ezzel pedig egy század híján egy teljes másodpercet vert Hauganra. Nem ért még véget a norvég örömünnep – Henrik Kristoffersen (2.) ugyanis remekül kezdett és bár az iménti menettel a folytatásban nem tudott konkurálni, a második helyet könnyedén szerezte meg.
Linus Straßer (7.) remekül kezdett, az alsó trükkösebb szakaszon viszont egy hiba hosszan tovagyűrűző sebességvesztéssel büntette. A szakág i meccs újabb résztvevője következett Clément Noël (11.) személyében. A saját edző tűzése nem mindig jó ómen, ahogy most sem volt az. Jelentős hiba nélkül is összeszedett egy teljes másodperc hátrányt. A Meillard okozta csalódottságat Daniel Yule (4.) orvosolta a kilátogató közönség körében. A pálya alsó részeiben is jól mozgott, nem hibázott, így valamivel töb mint fél másodperc hátránnyal besorolt a pillanatnyi dobogó legalsó fokára. Lucas Pinheiro Braathen (5.) a lenti meredeken szembesült problémával a késések révén szorult Yule mögé. Dave Ryding (20.) szélsebesen kezdett, utána viszont hibák sora következett, szorgosan gyűjtve a tizedeket hátrányához. Kristoffer Jakobsen (27.) is az alsó szakaszon került gondba, külső síje elemelkedett, és bár korrigálni tudott, közel két másodpercre hízott hátránya.
Fabio Gstrein (9.) remek kezdés után szintén a meredeken vett kissé vissza, amivel be is sorolt a másodperces hátrányon néhány századdal belül ácsingózók népes táborába. Hasonló ívet síelt be a remekül rajtoló Steven Amiez (6.) is. A jeges madonnai pályán remeklő Albert Popov (18.) szája ízének láthatóan nem felelt meg a puhább pálya, ahogy az ott harmadik Samuel Kolega (13.) is bőven elmaradt Olaszországban mutatott teljesítményétől. Johannes Strolz bíztatóan kezdett, azonban egy kapu előtt túlságosan oldalra billent, megvolt a nap első kiesője. Marc Rochat (29.) ugyan célba ért, de sokáig abban sem lehetett biztos, hogy délután harcolhat-e majd pontokért. Dominik Raschner (16.) viszont rendkívül bevállalósan síelt, aminek viszont meredeken elkövetett nagy hiba lett a vége, ahol egy teljes másodpercet elszórt. Aleksander Steen Olsen (21.) szintén a meredeken volt bizonytalan, messze elmaradva honfitársaitól.
Tanguy Nef (3.) kiváló rajtot vett, és ahogy a meredek technikás szakaszokat, úgy az átvetezető részeket is remek tempóban síelte. Különösebb hibát sem vétett, így besorolt Yule elé a harmadik helyre. A hazai közönség joggal bizakodhatott egy dobogóban. Délutánra továbbjutott még Michael Matt (21.), Filip Zubčić (17.) a meredeket leszámítva igen jól mozgó Marco Schwarz (15.), és a végére jelentősen lelassuló Adrian Pertl (28.) is. Elvérzett viszont a ritmustalanul síző Luca Aerni (38.), illetve a meredeken nagyot rontó Alex Vinatzer (39.). Armand Marchant (14.) a pálya elején lendületesen síelt, és bár a meredeken sok élt használt, jó kiindulással várhatta a délutánt. Benjamin Ritchie (8.) valósággal parádézott a pályán. A meredeken ő is megszenvedett kissé, mindenhol másutt viszont olyan mértékben merte engedni léceit, hogy az utóbbi idők messze legjobb eredményét ért el. A legjobb harminc zárásaként továbjutott Paco Rassat (19.) és az épp a 30. helyet 2 másodperces hátránnyal megszerző Tobias Kastlunger (30.).
Harmincon túli rajtszámmal alig-alig akadt továbbjutó. Sam Maes (42-essel 23.) és Billy Major (39-essel 24.) révén a belga és a brit kontingens gyarapodott kétfősre, míg a legmagasabb rajtszámmal Anton Tremmel (44-essel 26.) kvalifikált. A rajtban ezúttal is ott volt Richard Leitgeb (51.), akinek az addigra igencsak elhasználódott pályán arra sem volt igazán sansza, hogy az előtte rajtolókat megelőzze. Mindössze egy ausztrál sporttársat utasított maga mögé.
A második futam pályáját német edző tűzte jóval haladósabbra – kapuból is nyolccal kevesebb került a pályára. A különbségek kicsik voltak – Tobias Kastlunger (27.) 2 másodperccel volt csak lemaradva a harmincadik helyen, a legjobb tíz pedig másodpercen belülről várta a folytatást. A már említett olaszt rögtön előzte Marc Rochat (25.), de az élen gyors egymásutánban adta át egymásnak a helyet Adrian Pertl (24.) és Kristoffer Jakobsen (20.) is. Anton Tremmel (28.) nagyon biztonságira vette edzője pályáján, az első volt, aki nem tudta megtartani helyét a második futamban. Loïc Meillard (5.) maga mögött tudta a délelőtti rontott futamot. Végig nagy elánnal, közelről kerülte a kapukat. A kicentizett menetbe pedig hibát sem vétett. háromnegyed másodperces előnye komoly ugrást vetített előre a szoros mezőnyben. Különösen úgy, hogy Yule volt az első, aki másodpercnél nagyobb előnnyel végzett Meillard előtt az első futamban.
A folytatásban mind Billy Major (26.), mind Sam Maes (29.) próbált minél agresszívebb íveket síelni, azonban a hibák mindkettőjük esetében a visszájára fordították a próbálkozást. Alexander Steen Olsen a meredekig meccsben volt Meillard-ral, a letörésnél viszont elélezett, és már nem tudott állva maradni. Végül a délután egyetlen kiesése fűződött nevéhez. Michael Matt (21.) az erős kezdést követően nagyon elóvatoskodta menetét. Dave Ryding (19.) a pálya elején szárnyalt, 4 tizedre tornázta előnyét. A meredeken viszont nem tudta tartani a tempót Meillard-ral, de a pillanatnyi második helyet így is hozta. Sokáig viszont nem tarthatta meg, ugyanis Paco Rassat (9.) a meredeken és legalul is alig maradt el a svájci menetétől – mindössze 15 századon múlt a vezetés. Délutánra megbarátkozott a pályával Albert Popov (10.) is, aki a meredek közepén jelentős előnnyel rendelkezett, az utolsó hullámokban viszont nem tudta átmenteni lendületét és még Rassattól is kikapott.
Filip Zubčić (22.) többször is messze került a leggyorsabb vonalvezetéstől, ami különösen a pálya második felében került számára sokba. Domink Raschner (16.) a letörésig remekelt, és még a meredek közepén is egálban volt. Viszont az utóbbi időkben trendszerű volt, hogy ezt Meillard-ral szemben nem lehet megtartani. Erre a tézisre cáfolt rá Marco Schwarz (7.), aki a letöréstől kezdve még a svájcit is felülmúlta, felül viszont a laposabb részeken elkövetett apró hibái fél másodpercébe kerültek. A vezetéstől így is mindössze 7 század választotta el. A pálya végére lassult le Armand Marchant (15.), míg Samuel Kolega (23.) délután sem tudott lehozni tiszta menetet. Újabb osztrák kihívó következett viszont Manuel Feller (8.) személyében. Az osztrák előnye csak kis mértékben fogyatkozott, ahogy haladt előre, és bár a végére is maradt tartalék, ez sem volt elegendő.
Clément Noël (11.) másodjára is beleszürkült a mezőnybe. A célba érkezve még úgy tűnt, hátra is csúszhat összesítésben. Timon Haugan (2.) remekül gazdálkodott előnyével az egyre inkább romló pályán. Bár a letörés előtt hibázott, a meredeken remek fokozatra kapcsolt ismét, és közel három tizeddel megelőzte a 15 síző óta vezető Meillard-t. Fabio Gstrein (14.) hasonló precizitással és lendülettel síelt, mint Haugan, de a pálya közepén egy átcsúszó szakaszon hibázott bele, ami jelentős sebességvesztést, és így időhátrányt jelentett. Úgy tűnt a pályakarbantartást ki tudja használni Benjamin Ritchie (18.), a meredeken viszont hatalmasat rontott, amivel egy másodpercet hagyott a menetében. Linus Straßer (13.) még az amerikainál is jelentősebb előnyre tett szert felül, a hiba viszont rosszkor jött, a végére is jóval kevesebb lendületet tudott átmenteni. Steven Amiez (17.) a pálya második felében lévő hullámokat hibázta el, nem engedte kellőképp léceit. Lucas Pinheiro Braathen (12.) is a végére került hátrányba, több esetben is messze került a kapuk tövétől, ezzel jóval hosszabb utat kellett besíelnie.
Egy hiba nélküli menettel Daniel Yule-nak (6.) már minden esélye meglett volna a vezetésre, az elemekkel azonban láthatóan ő sem tudott mit kezdeni. A pálya végén jöttek a kisebb bizonytalanságok, és még a továbbra is második helyen tanyázó Meillard-tól is kikapott pár századdal. Az egyre hangosabb közönség biztatását élvezhette Tanguy Nef (4.) is. Jó kezdés után a hullámok is viszonylag jól sikerültek, de a meredekben benne hagyott pár század hiányzott Haugan ellen. A dobogó ugyan még kérdés volt, az viszont már biztos volt, hogy a legjobb svájciként zárja a wengeni klasszikust. A norvég győzelem már ekkor biztos volt, a harc viszont még így is háromszereplősnek tűnt. Henrik Kristoffersen (2.) már fél másodperc feletti előnnyel rugaszkodott el a rajtból, de de már a meredek közepén elszórta mindezt. Különösen a fenti hibája fájhatott. A végére ugyan még szaporázta a tempót, így bár Haugant nem, a svájci triót megelőzte. Atle Lie McGrath (1.) okosan síelve osztotta be egymásodperces előnyét. Bár láthatóan nem vállalt lent teljes rizikót, a fenti jó lendület és a hozott előny kitartott a célig! McGrath rég próbálkozott már Didier Cuche ikonikus léclevételével, amit mostani győzelmével végre sikerrel abszolvált.
Atle Lie McGrath karrierje harmadik győzelmét szerezte, de legutóbb három szezonnal ezelőtt nyert utoljára, akkor két hét leforgása alatt kétszer, szintén szlalomban. Timon Haugan hetedik alkalommal végzett a dobogón, ebből egy kivétellel mindig a legtechnikásabb számban. Henrik Kristoffersen a dobogó messze legeredményesebbje e tekintetben, 91 alkalommal. Ebből 56-ot számlál szlalomban. A norvégok a söldeni szezonnyitó után már másodszor söpörték be a teljes dobogót, míg szlalomban hasonlóra az osztrákok voltak képesek, a tavalyi szezonban, Gurglben,
A szakági világkupában továbbra is őrzi vezető helyét Kristoffersen. Két közvetlen üldözőjével szemben minimális pontelőnyre tett szert, de Meillard és Noël továbbra is 100 ponton belüli hátránnyal követik. Összetettben Odermatt fölénye nem kérdés, továbbra is 200 pont felett előnye.
A férfiak pénteken Kitzbühelben folytatják, ahol 3 év kihagyás után rendeznek ismét szuper-G. A hétvége a Hahnenkammrennennel folytatódik majd, míg a szlalomosok a vasárnapi versenyen térnek majd vissza, a nem kevésbé különleges pályán, a Ganslernhangon.
Borítókép forrása: fis-ski.com
Síparadicsom Blog 