Marco Odermatt nyerte a klasszikus wengeni lesiklást, miután ezúttal nem rontott (akkorát) a Kernen- sikánban, a csúszós szakaszokon pedig nagyon gyorsan mentek alatta a lécek. Ez utóbbi elmondható volt Franjo von Allmen esetében is, az ifjú honfitárs azonban az utolsó kanyarokon hibázott párat, de 37 százados hátrányának javát a Hundschopf ugrató környékén zsebelte be. A dobogó harmadik fokára az elsőként startolt Miha Hrobat állhat fel. Dominik Paris és Cameron Alexander kicsit több mint egy tizeddel szorult le a pódiumról. Kettejük közt 2 század döntött. Bennett, Murisier és 37-es rajtszámmal Lars Rösti került még a legjobb nyolcasba. Sajnos két nagyobb bukás is történt a mai versenyen. Vincent Kriechmayr a Ziel-S-ben vágódott háttal a védőhálóba, csak segítséggel tudott lábra állni, míg Blaise Giezendanner szalagsérülés gyanújával, mentőhelikopterrel szállították kórházba.
Svájc az alpesi síelés otthona, évszázadok óta. Tapasztaljuk ezt évről évre Adelbodenben, a múlt hétvégéből is igazi örömünnep kerekedett – programmódosítás ide, a szombaton ködös égbolt oda. Na, de Wengen… Az mindig egy külön kategória, úgy minőségben, mint mennyiségben. A világ legjobb lesiklói a versenynaptár leghosszabb, legmegerőltetőbb lejtőjén a csúcsokig rángatják testi és lelki tartalékaikat. A Lauberhornnak legalább öt olyan pontja van, ahol egy amúgy tökéletes futamot a sutba lehet vágni. A materiális összetevőknek a TV-közvetítésekből legtöbbször kimaradó, csúszós szakaszon pedig kiemelt szerep jut. Ott már önmagában el szokott dőlni, hol a helyed: az élen, vagy a középmezőnyben.
A látvány pedig párját ritkító Wengenben. Az Eiger, a Mönch és a Jungfrau csipkézett, havas hegycsúcsai, a behavazott Silberhorn, s persze a többezres szurkolói tömeg töretlen lelkesedése olyan atmoszférát teremt, amire másutt nem igen van példa. Részben talán csak Kitzbühelben.
Történelmi múlt? Lassan közeledünk az egy teljes évszázadhoz. Az első győztest 1930-ban avatták Christian Rubi személyében. Azóta klasszisok egész sora csatázott egymással, az elemekkel, s persze önmaguk határaival Wengenben. A csúcstartó Karl Molitor, aki 1939 és 1947 között összesen 6 alkalommal diadalmaskodott a Lauberhornon. Őt két osztrák legenda követi a rangsorban: Toni Sailer az 50’-es, Karl Schranz a 60’-as években győzedelmeskedett 4-4 alkalommal. A triplázók névsora is csak háromszemélyes: Rudolf Graf a világháború idején kezdte meg sorozatát, Franz Klammer a 70’-es években dominált Wengenben, az utolsó háromszoros győztes pedig Beat Feuz, aki 2012-ben, majd 2018-ban, s végül 2020-ban vitte a prímet.
A mostani mezőnyből Vincent Kriechmayr (2019, 2022) és a tavaly duplázó Marco Odermatt nyerte meg a Lauberhornrennent kétszer. A többieknek ez egyszer sem sikerült, még a dobogóra is csak két olasz állhatott fel. Dominik Paris egy második és két harmadik, míg Mattia Casse egy harmadik helyet zsebelt be. Itt akárki nem ünnepelhet a pódiumceremónián…
Két nagyágyú hiányzott leginkább a sportág szerelmeseinek. A kétszeres wengeni győztes Aleksander Aamodt Kilde tavalyi, az utolsó fordítónál elszenvedett brutális sérülése után még hadra képes, Cyprien Sarrazin pedig a bormiói edzésen bukott akkorát, hogy jelenleg nem sportpályafutása a legfőbb szempont, hanem az, hogy magánemberként teljesértékű életet tudjon majd élni, hogy tökéletesen felépüljön. Tehát még mielőtt hátradőlünk a fotelben, s élvezzük ezt az őrült gladiátorviadalt, gondolkozzunk el egy pillanatra azon, hogy ezek az urak, mindenki a rajtlistán, veszélyes kockázatot vállal föl.
A rajtot negyedórával csúsztatták, minthogy a startot követő első kanyarnál még szükség volt némi előmunkálatokra. Ez egyszersmind azt is jelentette, hogy a szervezők elkötelezettek voltak a teljes lesiklás mellett. Fagypont körül volt a hőmérséklet, a szél nem kavart be, hétágra sütött a nap. Sőt a helyi szél, a Guggiföhn letakarította a puhább havat a Hahneggschuss környékén, ami ott rekord közeli sebességet irányzott elő.
Miután Beat Feuz, s társai (nevezetesen Marc Berthod és Felix Neureuther) bemutatták a pályát, az első éles futamot Miha Hrobat (3.), a szezon egyik nagy felfedezettje teljesítette. Érdemi hibát nem követett el a fiatal szlovén fiú, talán „csak” a Kernen-kanyar be- és kijáratán mért sebesség tűnt kissé soványkának. Az idézőjel nem véletlen, ez a mutató döntő jelentőséggel szokott bírni itt, Wengenben. Stefan Rogentin (12.) speciel valamicskét erősebben ment arrafelé, ám a felső, kimondottan lankás részen súlyos tizedeket szedett be. Általában sem csúsztak jó lécei, így rondán, másodperc környéki hátránnyal kapott ki Hrobattól. Florian Schieder (10.) a Hundschopf bejáratánál bizonytalankodott, utóbb pedig a Silberhorn- ugratónál billent meg. A Kernen kijáratán erősnek mutatkozott, így a carvinglécekre építő szakaszon hozott valamicskét az éllovason, de két ekkora hibával reményei nem lehettek. A vb-kerettagságért is küzdő Stefan Babinsky (22.) minden gond nélkül abszolválta a lejtő nehéz pontjait, az már más kérdés, hogy az extra végig hiányzott belőle. Otmar Striedinger (17.) kapcsán sem volt elégséges a sebesség, előbbit azért megelőzte. Két osztrák állt a lista végén – messze leszakadva.
Kezdett körvonalazódni, hol ment parádésan Hrobat. A Hundschopfot megelőző sikánnál nem tartalékolt, illetőleg a lejtő legmeredekebb, csúszásra építő szakaszán volt pokolian gyors. Nos, Dominik Paris (4.) ez utóbbiban konkurált a szlovénnal, sőt ő egy picivel jobban közelítette ott a 155 km/h-s sebességet. Át is vette a vezetést, csakhogy a záró kanyarulatok kevésbé voltak harmonikusak, így egy kevéssel mégis Hrobat mögé került. Cameron Alexander (5.) zöldülő szektorokkal vágódott a naptár ikonikus ugratójához. Ott ő sem tartotta a lépést a szlovénnal, a Canadian Cornerből is hiányzott valami extra. A Kernen-S kimenete neki is előnyt adott, de a záró kanyarokban nem segítették őt a tizedek.
Vincent Kriechmayr egy pillanatig nem bizonyult versenyképesnek. Nála a Kernen sem hozott lendületelőnyt, a Silberhornnál már másodpercre rúgott hátránya. A Ziel-S bejáratánál aztán jött a baj: megdobta egy hupli léceit, majd háttal katapultált a védőhálóba. Tekeredtek lábai, s bizony nem tudott komfortosan lábaira állni… Bár sántikált, de végül sílécein gurult le a célterületre.
Sokat kellett várakoznia a startállásban, ez nem segítette Justin Murisier (7.) esélyeit. A Hundschopfra kimondottan szélesen fordult, emiatt ugratóját szétkalimpálta. A Kernent követően csak századokat hozott az éllovason, innentől sejthető volt, hogy az aktuális dobogóra sem lesz esélye. Nils Allegre (18.) majd’ 8 tizedet dobott el a Minschkantén, olyannyira lesodródott az ideális ívről. Innentől fogva csak nőtt a hátránya, talán nem is akarta már túlerőltetni. Ryan Cochran-Siegle (11.) agresszivitása példaértékű volt (már ha ilyet le lehet írni), a Ziel-S-t szűken, érintőre vette, egyébiránt a pontosság nagyon hiányzott nála, különösen a „Kanadai-kanyarnál”. Franjo von Allmen (2.) bődületesen bekezdett, négytizeddel állt jobban a szlovénnál a kezdő laposon. Hrobat erősségénél sem került hátrányba, s bár a Kernen nem tűnt tökéletesnek, sebessége rendben volt. Habár a Silberhornt követően akadtak gondjai a léctartással, akár a hullámokat, akár a Ziel-S-t nézzük, kb. félmásodperces előnyéből kitartott egy kevés.
Vagyis fogható volt az új éllovas, ez pedig épp elegendő volt Marco Odermattnak (1.). Még bőven az ifjú honfitárs bizonytalanságai előtt, a Minschkanténél repesztett egy topszektort, s bár megint kiszélesítette egy kicsit a Kernen bejáratát, közel sem rontott akkorát, mint tegnap. Szűk 3 tizedes előnynél nem adta alább a végén sem, döbbenetes bátorsággal vágódott a záró kanyarokba. A Ziel-S-en nagyon mélyre került, de ez a brutális végsebességnek volt köszönhető. Szélesen vette az utolsó kanyarulatot, ezzel együtt rápakolt egy keveset előnyével! Ekkor már bőven egy másodperccel beljebb jártunk Kristian Ghedina eddig élt pályarekordjától.
Bryce Bennett (6.) abszolút helytállt, mind erőnlétileg, mint technikailag. A fenti csúszdán abszolút legjobb részidőt repesztett, egyébiránt Odermatt űrszektoraival persze nem bírt lépést tartani, de az aktuális hatodik pozíció tőle Wengenben hatalmas fegyvertény. Mattia Casse (13.) felső szektora még zöldült, de az teljesen irreleváns tényező a Lauberhornon. A kulcsrészeket óvatosan oldotta meg, emellett furamód a csúszós-kanyargós részen akadtak problémái az ívtartással. Már célba érkezésekor sem volt a TOP10-ben.
Kriechmayr bukása eltolta a programot, így elmaradt a 15. síző után szokásos reklámszünet. James Crawford (9.) ennek vélhetően örülhetett. Megbízható, erős, de sehol sem igazán kiemelkedő két percet teljesített a Szuper-G regnáló világbajnoka. Keveseket előzött meg Maxence Muzaton (14.), ez elsősorban a visszafogott Kernen-kanyarnak és a teljesen elhibázott Silberhorn- ugratónak volt köszönhető. A gyászos francia szereplést Blaise Giezendanner nem tudta palástolni. Sebessége rendben volt, kulcskanyarjai kevésbé. A Silberhorn előtt nem sokkal megadta magát jobb térde a terhelés alatt. A védőhálóban üldögélve egyértelmű jelei mutatkoztak a szalagsérülésnek. Meg kellett várni a mentőhelikoptert…
Hosszú kényszerszünet után startol el Marco Kohler (32.), a mezőny egyik leggyorsabb lesiklója. A várakozás alighanem rányomta a bélyegét menetére. A felső traverzen is lassabb volt Odermattnál, a jó eredményre igazán a hosszú, csúszós részen, a Langentrejenen elkövetett két botlása okán vethetett keresztet. Egy keresztbe állt léc, egy belefékezés a kék vonalon túl. Alexis Monney (19.) sem tud igazán gyors lenni, ebben a mindinkább árnyékba került pálya is ludas volt. A Ziel-S bejáratára látványosan elfáradt, a bukótérből tarolta le a kaput. Zászlóval a testén ért célba. Adrien Théaux (25.) nemrég töltötte be 40. születésnapját. Hibázgatott bőven, csak Kohlert előzte meg az összevetésben, az újabb kanadai induló, Brodie Seger (27.) egyetlen századdal szorult a veterán francia mögé.
A versenyirányítás nem engedett szünetet, minél több sízőt szerettek volna TV-közvetítésben mutatni. Meg aztán a napállás változásával egyre rosszabb helyzetbe kerültek az indulók. Az előző két síző dimenziójába sorolt Adrian Smiseth Sejersted (25.). A bátor habitusával ma sokra nem ment. Nils Alphand (42.) a Kernen kellős közepén billent ki egyensúlyából, azzal a hibával helyből beszedett egy másodpercet, majd még egyet a kimeneti sebesség hiányával. Nagyságrendekkel jobbat ment Sam Morse (15.), mint Crawford óta bárki. Alapsebessége rendben volt, az időveszteséget sikerült korlátok közé szorítani. Christof Innerhofer (36.) menetéből a „Kanadai-kanyarban” agyonütött stangli maradt meg emlékeztetőül, az őt követő Romed Baumann oldalára dőlve, fejét bevágva fejezte be szereplését. A 39 esztendős Ausztriából honosított német túllendült a minél hatékonyabb sebességtartás végett. Martin Čater (35.) csak az Innerhofer- Alphand duót előzte meg, pedig a Kernen bejáratánál ma elsőként hóekével próbálkozott. Az ÖSV sportolói a TOP10 környékén sem szerepeltek addig, és ezen a kellemetlen helyzeten sem Stefan Eichberger (33.), sem a valamivel agilisabb Daniel Hemetsberger (29.) sem tudott javítani. A VK- ranglista 30. helyén egyébiránt hármas holtverseny alakult ki, így még a „resztli” előtt leengedték Elian Lehtot (20.) és Matthieu Bailet-t (21.). A finn bátran haladt végig, meglátszott, hogy a svájci csapat kötelékében edz; a francia pedig a Hanneggschussnál vesztett egy kicsivel több időt. Helyezésük hízelgő volt.
A folytatásra is maradtak említésre érdemes menetek. Jared Goldberg (34-essel a 16.) még csak az erős középmezőnyre volt érdemes, Lars Rösti (37-essel a 8.) viszont a bő élmezőnybe sorolt. A svájci a Kernennel zárult nehéz szakaszokat élvonalbeli szinten oldotta meg, míg az amerikai főként a csúszós szakaszokon volt elemében. Pontot szerzett még Jan Zabyštran (36-ossal a 23.), a chilei Henrik von Appen (42-essel a 24.), aztán az ifjú német Luis Vogt (43-assal a 28.), s végül legmagasabb rajtszámmal az olasz Benjamin Jacques Alliod (48-assal a 29.). Utóbbi először zárt pontzónában. A bormiói szuperóriás győztese, Fredrik Møller bukott, de a tudósítások szerint nem érzékelt sérülést magán. Reméljük a legjobbakat!
Marco Odermatt olyat ment ma, mint amilyen ez az idénye: nem hibátlan, közel sem 100%-os, de így is felülmúlja a kihívókat! 45. elsőségét ünnepli a Világkupában, ezzel beérte Lara Gut-Behramit, s már csak egy siker választja el Renate Götschl és Marc Girardelli mutatójától, azaz a TOP10-től. A negyediket lesiklásban, a harmadik a wengeni klasszikuson, amivel beérte Klammert és Feuzot e tekintetben.
Franjo von Allmen egészen bámulatos formát mutat, a korábbi háromszoros junor-vb- ezüstérmes negyedik alkalommal állt dobogóra idén (összességében ötödjére), lesiklásban zsinórban harmadjára annak második fokára. Olybá tűnik, hogy kettejük közt fog eldőlni a királyszám trófeája. A Szuper-G 2015-ös junior-világbajnok, a 29 éves Miha Hrobat élete szezonját síeli, Beaver Creek után ismételten a pódiumon ünnepelhet. Akkora nagy haditett ez Wengenben, hogy végezetül lövünk egy statisztikát: Mitja Kunc 2002-es második helye után végzett újra TOP3-ban szlovén lesikló a Lauberhornon.
Holnap szlalommal búcsúzik Wengen, a következő lesiklás helyszínét pedig nem kell bemutatnunk. Jő Kitzbühel, és a kegyetlen Streif!
A címlapkép forrása: Blick.ch
Síparadicsom Blog 