Noha hivatalos bejelentésre mindez idáig nem került sor, minden jel szerint újabb honosított alpesi síző jelent meg a magyar válogatott környékén. Az egykoron egyebek mellett Téli Egyetemi Játékokat nyert Richard Leitgeb azóta kontinentális kupaversenyt nyert Argentínában, méghozzá olyan ranglistás ponttal, amelyhez fogható magyar színekben indult alpesi sízőnek korábban nem sikerült. Alábbi cikkünkben bemutatjuk nektek Leitgeb pályafutását.

Rövid kis szolgálati közleménnyel kezdjük:

A jelenlegi cikknek egyetlen célja a magyar alpesi sízés szempontjából lényeges eseménynek a nyilvánosságra hozatala. Tudvalevőleg mi a magyar sportolók érdekét képviseljük, vonatkozó álláspontunk megfelel a lassan 10 esztendeje publikált, Šamšal Dalibor érkezésekor készült véleménycikkünkben leírtaknak. Itt és most Leitgeb bemutatására szorítkozunk.

Felvetődhet a kérdés, miként leltünk rá az információra? Az olimpia kezdetén kaptunk egy fülest, hogy a korábbi Világkupa-induló, de 3 éve visszavonult Richard Leitgeb neve mellett megjelent a „HUN” felirat és a magyar zászlócska a Nemzetközi Sí Szövetség statisztikai rendszerében. Ilyentájt eleve figyelni szoktuk a déli félteke kontinentális sorozatait, hátha megütközik szemünk egy-két potenciális tehetségen. Gondoljunk például két esztendővel ezelőtt Lara Colturi berobbanására.

Ceccarelli lányát egy másik okból is előcitálhatjuk most. A honosítások ugyanis reneszánszukat élik, nem a junior-világbajnok albániai olasz az egyetlen példa. Persze a Colturit érintő procedúra más tészta, esetünkben például nem arról van szó, hogy egy vitatatlanul tehetséges tinédzsernek nem adott versenyzési lehetőséget a honi szövetség. Bizonyára nem is arról van szó, hogy „egyéniségéhez és a tudásához jobban illeszkedő, felesleges mentális nyomást nélkülöző” közeget biztosítunk egy jó képességekkel rendelkező harmincas sízőnek. Mindegy is, a fő az, hogy először a magyar sportsajtóban bemutassuk ezt az úriembert.

Richard Leitgeb idén májusban töltötte be harmincadik életévét. A straßburgi születésű, karintiai fiatalember végigjárta a szamárlétrát, azaz előbb járási, majd tartományi, végül pedig országos gyermekversenyeken mutatta meg. A mind jobb eredmények hatására a család mellett szponzoroktól is jutott számára támogatása. 2010 decemberében, tehát 16 éves korában mutatkozott be a nemzetközi mezőnyben, mégpedig egy Citizen-kategóriás versenyen. Egy seregnyi osztrákkal, no meg több, később Világkupából megismert orosz sportolóval együtt.

A két technikai számra fókuszálva fokozatosan, igaz, sok kieséssel együtt, javított ranglistás pontjait. Egy évvel később már fix 50 alatti sízőnek számított, azon idény végén már TOP10-es helyezések is odakerültek neve mellé. A 2013-as idény a déli féltekén vette kezdetét a számára, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy jelentősen javítsa pontjait. Sikerek övezték ezen az úton, hiszen kétszer is benézett 30 pont alá szlalomban, s minthogy ezt utóbb olasz és osztrák versenyeken is meg tudta ismételni, beválogatást nyert az Európa Kupába. Ott nem járt sikerrel, viszont 2014 februárjában, a Kranjska Gora-i szlalomon sikerült dobogóra állnia. Ezt követően elindult az Osztrák Nemzeti Bajnokságon, majd szintén a szlovéniai lejtőn besorolt 20 pont alá szlalomban.

Első nagyobb nemzetközi eredménye a Sierra Nevadán megrendezett 2015-ös Universiadéhoz fűződik. Az egyetemisták világjátékaként is aposztrofált megmérettetésen óriás-műlesiklásban harmincadikként, míg szlalomban a 10. helyen végzett. Nem ez a világ legpatinásabb megmérettetése, sok bajnok rendszeres Világkupa-indulóvá sem válik, de azért akadnak ellenpéldák is, mint például az épp akkor szlalomban győztes Ramon Zenhäusern.

A szezon hátralévő részében egymást érték a bőven 30 pont alatti versenyek szlalomban, amire rápakolt még egy keveset az augusztusi Ausztráliában, s minthogy 2016 januárjában hozott egy 3. helyezést egy többek közt Leitinger és Luitz fémjelezte mezőnyben, ismét beválogatták az EK-csapatba. Ott pontot még nem sikerült gyűjtenie, ugyanakkor egyéb FIS- versenyeken kétszer is megérezte a győzelem ízét. A szlovéniai Golte például hozott számára egy 9.00-s pontot, s minthogy ezt követte egy közel tízes versenye, jogosulttá vált a Világkupára is.

A decemberi Val d’Isére-i szlalomon debütált a VK- mezőnyben, mint az ÖSV B-keretének tagja. Ezt nevezhetjük harmadik vonalnak is. Akkor többek közt Stefan Babinsky, Daniel Danklmaier, Dominik Raschner és Johannes Strolz mellett edzett. Utólag elmondhatjuk, a Világkupában – hét indulásakor –nem evett meg sok sót, második futamban egyszer sem jutott. Elindulhatott Zágrábban, Madonnán és Schladmingon, a továbbjutáshoz legközelebb a 2016-os wengeni szlalomon volt, ahol nyolc pozíció és kb. egy másodperc választotta el a TOP30-tól.

Karrierje eddigi fénypontja a 2017-es kazahsztáni Universiade volt, ahol imponáló magabiztossággal győzött két honfitársát megelőzve szlalomban. Akkor épp nem szerepelt a rajtlistán VK- karriert befutott sportoló, ettől még nyilván nagy szó volt ez a siker. Kiegészülve egy csapatparallelben szerzett ezüstéremmel. Két évvel később Krasznojarszkban fordult a kocka, csapatban nyert aranyat, szlalomban pedig ezüstöt. Egy orosz síző előzte meg az akkor 25 éves egyetemistát. (Egyébként testnevelés-földrajz szakos tanárnak tanult, illetve elvégezte a síedzői képzést is.)

Eközben elveszítette a szövetségi támogatást, kikerült a keretből – leginkább mérsékelt Európa Kupás szereplésének köszönhetően. A 2016/2017-es szezon egyébként jól, számos pontszerzéssel kezdődött, csakhogy az utolsó versenyeken rendre nullázott, így kicsúszott a lista első harmincából. Önmaga promotálása valamivel jobban ment neki, egy interjúban például a legjobb kilenc osztrák szlalomos közt emlegette magát.

Frissítés: egy augusztus derekán kiadott közösségi finanszírozásra buzdító kvázi életrajzában fizikális elmaradással és sérülésekkel magyarázza azt, hogy az FIS- karrierjének első négy évében nem igazán jöttek az eredmények. Ugyanezen nyilatkozatnak is tekinthető szösszenetben köntörfalazás nélkül neheztel az Osztrák Sí Szövetségre (ÖSV), amiért egy idényt kivéve nem támogatták karrierjét, miközben – állítása szerint – volt, hogy korosztálya 2. legjobb szlalomosa volt a világon.

Meg kell hagyni, központi támogatás nélkül egész szépen visszaépítette magát. Újraindulhatott az Európa Kupában, pontokat is szerzett, újfent 10-20 közti FIS- pontszámokkal jelentkezett – zömében távol-keleti és ausztrál-új-zélandi versenyeken, de azért volt rá precedens ilyesmire Európában is. Universiade- érmek ide, meg oda, a szakmai csúcspont alighanem a 2019-es osztrák bajnokság volt. Ott éppen csak, egyetlen tizeddel maradt le a dobogóról, jelesül a két évvel később vb-ezüstig jutó Pertlről. Ugyanezen év elején következett nagy VK- sorozata, de mint írtuk, ott nem tudott érvényesülni.

2021 áprilisában bekövetkezett visszavonulásáig már lekerült a radarról. Dacára annak, hogy utolsó Universiadéja után hozott 8 győzelmet és 21 dobogós helyezést. Jellemzően különféle FIS- versenyekről, ám ekkortájt már csak 30 környéki ranglistás pontokra volt képes.

Sportpályafutása végeztével, felfüggesztésével a világ élvonalába tartozó síelőket is támogató World Racing Academy kötelékében edzői, menedzseri feladatokat látott el. Így került idővel a Magyar Sí Szövetség látókörébe, tudomásunk szerint 2 éve felvette a magyar állampolgárságot. A 2022-es EYOF-on már a magyar csapat egyik vezetőjeként végezte el feladatát. Idén júniusban sportolói minőségében is megvalósult a honosítása, azóta a Veszprémi SE sízőjeként szerepel a nyilvántartásban.

S akkor zárásként: Mi történt a hónap eleji versenyeken?

Richard Leitgeb azzal a nyilvánvaló céllal tette át székhelyét Argentínába, hogy erős ranglistás pontokkal Európa-kupás, uram bocsá’ Világkupás rajtengedélyt szerezzen. Utóbbihoz a világranglista legjobb 150 helyezettje közé kell beverekednie magát.

Nos, elmondható, hogy jó úton jár. Kezdésként az Andok délebbi láncain fekvő Chapelcón előbb egy 10., majd egy 8. helyet szerzett óriás-műlesiklásban, amit a közeli Barilochén megfejelt egy 9. helyezéssel. Legjobb pontszáma egy 40-es volt, ami magyar viszonyok közt sem kiugró egy 30 éves osztráktól, ám aztán következtek a szlalomok…

Elsőre egyetlen tizeddel csúszott le a dobogóról (30.65-s ranglista ponttal), augusztus 11-én pedig sikerült győzedelmeskednie két, többek közt a francia keretből frissen kikerült Thomas Lardont. Nem mellékesen 18.36-os ranglistás pontot hozott, ami tudtunkkal a valaha volt legjobb eredmény, amit magyar (színekben versenyző) síző valaha produkált.

Nem mellékesen egészen jól áll a Dél-Amerikai Kupa pontversenyeiben. 237 pontjával az összetett 5. helyét foglalja el, ami pedig a szakágikat illeti, óriás-műlesiklásban a 9., míg szlalomban a második pozícióban van a rapidsorozat közepén. Mondanunk se kell, magyar (színekben versenyző) síző még sosem győzött semelyik kontinentális kupasorozatban.

Frissítés: Azóta hozott két erős pontszámot FIS-versenyekről (egy-egy első és második hellyel karöltve), amivel gyakorlatilag kvalifikálta magát a közelgő Világkupa-szlalomokra. Közösségi finanszírozáshoz készült cikkében pedig egyfelől leszögezte, igényt formál a VK-starthelyre, másrészt a hazai rendezésű saalbachi világbajnokságon is el akar indulni. A támogatást is ezekhez kéri. Végül még egy mondatot idéznénk, mert az különösen érdekfeszítő: „Megvan a támogatás a Magyar Síszövetségtől, de még nincs pénzem, sem szponzorom egy teljes szezon finanszírozására, sem költségvetésem, hogy profi síversenyző legyek!”

Itt tartunk most. Várjuk a folytatást, mindenekelőtt a hivatalos bejelentést!

A címlapkép forrás: MeinBezirk.at