Fordulatokban és sajnos sérülésekben bővelkedő szezon fejeződött be nem egészen 7 hónappal ezelőtt Saalbachban, s most már csak napok választják el a sportág szerelmeseit attól, hogy ismételten síelni lássák kedvenceiket. Világbajnoksággal megspékelt idény rajtol el menetrend szerint a Sölden melletti gleccseren, ami többeknél felveti a kérdést: bevállalják-e a kétkulacsos taktikát? A horrorbukást elszenvedő Marco Schwarz, Alexis Pinturault és Aleksander Aamodt Kilde egész biztosan nem fog teljes szezont síelni, gyaníthatóan a világbajnokságra időzítik a nagy visszatérés pillanatát. Az összetett toronymagas esélyese természetesen Marco Odermatt, nem látszik az a személy, aki megfoghatja a svájciak fenoménját, aki simán megismételheti tavalyi produktumát azzal, hogy három kicsi kristálygömböt helyez a nagyobb trófea mellé. A sívilág izgatottan várja Söldent, hiszen az egyéves pauza után Brazília színeiben visszatérő Lucas Braathen mellett öt év után újra versenyen síelni láthatjuk az összetett elsőségek csúcstartóját, Marcel Hirschert. Mégpedig holland zászló alatt.

Forrás: Skinews.ch

Marco Odermatt – a legnagyobb favorit

Az állítás, ami nem nagyon igényel terjedelmes indoklást. Stans büszkesége, aki a hónap elején töltötte be a 27. életévét, előző télen egyéni pontrekorddal behúzta a királykategória serlegét, szuperóriásban sem fenyegette igazából veszély a címvédését, míg óriásban egyetlen versenyen, a legutolsón, egy hibán, no és a csapattárs Meillard-on múlt, hogy nem 100%-os teljesítménnyel nyeri meg zsinórban a harmadikat. Lehetne azt mondani, hogy bormiói bukásáig Marco Schwarz valós veszély volt, ez azonban barokkos túlzás tűnik, az a huppanás pedig a túlfeszített húr tipikus esete volt. Összességében közel kilencszáz ponttal verte a másodikat, a már emlegetett barátot, közel ezer egységgel a legjobb nem svájcit, az élete szezonját síelő Fellert. 13 napi siker, 21 dobogós helyezés – három szakágban. Félelmetes dominancia.

A felkészülési időszakból nem lehetett hallani semmiféle rendkívülit, hátráltató tényezőt, még ha Niels Hintermann betegsége nyilvánvalóan megrendítette a csapatot lelkileg. A képlet egyszerű: ha nem sérül meg, nincs olyan háromszámos síző, aki felülkerekedne rajta. Sőt, egészséges háromszámos sízőből is igazából csak kettő van, közülük Kriechmayr alkalmanként fog síelni óriás-műlesiklást, míg az azért előre nem kalkulálható minőségi ugrás lenne, amennyiben Loïc Meillard a maga javára tudna fordítani 900 pontos hátrányt. Domináns szlalommal és még ütőképesebb gyorsasági sízéssel se nagyon. Schwarz-féle sztahanovista életmóddal sem. Állítása szerint egyébként ez nem is cél nála.

Lesiklásban Cyprien Sarrazin, esetleg Paris és az osztrákok, Szuper-G-ben kiemelten Kriechmayr törhet borsot Odi’ orra alá, ám nagy kérdés, mire lehetnek képesek ellen hosszútávon. Esetében ugyanis a kifogástalan technika, a kiemelkedő versenyintelligencia és a vagányság harmonikus esszenciában működik. Meg aztán szemlátomást imádja a „munkáját”. Braathen visszatérése gyaníthatóan izgalmasabbá teheti az óriás-műlesikló futamokat, főként annak fényében, hogy állítólag bombaformában érkezik Söldenbe. S ott van még Meillard, a tősgyökeres norvégok, s talán Zubčić is, de amondók vagyunk, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A komplett szezon legnagyobb szenzációja lenne, ha nem Odermatt nyerné a GS szakági pontversenyét, legalább akkora, mintha nem húzná be zsinórban negyedik összetett elsőségét.

Forrás: Ski Austria

A lehetséges riválisok köre

… avagy akik alkalomadtán borsot törhetnek/törhettek volna az orra alá.

Kezdjük értekezésünket feltételes módban. Kik lehetnének Odermatt legfőbb üldözői, amennyiben 100%-os állapotban, egészségesen egy teljes szezont le tudnának síelni? Igen, a három nagy sérültről van szó.

Marco Schwarz relatíve szorosan tartotta magát a svájci mögött, míg a kelleténél közelebbi kapcsolatba nem lépett a Stelvio jegével. Megjegyezve azt, hogy a szezon harmadát sem értük el, amikor már érződtek az osztrákon a fáradtság tünetei. Úgy fizikális, mint mentális jeleken keresztül. Madonnai győzelmével ugyan átvette a vezetést összetettben, a matek még mindig Odermatt mellett állt, még úgy is, hogy nem kalkuláltuk bele GS- győzelmi szériájának VK- döntőig való megnyújtását. A diagnózis (keresztszalag- és meniszkuszszakadás, porckárosodás) hosszú kihagyást vetített a villachi síző jövőjére. Intenzív rehabilitáció után a gyors visszatérés reménye sejlett fel, mígnem a chilei edzőtábor előtti nap hátfájást tapasztalt. Mint kiderült, porckorongsérve volt, hátfájdalma pedig átterjedt az addig jól szuperáló térdére. A konzervatív kezelés nem használt, azonnal műteni kellett. „Blacky” optimista, távlati céljai közt szerepel, hogy újra minden számban versenyezhessen. A közeljövő elsődleges mérföldköve a teljes felépülés, illetőleg a hazai rendezésű világbajnokság. Magyarán aligha rúg labdába a kristálygömbökért.

Forrás: sportky.zoznam.sk

Aleksander Aamodt Kilde története sok tekintetben megegyezik a karintiaival. Nála – közel 500 pontos hátrány ismeretében, Adelbodenben elért első óriás-műlesikló dobogójától függetlenül – összetett esélyekről nem beszélhettünk, mégis felfelé ívelő formának örvendett. A lesiklásra tartalékoló Szuper-G-s pódium után győzelmi esélyei voltak a Lauberhorn-Rennenen. Aztán beütött a ménkű, az utolsó wengeni kanyarban teljes erőből csapódott a védőhálóba. Válla elmozdult helyéről, a környéki szalagok szakadtak, tetejében mély vágást szenvedett el vádlijában. Kezdetben a teljes felépülés sem tűnt valószerűnek, majd küzdelmes, de eredményes rehabilitációról szóltak a hírek. (Ld. még: fizikális felkészülés Shiffrinnel párban a garázsban.) Majd augusztusban egy fertőzés miatt újból műteni kellett vállát, amit háromhetes antibiotikumkúra követett. Aki átélt már ilyesmit, tudja, hogy fizikálisan kicsinálja az embert. Lába nem százszázalékos, a gyógyszeres kezelés miatt pedig heteken át nem tudott normális edzésmunkát végezni. Egyvalamiben biztos a közgazdasági iskolába beiratkozott klasszis: vissza fog térni, mégpedig teljes erőbedobással. Ezen a télen biztosan nem. Talán majd az olimpiai évadban.

Időrendben Alexis Pinturault sérülése, a wengeni Szuper-G-n elszenvedett keresztszalag-szakadása a két sporttárs története között foglalt helyet. A 34. életévében járó klasszis térde jól szuperált, ezért ott volt a francia csapat kötelékében az argentínai Cerro Castorban, s nem is mutatott rossz formát. Az ushuaiai edzőtábort követően a Rettenbach- gleccseren síelt, s bár nem ütötte fel magát komplikáció, mégis úgy döntött, hogy 2013 óta először kihagyja a szezonnyitót. (Eleve inkább a SG-s lejtőn síelt.) Azt már esése előtt tudni lehetett, hogy a szlalomnak búcsút int, így várhatóan a Beaver Creek-i gyorsasági hétvégén láthatjuk viszont az egykori összetett győztest.

Forrás: Pomona

Kapásból kikerült tehát három potens síző a képből. Kik maradtak? Legalább háromszámosból a fentebb már említett Loïc Meillard és Vincent Kriechmayr neve merülhet fel. A linzi sportembert kapásból kihúzhatjuk a jelöltek közül, hiszen legerősebb lesikló (2022/2023) és szuperóriás-műlesikló (2020/2021) évadjában gyűjtött pontjait összeadva is éppen csak átlépné az 1000 egységet összetettben. Noha nem ügyetlen óriásban, de aligha reális, hogy eddigi pályafutása során gyűjtött 18 pontocskáját megsokszorozná idén. 2021 kétszeres világbajnoka egyértelműen Saalbachra fókuszál, aztán ha a VK- ban is csurran-cseppen neki valami, az csak bónusz. Meillard személye már érdekesebb kérdéseket vet fel, élete legjobb, ezer pontot bőven meghaladó szezonja után. Valamennyi számában egyéni rekordot döntött, s dobogóra állt. Győzött kétszer, pódiumainak száma pedig ötöt számlált. Ahhoz azonban, hogy valós esélyről tudnánk beszélni, feltétlenül ki kellene próbálnia magát lesiklásban, s mindezt úgy, hogy megőrizze szlalomos kiegyensúlyozottságát és óriás-műlesiklásban nyújtott extra teljesítményét. Márpedig ő kategorikusan kizárta a lesiklást, főként a technikai számokra fókuszálna. Abban bízik a felkészülés során a karatét is kipróbáló síző, hogy a tavaly őszi materiális problémák híján erősebb idényrajtot tud venni.

Forrás: Bluewin

Az összetett tabella elejébe érkezhetnek a norvégok, kiváltképp a 2016 óta a TOP6-ból kirobbanthatatlan, júliusban a harmadik X-et is kipipáló Henrik Kristoffersen. Az érem másik oldala, hogy a VAN DEER- léceken teljesített második szezonján nyeretlen maradt, és csupán háromszor ünnepelt dobogón, ezáltal mindkét technikai számban kiszorult a TOP3-ból a tél végére. Atle Lie McGrath vb-n elszenvedett sérüléséből ugyanakkor szépen visszatért. Mellette szólhat, hogy kellően vagány az alkalmankénti Szuper-G-hez, illetőleg az, hogy a bitangerős norvég csapatban nem az ő vállaira nehezedik minden teher.

Manuel Feller a szlalomos serleggel és az összetett TOP3-mal közel tökéletes, meglátásunk szerint megismételhetetlen szezont zárt le hazai havon. Nyilvánvalóan a vb-cím hajtja mindenekelőtt, másodsorban pedig a szlalomos szakági cím megvédése. Kutyakemény mezőnyben. Cyprien Sarrazin a lista elejében végezhet, minekután a nemzetközi viszonylatban közepes erős óriás-műlesiklóból szinte világklasszis lesiklóvá nőtte ki magát. Esetében is inkább a vb-cím + kristálygömb kombináció élvez prioritást. Minthogy a már a húszas évei közepén járó Alex Vinatzer várt berobbanása nem akaródzik megvalósulni, ismételten Dominik Paris lehet a legjobb olasz összesítésben. Habár terminátori külsejéből ítélve kevésbé hihető, meg aztán egy brahis sízőről van szó, a karrierjére az ékkövet a 26’-os hazai olimpián tenné fel, azt pedig nem fogja megkockáztatni egy esetleges súlyos sérüléssel. A TOP10-be várható még a műlesikló specialista Linus Straßer, a kétszámos Filip Zubčić, vagy akár a nagyon visszafogott szezont követően bizonyításra éhes James Crawford. Képességei alapján egy Odermatt nélküli világban harcba kellene szállnia az összetettért.

Forrás: Bluewin

A hiányzókkal kezdtük, fejezzük be ’hát a nagy visszatérőkkel ezt a blokkot. Marcel Hirscher döntése egyáltalán nem kavargott a levegőben, és a releváns marketingértéken és a 8 összetett győzelmével csúcstartó klasszis síelés iránti szeretetén túl egyéb meggyőző érvet nem is nagyon lehet felsorakoztatni mellette. A Tiroler Tageszeitung április végi cikke óta történtek (reklámvideók cunamija, új-zélandi edzőtábor elmaradt éles, ranglistás pontjavításra szolgáló versenyekkel, erősen visszafogottnak tűnő gleccseredzések, gondok a sícipővel) alapján nehéz az egész projektbe komoly sportszakmai vonatkozást belelátni. A szabadkártya körüli vita pedig jelenleg úgy áll, hogy bár az FIS hivatalból nem osztogat ilyesmit, még a sportág legendájának sem, gyaníthatóan Sölden példáját követve minden más helyszín ki fogja ezt utalni az anyukája révén immár Hollandia színeit képviselő 35 éves sportembernek. Vannak nála idősebbek a mezőnyben, mégis meglepődnénk, ha alkalmankénti pontszerzésnél többre vinné.

Forrás: Eurosport

Lucas Braathen esete teljesen más. Amikor a tavalyi söldeni idénynyitó előtt két nappal 23 évesen bejelentette visszavonulását a Norvég Sí Szövetséggel a marketingpolémia miatt elmérgesedett viszony okán, gyakorlatilag mindenki biztosra vette, hogy a döntés inkább egyetlen szezonra szól, s hogy „Pinheiro” anyukája hazáját, Brazíliát képviselve folytatni fogja karrierjét. Az edzések nem maradtak abba, március elején pedig jött a hivatalos kommüniké, mégpedig az energiaitalos márka kampánya keretében. (Egyébként Hirscher sisakjának is „szárnyat ad” az osztrák lötty.) Eddigi utolsó szezonjában megnyerte a szlalomosok pontversenyét, egyéni pontrekordot döntött óriásban, s bizonyította alkalmasságát Szuper-G-ben is. A tervek szerint a technikai számokra fekteti a hangsúlyt, de alapvetően háromszámos sízőként mutatná meg formáját. Ami a sportág berkein belülről érkező infók szerint kirobbanónak mondható. Majd meglátjuk szombaton, mire képes várhatóan 30-as rajtszámmal. Mondanunk sem kell, bármit tesz, az brazil sporttörténelem lesz.

Forrás: FIS-Ski

Mi a helyzet a többiekkel?

A Nemzetek Kupájának férfi kiírását (meg az összetettet is) Svájc válogatottja nyerte meg. Ami különösen kellemetlen, ill. mondjuk ki, ciki nyugati szomszédjaink, sógoraink számára, hogy Odermatt pontjai nélkül is kikaptak volna fő riválisuktól!

Mi a titok nyitja? Az ideális kormegoszlás: a legjobb korban lévő klasszisok mellett találunk még mindig üzembiztos veteránokat és egy sor tehetséges fiatalt. Lesiklásban Niels Hintermann lett a második legjobb svájci, főként kvitfjelli sikerének köszönhetően. A többszörös VK- futamgyőztes sportembert idén egész biztosan nem fogjuk látni, a chilei edzőtáborban ugyanis cisztát találtak nyirokcsomójában. A kemoterápiás kezelés elkezdődött, fohászkodunk a mielőbbi és teljes gyógyulásáért.

Nagyot lépett előre a két gyors számban Stefan Rogentin, aki az idényzárón elért sikerével csak kevéssel csúszott le a Szuper-G szezondobogójáról. Ugyanezen szakágban máris felállhatott a pódiumra a szupertehetség Franjo von Allmen, aki akár már idén meghatározó szereplővé nőheti ki magát. Alexis Monney lesiklásban, Arnaud Boisset szuperóriásban hozott remek eredményeket, az pedig nem újdonság, hogy Justin Murisier mindinkább a sebesség megszállottjává vált. Egyedül Gino Caviezel okozott csalódást, de ő sérülésből tért vissza tavaly. Egy év kihagyás után újra a válogatottban találjuk Urs Kryenbühlt. A háromszoros futamdobogóst eredetileg a B- keretbe nevezték, ezután jött Hintermann betegsége… Az utánpótlást a lesikló EK- győztes és (Szuper-G-ben is) junior-világbajnok Livio Hiltbrand és a sérüléséig remek szezont produkált Marco Kohler képviseli még, de nem szabad elfeledkezni az utolsó esélyét EK- szinten szépen meglovagoló Lars Röstiről sem.

Óriás-műlesiklásban sincs ok a panaszra helvét részről, igazából az volt meglepetés, hogy nem sikerült a söprés. Odermatt és Meillard mögé felzárkózott Thomas Tumler, méghozzá nagyon mélyről, évad végi dobogóját kiérdemelte. Gino Caviezel stabilitása nem párosult kiemelkedő futamokkal, Murisier sízéséből pedig mintha megkopott volna a dinamika. Fadri Janutin és Livio Simonet kapcsán mindeddig elmaradt az áttörés. Szlalomban egyértelműen Meillard vitte a prímet, Daniel Yule részéről csak néhány, de annál impozánsabb fellángolást tudtunk feljegyezni, kiemelten chamonix-i győzelmével mutatta meg el nem kopott tudását. Marc Rochat kellemes meglepetése mellé tornyosult Ramon Zenhäusern borzasztó idénye. A krónikus hát- és csípőfájdalmak sújtotta specialistát le is fokozták az A-keretbe, többek közt Luca Aerni és Tanguy Nef mellé. Érdekes lesz látni, mire lesz képes a nagyok közt a junior-világbajnok Lenz Hächler. Az Európa Kupában Nef, Janutin és a 25 éves létére is ismeretlen Matthias Iten mellett Noel von Grünigen és Reto Schmidiger is többször végzett dobogón (utóbbi győzött is egyszer), de ez is kevés volt utóbbi kettőnek ahhoz, hogy megőrizzék válogatott státuszukat.

Forrás: MeinBezirk

Fordult a kocka az osztrák csapat háza táján. Míg pár éve óriás-műlesiklásban álltak cefetül, jelen pillanatban lesiklásban vannak gondjaik. Nagyon komoly gondjaik. Mint ismert, a hazai kitzbüheli versenyükön nem tudták kimeríteni kvótájukat, a nyolc épkézláb indulójuk közül az egyik a középkategóriás óriás-műlesiklóból tavalyra remek Szuper-G-sé felnövő Raphael Haaser lett. Kriechmayr mellől elfogyott a csapat. Örvendetes hír Max Franz visszatérése, más kérdés, hogy 89’-es születésűként, a B-keret tagjaként még mit lehet tőle várni úgy, hogy 2022 márciusa óta nem indult versenyen? Stefan Babinsky egy szem kitzbüheli fellángolását kivéve nem tűnik potens lesiklónak, ugyanez mondható el Daniel Danklmaierről. Daniel Hemetsberger fájdalmakkal síelt, amikor síelt, benne akár még lehet potenciál. Egy másik régi bútordarabnak, Otmar Striedingernek pontszámjavító versenyeken kellett indulnia a déli féltekén, A- kerettagságát alighanem gesztusnak szánták az ÖSV-nál. A fény azért talán látszik az alagút végén, az Európa Kupában tisztességgel helytálltak az osztrákok. Manuel Traninger egyenesen megnyerte az összetettet, megnyert egy lesiklást és TOP3-ban zárt Szuper-G-ben; illetőleg Stefan Rieser a végsőkig harcban volt a Hiltbrand-Rösti svájci duóval a serlegért. Apró bökkenő, hogy mindketten túlvannak 20-as éveik derekán…

Óriás-műlesikló csapatuk szépen kialakult, Schwarz és Feller optimális esetben dobogó környékén szerepelhet, s még Stefan Brennsteiner és Haaser is beleszólhat néha a nagyok dolgába. Szlalomban ambivalens a helyzet a sógoroknál. Feller kiemelkedően szerepelt az előző télen, mögötte azonban Schwarz kiválásával nagy a hiátus. Gurgli váratlan dobogóján kívül finoman szólva nem remekelt Michael Matt, nem alaptalanul sorolták vissza az A- keretbe. Fabio Gstrein labilitása, Johannes Strolz újraszürkülése, és a friss házas és családapa Adrian Pertl visszaesése nem volt az, amivel kalkuláltak Ausztriában. A parallel eltűnésével ugyanakkor sikeresnek mondható Dominik Raschner feltűnése szlalomban. Ádáz küzdelem várható a vb-kerettagságért. Érdekes lesz még látni a Feurstein- testvérek, valamint az EYOF- és junior-vb- érmes tehetség, Moritz Zudrell szereplését.

Forrás: Helly Hansen

A nemzetek közti összevetésben Norvégia végzett harmadikként, még Kilde kiválásával is. Köszönhetően a technikai sízőknek, mivel nevezetten kívül csupán Adrian Smiseth Sejersted tudta ideig-óráig felvenni a Világkupa ritmusát, ami azért igencsak szomorú fejlemény az Aamodtok, Svindalok és Jansrudok hazájában. EK- és utánpótlásszinten eddig nem látszik a pozitív fordulat. Nem úgy a kétfutamos formátumokban! Alighogy megkaptuk a Braathen- McGrath kettőst, rögtön betört a felnőtt mezőnybe a kétszeres junior-világbajnok Alexander Steen Olsen, akinek azóta már VK- győzelme is lett. No, nem az előző télen, ami egy szem GS- pódiumával együtt is gyöngére, vagy legalábbis kiegyensúlyozatlanra sikerült. S vele még nincs vége a tehetségdömpingnek: ott lesz a mezőnyben az előző két szezon EK- győztes szlalomosa, név szerint Halvor Hilde Gunleiksrud és Theodor Brækken, hogy a junior-vb-n szépen szereplő Hans Grahl-Madsent, a többszöri EK-dobogós Eirik Hystad Solberget ki ne felejtsük. S ha már fiatalok, óriás-műlesiklásban a kétszeri EK- futamgyőztes Jesper Wahlqvist és a még junior-korú Rasmus Bakkevig nevére érdemes lesz odafigyelni. A rutint óriásban Rasmus Windingstad, szlalomban a korábbi világbajnok Sebastian Foss-Solevåg és Timon Haugan fogja reprezentálni. Utóbbi hirtelen kivirágzott az előző télen (ej, ez képzavaros lett…), a szezonzárót például meg sikerült nyernie.

Forrás: San Diego Union-Tribune

A franciák a január közepén elhullott Pinturault nélkül is nagyot mentek, kiemelten Sarrazin parádéjának köszönhetően. Csapatuk markáns és sokrétű. A gyors számokban Nils Allègre szintet tudott lépni, garmischi (amúgy mázlis) győzelme egy óceánból feltűnő jéghegy volt, bekéredzkedett az élmezőnybe. A többiek (Adrien Théaux, Maxence Muzaton, Blaise Giezendanner, Matthieu Bailet) a biztosnak mondható pontszerző státuszából nem tudtak még/már felülemelkedni. Új színt hozhat a Szuper-G EK-pontversenyét megnyerő Florian Loriot. A gallok lyukasszáma az óriás-műlesiklás volt, Alexis híján Thibaut Favrot mutatta a legtöbbet. A 2021-es világbajnok Mathieu Faivre sérüléssel bajlódott, de nem lehet nem észrevenni, miként esett vissza Cortina óta évről évre. Szlalomban nyilván Clément Noëltől várja mindenki a megváltást. Előző évi négy dobogójából egy sem volt győzelem, a kristálygömbre egy pillanatig nem volt esélye. Pozitívum, hogy legalább elkezdett célba érni a szakág olimpiai bajnoka. Steven Amiez nagyot lépett előre tavaly, legalább ugyanezt a színvonalat kívánja elérni a veterán Victor Muffat-Jeandet, mindkét számában. A fiatalabb korosztályt az EK-ban stabilan szereplő Flavio Vitale, a néhány villanást már eddig is bemutató Leo Anguenot, valamint a többszörös junior-vb- érmes Alban Elezi Cannaferina képviselheti a télen.

Forrás: GQ Italia

Az olaszok csak az ötödik helyet foglalták el az év végi férfi tabellán, döntően a technikai szakág gyengélkedése miatt. A lesiklóik szereplésével alapvetően nem volt probléma, elvégre Paris mellett lesiklásban Florian Schieder, Szuper-G-ben pedig Guglielmo Bosca is ünnepelhetett a dobogón, illetőleg Mattia Casse is egész korrekt idényt tolt végig. A lassan 40-hez közelítő Christof Innerhofer pedig továbbra is erősíti a válogatottat. Óriás-műlesiklásban érződött Luca de Aliprandini szolid teljesítménye, ami csak részben fogható sérülésére. A nagyobbik gond Alex Vinatzer. Az olaszok nem alaptalanul fényes jövőt jósoltak tehetségük elé, na, ebből múlt télen semmi nem valósult meg. Dobogó nélkül zárt, sok-sok sízési hibával. Szlalomban például a hozzá képest „no name” Tommaso Sala rendre elverte, pedig nem volt magasan a léc. Óriásban Giovanni Borsotti, Hannes Zingerle és Filippo Della Vite, szlalomban a veterán Stefano Gross újabb szezonnak fut neki – vérmes remények nélkül. A fiatalabb generáció képviseletében a 21’-es háromszoros junior-világbajnok Giovanni Franzoni a legnagyobb ígéret, idén talán lesz annyira egészséges, hogy megmutassa magát. Említésre méltó még a Szuper-G (és a csapatkombináció) regnáló junior-világbajnoka, lesiklásban bronzérmes Max Perathoner, valamint az óriás-műlesikló EK- sorozatban szépen szereplő Simon Talacci, vagy a lesiklók közt tisztesen helytálló Nicolò Molteni neve. A szebb napokat látott Emanuele Buzzi kereten kívül rekedt, a 2010-es olimpia aranyérmese, Giuliano Razzoli pedig visszavonult.

Forrás: PNP

Európában maradva a németek következnek az erősorrendben. Dreßen és Ferstl révén két ütőképes lesiklóval lettek szegényebbek, s valljuk meg, Andreas Sander és Romed Baumann sem fog már sok sót megenni a lejtőkön. A legjobb 25-ben sem végzett egyikőjük sem tavaly. A vérfrissítésnek szánt junior-vb- érmes Luis Vogt eddig nem váltotta meg a világot, de még csak 22 éves, s tavaly az EK- ban már voltak jobb pillanatai. A kevésbé ismert Jacob Schramm pedig futamot nyert Szuper-G-ben. Ahogy rövidülnek a pályák, úgy reménykedhetnek egyre jobb szereplésben a németek. Óriás-műlesiklásban például egy egészséges Alexander Schmid odaérhet a legjobbak közé, Stefan Luitz képességeire pedig emlékezhetünk. (Igaz, a sok sérülés miatt 2017 óta nem tagja a közvetlen elitnek.) Az Európa Kupában szerzett egy dobogót, igaz, a jóval fiatalabb Jonas Stockinger ennek dupláját hozta, nem mellékesen megnyerte a szakági pontversenyt,Fabian Graztól pedig befigyelt egy napi siker. A germán hadosztály élharcosa vitán felül Linus Straßer, aki két klasszikus helyszínen (Kitzbühel, Schladming) aratott diadalán kívül még háromszor állhatott dobogóra. Ehhez fogható mutatóval idén is harcba szállhat a kristálygömbért. A reménység kategóriába sorolandó a délies hangzású névvel megáldott Nickco Vincent Palamaras, aki 16 éves létére neveztek a VK- csapatba.

Forrás: Dagens Nyheter

Skandinávia felé véve az irányt, bizony vannak bajok, ha az esélyeket nézzük. A svédek még egész korrektül állnak – mármint a technikai részleget tekintve, merthogy gyors sízőjük lényegében nincs. Kristoffer Jakobsen a kitzi „libalegelőn” kihúzta hazáját a slamasztikából, s javára legyen mondva, sokat javult kiesési statisztikája. Egyébiránt van még az óriás-műlesikló Mattias Rönngren, s kifújt a dolog. Legalábbis eddig. A szlalomban két éve ezüst-, óriásban idén bronzérmes Fabian Ax Swartz másodikként zárta a műlesikló EK-t, többek közt öt dobogójának köszönhetően. Az első VK- pontszerzésen már túlvan, akárcsak a csapatban felnőtt vb-érmes William Hansson. Emil Hansson szintén állt dobogón az EK-ban. Dánia egy honosított osztrák, Christian Borgnaes eredményeibe kapaszkodik. Az óriás-műlesikló szépen lépdel felfelé, múlt télen volt egy győzelme a kontinentális kupában. A tősgyökeres finn Eduard Hallberg neve mellé két részsiker került szlalomban, s minthogy egy éve óriásban szerzett vb-ezüstöt a juniorok közt, talán élhetünk a gyanúperrel, hogy végre lesz érdemleges finn szereplés a Világkupában.

Forrás: Sportklub – N1

A szláv nemzetek közül ugyebár Oroszország és Fehéroroszország továbbra sem indíthat versenyzőt nemzetközi versenyen. Ettől függetlenül sem kérdés Horvátország felsőbbsége a régióban. Filip Zubčić ezúttal két dobogóval és egy szezonbeli TOP3-mal járult a közös kondér elé. Mármint óriás-műlesiklásban, merthogy szlalomban rettentően visszaesett, ott Samuel Kolegának voltak bíztató momentumai. Istok Rodeš és Matej Vidović kapcsán ilyesmiről nem volt, s valószínűleg nem is lesz már szó. A szlovének szereplése lényegében megint Žan Kranjecen fog múlni. Előző idényben három 3. hellyel vétette leginkább észre magát, a szezon végén sokat vesztett lendületéből. A gyorsasági különítményük (Martin Čater, Nejc Naraločnik, Miha Hrobat) nem versenyképes, szlalomosként pedig talán Tijan Marovt felnőhet idővel a feladathoz. Legalábbis előkelőbb EK- és NOC- helyezései erre engednek következtetni. A csehek aduásza Jan Zabystřan, aki eddig azért inkább azt bizonyította, hogy a háromszori Universiade- győztes mivolta nem ekvivalens a sikeres VK- pályafutással. Szlovákiát változatlanul a Žampa- testvérek (Adam és Andreas) képviselik, a megszokott színvonalon, vagyis alkalmankénti pontszerzőként. Albert Popov náluk jóval eredményesebb, szlalomban még mindig képes lehet egy-két dobogóra érdemes menetre. AJ Ginnisz miatt még maradjunk egy mondat erejéig a Balkánon. Az amerikai-görög sízőnek tavaly bár nem sikerült dobogóra állnia, pontjai számát azért megnövelte az egy évvel korábbihoz képest.

Forrás: Ski Press

Az „öreg kontinens” maradék részéből két dobogóst kell kiemelnünk. Az andorrai Joan Verdú két alkalommal ünnepelt a pódiumceremóniákon, azon túl inkább kockázatot vállaló, brahis sízésével jelentkezett. (Megjegyzendő, hogy további tehetségek érkezhetnek hamarosan a pireneusi miniállamból.) S persze ott lesz a szlalomos mezőnyben Dave Ryding, a madonnai verseny 3. helyezettje, aki közel a 38-hoz sem tud kikopni a bő elitből. S milyen jó ez nekünk, szurkolóinak! A brit csapat jövője egyébként ígéretesnek mondható, a Carrick-Smith- fivérek, különösen a 2x ifjúsági olimpiai bajnok, ill. ezüstérmes Zak hamarosan betörhet az élvonalba. A belga sísport – a másik Benelux-állammal ellentétben – saját kútfőből is elő tud húzni két elismert sízőt. Óriásban Sam Maes VK- döntőt síelhetett márciusban, szlalomban pedig Armand Marchant mutatta meg egy-egy futam erejéig sebességét. Európából szlalomosaik révén várhatóan szép számban termelik a pontot a spanyolok, valamint a litván Andrej Drukarov is be-bekerülhet a TOP30-ba óriásban, de nem zárható ki az észt Tormis Laine (korábbi junior-vb-9., a NOC második helyezettje) pontszerzése sem szlalomban.

Forrás: U.S. Ski & Snowboard Team

A tengerentúlról elsőként az Egyesült Államok csapatát említjük meg, miután némi meglepetésre simán, 400 ponttal verte a szomszédos riválist. Még úgy is, hogy legtöbbre hivatott sízőjük, Ryan Cochran-Siegle kifejezetten gyöngécske szezonon volt túl. Az óriás-műlesiklást teljesen ignorálta, Szuper-G-ben, olimpiai ezüstérmes szakágában pedig látványosan visszább esett. Két klasszikuson ugyanakkor erősen ment, Wengenben hatodikként, a Streifen negyedikként zárt. Bryce Bennett lesikló idénye keretes szerkezetet mutatott. Specialitásán, a grödeni Saslongon ismételten remekelt (egy győzelem, egy 3. hely), majd egy wengeni 10. helyet leszámítva csak morzsák jutottak neki, egészen Kvitfjellig, ahol egy tizeddel, s egy pozícióval maradt le a dobogóról. Igaz, az egy szokatlan futam volt. Más nem hozott pódiumot a múlt télen az amerikai férfiak részéről, ami azért keserű pirula volt a stábnak. River Radamus szintlépése ezzel együtt kellemes meglepetés, óriás-műlesiklásban közelítette az elitet, életében először dobogón zárt, Szuper-G-ben és szlalomban pedig pontszerzővé lépett elő. A szebb napokat látott Tommy Fordot legalább a pontzónában viszontláthattuk. Fájó pont a szlalomosok hiánya, hosszabb távon a juniorok közt ígéretes Stanley Buzek jöhet szóba, illetve óriásban a meglepetésre vb-címet szerző Ryder Sarchett.

Forrás: sport.ch

A vártnál visszafogottabb kanadai pontmennyiség leginkább James Crawford halványabb szereplésével függött össze. Dobogón nem ünnepelt egyszer sem, és a Dolomitokban, majd a garmischi Kandaharon szerzett előkelő helyezésein kívül hajlamos volt teljesen eltűnni a homályban. Helyette jöttek a meglepetések, jó kanadai szokás szerint. Cameron Alexander kétszer állt dobogón a királyszámban, Jeffrey Read pedig a kanadaiak házi játszóterén, Kvitfjellben szállított egy 2. helyet Szuper-G-ben. Végső soron ennyi jutott múlt télen a juharleveleseknek. A körülmények szerencsés összejátszása adott esetben Broderick Thompsonnak is összehozhat hasonló szereplést idén, a Seger- testvérekben (Brodie és Riley), Kyle Alexanderben (Cameron öccse) leginkább a pontszerzés lehet benni. A technikai számokban változatlanul komoly gondjaik vannak. Az Észak-Amerikai Kupa összetettjének győztesét, Simon Fournier szereplése érdekes lehet, még ha a múltban láttuk, hogy ez a siker semmire nem jogosít fel.

A japán sízők becsületét tavaly Seigo Katō mentette meg. Meglepetésre nem szlalomban szerepelt a legjobban (29. hely Wengenben), hanem óriásban, amiben egy bíztató 20. helyezést szállított, mégpedig Schladmingban. Asa Andō négy pontocskája szlalomban szintén nem váltotta meg a világot. Ez nem a Juasza Naokik szintje… A síkrosszból alpesi síre váltó Louis Muhlen-Schulte szintén négy ponttal gazdagította Ausztráliát. Az alpesi sí nemzetközi jellegéhez jól jönne egy dél-amerikai pontszerzés (Braathent vegyük ki ebből). Erre az argentinok tehetsége, Tiziano Gravier pályázhat a legnagyobb eséllyel. Juniorként speciel egész vállalhatóan szerepelt.

Forrás: Eurosport

Végezetül itt is essék szó magyar érdekeltségekről. A tősgyökeres fiaink bár erős újévet produkáltak előző télen, illetőleg közülük ketten pontszerzővé léptek elő a déli félteke kontinentális kupáin, az áhított TOP150-et, vagyis a Világkupán való automatikus indulás esélyét egyikük sem szerezte meg. Ehhez ranglistás pontok tekintetében Úry Bálint (SL, 24.60, 183.) volt a legközelebb, de pl. Bányai Attila (SG, 42.02, 185.) is sokat javított helyzetén. Bálint legkésőbb a szezon végére mindkét technikai számban VK- rajtjogot szeretne szerezni. Az izraeli színekben versenyző Szőllős Barnabás kitzbüheli horrorbukását követően sajnos kikerült a legjobb 150-ből mindkét gyors számban (DH: 47.62, 173.; SG: 36.61, 155.), így idén az Európa Kupa élvez prioritást nála. Örömteli, hogy bátyja, Benjamin szintén újrakezdte a versenyzést múlt őszi sérüléséből felépülve.

A fentieket figyelembe véve is jó esélyeink vannak a magyar pontszerzésre a Világkupában. Hogyan a csudába történhet ez meg? Természetesen Richard Leitgeb honosításáról van szó, amit elsőként publikáltunk a magyar sportmédiában. A témában újat mondani – a szövetséggel egyetemben – azóta sem tudunk, pusztán annyit jegyeznénk meg, hogy szlalomban a ranglista 83. helyére (20.68) lépett előre az egykori Universiade- győztes, s minthogy a közösségi finanszírozás esetében is bevált, ott lesz a levi műlesikláson, s vélhetően minden más VK- szlalomon. A pontjavító ügyeskedések ugyan felüthették a fejüket a dél-amerikai versenyeken, ám az nem vonható kétségbe, hogy Leitgeb meggyőző, VK- érdemes formának örvendett. Meglátjuk…

Forrás: FAZ.net

Viszlát, urak!

A férfi mezőnyben a visszavonulók névsorát böngészve fő vesztesként a németeket lehet kiemelni, főként mert két nagy név is búcsút intett náluk. Thomas Dreßen 30 év felett már nem erőlteti tovább, pedig gyorssízőként még jó pár év benne lehetett volna. Ötször nyert Világkupa-versenyt (mind lesiklásban), tízszer állhatott dobogóra, Pjongcsagban olimpiai 5. helyezést ért el. Josef Ferstl visszavonulása jobban megérett, már 35 éves is elmúlt, 13 Vk-szezon után döntött a búcsú mellett. Szuper-G-ben kétszer nyert Vk-versenyt, 2019-ben édesapjához hasonlóan ő is Kitzbühelben tudott győzni.

Forrás: Sportal.eu

Az olaszok is két névvel bővítik a visszavonulók táborát, ám Alex Hofer aligha hagyott mély nyomokat a csizmán kívüli nézőközönségben. Giuliano Razzoli annál inkább, igaz, utolsó évei már elég szenvedősre sikerültek. A 38 éves műlesikló Vancouver olimpiai bajnoka volt még 2010-ben, 16 idényt lehúzott a Világkupában. Talán meglepő, de csak két Vk-győzelemmel bír, igaz, emellett van még további kilenc dobogója. Hosszúra nyúlt pályafutása utolsó 6-7 évében sajnos már jobbára csak a pontszerzésért küzdött, igaz, 2022-ben Wengenben még összehozott egy bronzérmet.

Forrás: Eurosport

Štefan Hadalin személyében a szlovének egy VB-ezüstérmest búcsúztatnak – igaz, ezt az eredményt a 2019-ben már igen erősen tekintélyét vesztett kombinációban érte el. A Világkupában csak egy bronz jutott neki, az is 2019-ben kombinációban, Banszkóban. Idény közben vonult vissza, miután már a pontszerző helyektől is távol került.

Az osztrák csapatból eltűnt Roland Leitinger, Christopher Neumayer és Julian Schütter – aligha okoz nagy feltűnést a hiányuk a mezőny legnépesebb brigádjában. Pedig Leitinger két Vk-dobogót szerzett pályafutása során, 2017-ben pedig VB-ezüstöt vihetett haza Svédországból. Az előző szezon elején jelentette be visszavonulását.
A svájciak az olimpiai résztvevő Gilles Roulintől és az egykori szuper-G junior-világbajnok, ám a felnőttek közt eltűnő Ralph Webertől búcsúztak. A brit médiában sztárként kezelt, ám Van Deer léceken is a mezőnybe szürkülő Charlie Raposo súlyos térdsérülése után döntött a búcsú mellett.

Forrás: Tiroler Tageszeitung

Lesiklás

McDave	Fegabor	repens
Cyprien Sarrazin	Marco Odermatt	Marco Odermatt
Marco Odermatt	Cyprien Sarrazin	Franjo von Allmen
Dominik Paris	Dominik Paris	Cyprien Sarrazin

Nincs mese, a királyszámnak immáron Odermatt az esélyese. A legfőbb üldöző szerepére találtunk egy nemrég berobbant rutinos sportolót és egy szemtelenül fiatal, de annál tehetségesebb csapattársat. McDave a realitások helyett kicsit az érzelmeire hallgatott: nagy sztori lenne, ha egy korábbi óriás-műlesikló, Sarrazin túl a harmincon behúzná a szakági összevetést. Luc Alphand után 28 évvel.

Forrás: San Diego Union-Tribune

Szuper-G

McDave	Fegabor	repens
Marco Odermatt	Marco Odermatt	Marco Odermatt
Vincent Kiechmayr	Vincent Kriechmayr	Loïc Meillard
Dominik Paris	Franjo von Allmen	Guglielmo Bosca

Szuperóriásban már egybehangzóan látjuk az esélyeseket, még csak különösebben szoros pontversenyre sem számítunk. Míg repens kolléga házi csatákat vizionál, a másik két szerkesztőnk – a saalbachi vb-re való hangolás jegyében – Kriechmayr szezonbeli második pozícióját vélelmezi. Erős olasz csapatra, meggyőző svájci utánpótlásra és nem egy meglepetéssel felérő napi eredményre számítunk. Ami ugyebár Szuper-G-ben igazából egy megszokott dolog.

Forrás: Sportsnet

Óriás-műlesiklás

McDave	Fegabor	repens
Marco Odermatt	Marco Odermatt	Marco Odermatt
Loïc Meillard	Žan Kranjec	Filip Zubčić
Henrik Kristoffersen	Loïc Meillard	Loïc Meillard

Nincs kérdés, Odermatt topfavorit. A tél legnagyobb szenzációja lenne, ha bárki megfosztaná a kis kristálygömbtől – már rajta kívül, egy súlyos sérülést nem kalkulálva. McDave két helvétet lát az első kettőben egy veterán norvéggal, míg a kollegák valamelyik délszláv specialistát erősebbnek érzik Meillard-nál.  Nincs benne szerintünk a levegőben, hogy Odi’ mögött egy picit is át fog alakulni az élmezőny.

Forrás: Race ski magazine

Szlalom

McDave	Fegabor	repens
Linus Straßer	Henrik Kristoffersen	Loïc Meillard
Clément Noël	Daniel Yule	Timon Haugan
Manuel Feller	Timon Haugan	Alex Vinatzer

Nehezen kiszámítható a szlalomosok versenyfutása, olyannyira, hogy hárman nyolc sízőt neveztünk a TOP3-ba. Úgy, hogy egyébként még legalább négyet-ötöt egész nyugodtan felsorolhattunk volna. Érdekes módon a norvég csapat 20-as éveinek a második felére az elitbe fejlődött tagja, Timon Haugan neve merült fel kettőnknél. McDave is filózott rajta, de úgy volt vele, hogy a címvédőt csak berakja a képzeletbeli dobogóra. Mint cikkünk elején írtuk, arra rátennénk a rozsdás bökőt, hogy Feller meg sem tudja majd közelíteni előző télen nyújtott teljesítményét. (Aztán legfeljebb megint lyukra futunk…) Bízzunk az izgalmas, fordulatos évadban!

A címlapkép forrása: Skiweltcup.tv