Huszonegy nap múlva elrajtol az Alpesi Sí Világkupa 59. kiírása, magától értetődő módon a söldeni Rettenbach- gleccseren gyűlnek össze elsőként a sportolók. Kiváltképp az óriás-műlesikló specialisták. A 2024/2025-ös szezon azonban már javában tart, természetesen a déli féltekén. Dél-Amerikában zömében a válogatottról csak áhítozó, avagy onnan épp kitett sportolók vetélkedtek a régió sportolóival, de azért számos ismert VK- síző is tiszteletét tette Argentínában és Chilében. A nyáron honosított Richard Leitgeb révén „magyar” szakági elsőség születetett, rajta kívül Bányai Attila is remek helyezésekkel vétette észre magát. Új-Zélandon pedig Úry Bálint pontszerzései mellett a visszatérő legendát, Marcel Hirschert figyelhettük. Pontosabban figyelhettük volna, a nyolcszoros összetett győztes mindezidáig nem rajtolt el – immáron holland színekben.

Kontinentális kupák

1967 óta íródó történelme során a Világkupában versenyeznek a világ alpesi sízői, annak elhódítása a legnagyobb sportszakmai siker, amit síző elhódíthat. Olimpiai és világbajnoki aranyérmek révén is be lehet vésődni az annalesekbe, kaphatsz még életed során szobrot, de a csúcsok csúcsa mindmáig az a bizonyos legnagyobb kristálygömb.

A nemzetközi megmérettetések második szintjén a különféle kontinentális kupasorozatok állnak. Kiemelten az 1971-ben életre hívott Európa Kupa, ami utánpótlásképzésre éppúgy alkalmas, miként némely levitézlett rutinos síző utolsó mentváraként is felmerülhet, mint opció. Az egy évvel korábban indult Észak-Amerikai Kupa már alacsonyabb nívót képvisel, még ha például Picabo Street, Marie-Michéle Gagnon, ill. John Kucera, vagy épp Ryan Cochran-Siegle is amott pallérozódott.

Az 1994-es esztendővel kezdődött el a maradék három kupaszéria, jelesül a síelés globalitását kihangsúlyozó Távol-Keleti Kupa, valamint a Dél-Amerikai Kupa és az Ausztrál-Új-Zélandi Kupa. Utóbbi kettőt mind több sínemzet felhasználta arra, hogy a déli féltekén zajló edzőtáborok monotonitását alkalmasint megtörje tétversenyekkel. Jellemzően nem a legnagyobb klasszisokat érintve, a feltörekvő sízőknek azonban remek lehetőségeket biztosítottak ezek a rendezvények ranglistás pontjaik javítása szempontjából.

Argentínában és Chilében vágott bele anno a nagy kalandba, s lett kontinentális kupagyőztes Ester Ledecká, a szupertini Lara Colturi pedig ottani sikerszériájával rúgta be az ajtót a nemzetközi elitbe. Ott nyert összetettet a kétszeres VK- futamgyőztes Josef Ferstl, vagy az olimpiai 10. helyezett Klemen Kosi (ő kétszer is). Új-Zélandon pedig összesen négyszer diadalmaskodott Adam Žampa, a szimpla győztesek közt találjuk többek közt Sara Hector, a hazai üdvöske Alice Robinson nevét, de bizonyára Lotte Smiseth Sejersted, AJ Hurt, ill. Marco Sullivan és Kryštof Krýzl neve is mond valamit olvasóinknak. A futamgyőztesek listáját többek közt Pietilä-Holmner, Holtmann, ill. Feller és Maes neve gazdagítja. Szóval a főszezonra való felkészülés fontos állomása ez a két sorozat. Egy kézlegyintéssel mindenesetre nem intézhetők el.

Ausztráliai- és Új-Zélandi Kupa (2024)

Minthogy Ausztrália legmagasabb pontja, a lengyel szabadsághősről elnevezett Mount Kosciusko a maga 2200 méterével egy nemzeti park kellős közepén magasodik, az aktuálisan berakott Dél-Új-Wales-i síterepre pedig téli sportokra alkalmatlan idő köszöntött be, a mostani kiírás valójában mindössze öt versenyből tevődött össze.

A helyszínt a Déli-Alpokban található Coronet Peak biztosította még augusztus végén. (Az ausztráliai Thredbo a fent említett helyzet miatt visszalépett.) Az enyhe hőmérséklet miatt kapásból törölték a férfiaknak kiírt mindhárom óriás-műlesiklást, így végső soron csak szlalomban tudtak rendezni bármit. Szám szerint két verseny alapján hirdettek bajnokot a szakágiban, s végső soron összetettben is.

Az alpesi síelés iránt érdeklődők különös figyelemmel viseltettek Új-Zéland felé, hiszen ott vágott bele a havas edzésekbe az 5 év elteltével visszatérő legenda, az édesanyja jogán holland színekben versenyző Marcel Hirscher. A tervek szerint versenykörülmények közt is kipróbálta volna felkészültséget a VK- összetett nyolcszori győztese, no és javítani is szerette volna ranglistás pontjait. Ebből végül nem lett semmi, iparági pletykák szerint azért, mivel a részben általa fejlesztett VAN DEER-lécekhez készült cipők nem működtek megfelelően természetes havon. Felkészültségéről így csak a söldeni rajton bizonyosodhatunk meg. További hír vele kapcsolatban, hogy bár sajtóhírek szerint az automatikus szabadkártyájától meg fogja őt fosztani az FIS, a söldeni szervezők saját hatáskörben megadták neki a lehetőséget arra, hogy tisztes rajtszámmal megmutathassa magát a nagyközönségnek. S ne legyünk naivak, ez lesz várható minden más helyszínen is.

Forrás: Síelők.hu

Hirscher hiányában is volt kire figyelnünk, Úry Bálint szintúgy utazott több ezer kilométert a nyári edzéslehetőség érdekében. A Fullsport SE sportolója egy NC- kategóriás versennyel hangolt a kupára, ott egy tisztes 7. helyezést szerzett óriás-műlesiklásban, 32.39-es pontszámmal. Bár a szintén Coronet Peak-en rendezett szlalom második futamában kiesett, bizonyára értékes tapasztalatokkal gazdagodott ezekben a napokban.

Augusztus 30-án ugyanis nagyot szólt 6. helyezése, s az a tény, hogy alig több mint 1 másodperccel maradt el a győztes svájci Reto Mächler időeredményétől. 26.07-es FIS- pontszáma is ígéretesnek tűnt, elvégre februári petzeni győzelmén kívül nem kapott ennél erősebb pontokat. Másnap kevésbé ment Bálintnak, de azzal a 18. hellyel is zsebre tett 13 pontot az előző napi 40 mellé. Ami jóval lényegesebb: tartja TOP200-as helyét a ranglistán, jelenleg a 182. helyet foglalja el szlalomban.

A kupasorozatot egyébiránt Sam Maes nyerte meg, miután elsőnapi 3. helye után a hónap utolsó napján sikerült győznie. A második helyet (1. és 4. helyével) Mächler vitte el, míg a dobogó harmadik fokára az a Simon Maurberger állhatott fel, akit 30-án Bálint is megelőzött, másnap aztán hozott egy második pozíciót. Ott volt a mezőnyben a norvég csapat egy jelentős része – élén a korábbi világbajnok Foss-Solevåggal –, továbbá pl. Erik Read, vagy Armand Marchant.

A hölgyek abból a szempontból szerencsésebb helyzetben voltak, hogy nekik egy óriás-műlesiklást is sikerült megrendezni. Mint várható volt, azt nagy fölénnyel Alice Robinson nyerte, aki pár nappal korábban megszerezte negyedik OB- címét. Mögötte a kétszeres világbajnok Martina Ertl 17 esztendős lánya, Romy Ertl végzett a második, míg a VK- pontszerző ausztrál Madison Hoffman harmadikként zárt. Maradjunk annyiban, hogy az Ertl- lányról még hallani fogunk…

Szlalomban az első nap szintén egy hazai versenyző, Piera Hudson vitte a prímet, ami felettébb nagy dolog, lévén Franziska Gritschet verte meg pár századdal, de ott volt a mezőnyben az egykori ifjúsági olimpiai bajnok Améli Klopfenstein, valamint a junior-vb-érmes Janine Mächler.

Az összetettet végül Mächler nyerte meg Hudson előtt, míg harmadikként Klopfenstein zárt. Utóbbi brit lány édesapja és nagybácsija a 80-as és 90-es években rendszeres résztvevője volt a VK- sorozatnak, vb-knek és olimpiáknak egyaránt.

A krónikához tartozik egy borzasztó tragédia, ami a dél-koreai válogatottat érintette augusztus utolsó napjaiban. Két edzés között közlekedési balesetet szenvedett a távol-keleti ország konvojban haladó különítménye, melynek következtében három neves sízőjük életét vesztette.

Dél-Amerikai Kupa (2024)

Egy Csendes-óceánnal arrébb alkalmasabb körülmények várták az indulókat, elvileg valamennyi tervezett versenyt meg tudtak rendezni. A hölgyeknek és a férfiaknak egyaránt 19-19 alkalmuk volt pontokat gyűjtögetni. Más kérdés, hogy a felvételek tanúsága szerint a köd és a párás levegő azért nem tette optimálissá a körülményeket.

Érdekeltség híján kezdjük gyorsan a nőkkel a sort. Közel 1000 pontot szerezve, magabiztosan húzta be az összetettet Giselle Gorringe. A walesi lány valamennyi számban elrajtolt, dobogóra állt, sőt három szakágban a győzelem is összejött neki. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy a 21 éves leányzó zömében akkor szorgoskodta össze pontjait a technikai számokban, amikor a nagy európai nemzetek még nem szerepeltek a rajtlistákon.

Lesiklásban az olimpikon, korábbi Universiade-4. cseh Tereza Nová vitte a prímet négy versenyt követően. Mindannyiszor dobogón végzett Chilében, közte volt két győzelme a 26 éves sportolónak. Kiemelésre méltó a két 2. helyezést besöpört Gorringe mellett még az andorrai Jordina Caminal Santurel, aki háromszor állt a dobogó harmadik fokára. Amikor nem Nová győzött, akkor két eddig kevésbé ismeretes amerikai lány végzett élen, név szerint Haley Cutler és Bobbi Jo Griffin.

Forrás: The Ladies’ Ski Club

Habár két második hellyel kezdett, Szuper-G-ben nem rúgott igazán labdába a cseh lány. A trükkösebb gyors szám díját így az emlegetett andorrai sportoló vihette haza. Santurel 100%-os pódiumstatisztikával és két sikerrel, utcahosszal vitte a tabella első helyét. Cutler és Gorringe nyert még futamot.

Óriás-műlesiklásban már féltucat versenyt bonyolítottak le. Az elsőséget korábbi három TOP3-helyezése után egy argentin síző, Francesca Baruzzi Farriol söpörte be. Köszönhetően két részsikerének, öt pódiumának, de leginkább annak, hogy ő minden állomáson elindult. Ellentétben az európai menőkkel, akik közül azért páran igencsak jó formát mutattak. Győzött egyszer Asja Zenere és Estelle Alphand, a VK-ból ismert nevek közül dobogón zárt Camille Rast, Hörhager, a gyors számok mellett a jelek szerint a GS-szel is kacérkodó Muzaferija, aztán a svájci válogatottból tavasszal kicsapott, oda visszatérni szándékozó Ellenberger, illetve a hasonló célokkal rendelkező egykori junior-vb-érmes Etzensperger. A tehetséges svéd Lisa Nybergről nem is szólva.

A szlalom ötversenyes küzdelme Gorringe és Baruzzi Farriol közt zajlott – az előbbi sikerével. Hiába nyert az argentinok 26 éves sízője két napot, két második futamos kiesése nem fért bele. Hazai lejtőjén, Barilochén ráadásul csaknem 2 másodperces előny birtokában hullott el. Egyértelműen ő volt a legjobb, jól jelzi ezt, hogy a záró helyszínen, Cerro Castoron győzni tudott egy igencsak veretes mezőnyben. Ott volt a rutinos VK- szereplő Jessica Hilzinger, az olasz csodatehetség Giorgia Collomb, továbbá Sola, Boström-Müssener, és a VK- futamgyőztes Slokar. Az argentinok legjobbja felkúszott a legjobb 80 közé a ranglistán, azaz fix Világkupa-starthelyet szerzett magának. Volt győzelme Martina Peterlininek, továbbá még egy andorrai lánynak, nevesítve Carla Mijarez Rufnak. A dobogón zárt kétszer Hilzinger, egyszer pedig Danioth.

Elnézést a hölgyektől, de ez egyszer nem miattuk figyeltük megkülönböztetett figyelemmel a déli féltekét. Három magyar színekben versenyző síző szerepelt a kupasorozatban, ketten ráadásul értékes pontokat is gyűjtöttek.

Forrás: Eurosport

Richard Leitgeb honosításáról elsőként számoltunk be a magyar sportmédiában, az egykori Universiade- győztes és Világkupa-induló, született osztrák sportoló újrakezdése tényszerűen remekül sikerült. Előbb óriás-műlesiklásban hozott három TOP10-helyezést, amit az argentínai Barilochén követett egy „majdnem dobogó”, majd egy 18.36-os ranglistapontot érő győzelem szlalomban. Minthogy a következő napokban FIS- versenyeken szállított három újabb diadalt – három további pódiummal –, a 23.00-s pontjainak hála felkúszott a ranglista nyolcvanadik helyének a közelébe. Ezzel automatikus indulási jogot szerzett a Világkupában, vagyis vélhetően láthatjuk majd őt versenyezni Leviben.

Hab a tortán, hogy elvitte a szlalomosok szakági pontversenyének első helyét, amire magyar színekben versenyző síző eleddig természetesen nem volt képes. A francia válogatott kereteiből kiebrudalt Thomas Lardonnal komoly csatákat vívtak, a döntő jelentőségű, Cerro Castoron lebonyolított két napon pedig egyértelműen Leitgebnek jött ki a lépés. Míg a francia mindkétszer nullázott, ő két tízen belüli helyezéssel tutizta le karrierje egyik nagy sikerét. A mezőnyben pedig azért ott találtuk Muffat-Jeandet-t, vagy épp Gstreint, és a VK-ból ismert spanyol különítmény, valamint a csapatban vb-ezüstérmes William Hansson is jelen volt.

Bányai Attila szintén pontokat szorgoskodott össze a Dél-Amerikai Kupában, egész pontosan nyolc alkalommal zárt 30 között.  A Szuper-G EYOF- győztese a két gyors számban hozott szép eredményeket a múlt hónap folyamán. Akadt ezek közt két 16. és egy 12. helyezés, elmaradás és ranglistás pontok tekintetében is tetten érhető volt a fejlődés. A chilei Corralcóban megjavította pontszámát Szuper-G-ben (41.17), amivel jelentősen előrelépett a ranglistán. Jelenleg a 225. pozíciót foglalja el. Attila összesen 88 pontot gyűjtött a kontinentális kupasorozatban, amivel a tabella 47. helyén végzett. Mindezt szakágakra lebontva: Szuper-G-ben 49, míg lesiklásban 39 egységet szerzett, ami 22., ill. 23. helyezést jelentett a számára. Vass Dániel volt a harmadik magyar résztvevő. Panasz őt sem érheti, hiszen pontot javított szlalomban (75.43), illetőleg egy hónapja La Parván egy hellyel szorult ki a pontzónából (16.).

Kitekintve a nemzetközi mezőnybe, lesiklásban az olasz Mattia Cason hódította el az elsőséget. Két győzelmén kívül leginkább azzal, hogy ő végigvitte a programot, ellentétben a La Parván duplázó, egykori junior-világbajnok Lukas Feursteinnel. Kiemelésre méltó ugyanonnan Felix Rösle két pódiuma. A 19 esztendős német srác idővel új lendületet adhat az igencsak megtépázott lesikló csapatuknak.

Szuperóriásban nagy volt a fölfordulás, négy győztest avattak és tizenegyen álltak dobogóra a négy helyszínen. Tristan Lane révén amerikai siker született. Gravier mellett ő zárt kétszer is pódiumon, neki a győzelem is összejött. Az ismertebb nevek közül a 3x Universiade-győztes Jan Zabystřan hozott egy elsőséget, TOP3-ban végzett egyszer a többszöri VK- dobogós Otmar Striedinger, a korábbi junior-világbajnok Miha Hrobat, valamint a rendszeres VK- pontszerző Felix Monsén.

Forrás: Revista Para Ti

Az óriás-műlesiklás Gravier dominanciáját hozta – egészen a nagy európai nemzetek feltűnéséig. Az első négy állomásból hármat megnyert, s hozott még egy második helyet. A nevesebb sízők feltűnésével persze átalakult az összkép, Chilében Luca de Aliprandini, majd pedig Patrick Feurstein vitte a prímet. A dobogósok közt találjuk Vinatzer, Luca Aerni és a korábbi EK- összetettes ezüstérmes Fadri Janutin nevét.

Összetettben nem volt kérdéses Tiziano Gravier diadala, közel 400 pontot vert a franciákra, ezzel két év elteltével győzött újra a kontinentális kupasorozatban. Az argentin fiúban lehet annyi potenciál, hogy egyszer akár pontszerzővé lépjen elő a Világkupában, s nem oly módon, mint 16-szoros SAC- győztes honfitársa, Cristian Javier Simari Birkner, akinek csak a kombináció haláltusáját kihasználva sikerült két alkalommal harmincban végeznie. Gravier négy esztendeje ifjúsági olimpiai 7. helyet szerzett Szuper-G-ben, tavaly 16-dikként zárt szlalomban a junior-vb-n. A ranglista persze csalóka, erősen csúsztat, de azért nem a szél fújta össze 34. helyét óriás-műlesiklásban.

A címlapkép forrása: Andescross