Marco Odermatt behúzta a nyolcadikat is: nehezen, sok hibával, főként rettenetesen erős hajrájával. Ezzel eldőlt, hogy zsinórban harmadjára megszerezte a szakági elsőséget óriás-műlesiklásban. Az aspeni verseny második helyén Loïc Meillard végzett, kettejük közt 14 század döntött. A dobogó harmadik fokára Atle Lie McGrath állhat fel, aki két gyönge délelőtti és topkategóriás második futam után végre összeállt egy teljes nap. Tumler megint csak egy pozícióval szorult le a dobogóról, a TOP6-ot két olasz, sorrendben De Aliprandini és Vinatzer tette teljessé.
A férfiak kéthetes észak-amerikai kitérőjének második állomása a téli luxus netovábbja, a hollywoodi sztárok síparadicsoma, az alpesi sízés legelegánsabb helyszíne, a coloradói Aspen volt, mely közel háromezer méterrel magasodik a tengerszint fölé. A múlt hétvégi nyüglődés után számítani lehetett arra, hogy sokkal inkább megbarátkozik a mezőny az agresszív „amerikai” hóval, s bár a Strawpile („Szalmahalom”) elnevezésű lejtő a maga laposságával nem tartogatott különösebb kihívást a fiúknak, a lécbeállításokon cserébe sok múlt. Az előző napok locsolásának hála a felső kétharmad igencsak jegesre sikeredett, a lenti, puhácska szakasz ellenben sokkal jobban tapadt. A mai hivatalosan a Söldenben egy félfutam után félbeszakította verseny pótlása volt.
Enyhe szélmozgás mellett a francia edző tűzte pályán síeltek le a fiúk, a nyomvonal 49 kapujából egy híján mind fordító volt. Loïc Meillard (3.) nyitotta a versenyt a kanyargós, hullámos, s mint fentebb írtuk, igencsak komplikált pályán. Kiegyensúlyozottan síelt, mértékadó alapidőt állított fel. A szakági elsőségre még némi, mikroszkopikus esélyt tápláló Filip Zubčić (14.) teljesen leírta mai napját. Egyáltalán nem talált ritmust, olybá tűnt, mintha ad-hoc kereste volna a nyomvonalat. Beszedett másfelet, így Odi’ kristálygömbje startja előtt tutibiztossá vált. Henrik Kristoffersen (5.) sízése nagyságrendekkel szebben nézett ki. Ezzel együtt a középső szakaszon korrigálnia kellett egyet, a végére pedig elfogyott tempója, így esélye sem volt a svájcival szemben.
Marco Odermatt (1.) önmagához mérten is agresszívebb volt, oly közelről támadta a kapukat. Hibák voltak bőven, tempója ezt kompenzálta. Élre állt szűk 2 tizeddel, de volt még benne tartalék. Žan Kranjec (4.) remek technikával vágódott a fenti kanyarokba, a jeges szakasz lankásabb szektorában aztán belehibázott egyet, ami értékes időbe telt. A harmadik szektorban azért durrantott egy topidőt. Manuel Feller korán vétett egy sízési hibát, némi akrobatikával mentette a helyzetet. Amúgy is fájó hátába akkor belenyilallt valami nem kellemes érzés, ki kellett állnia. Az ORF-nek adott interjúja alapján a vasárnapi szlalomra rendbe fog jönni. Alexander Steen Olsen (2.) ütős dinamikával együtt tartotta a jó íveket, s bár itt-ott túlságosan kicsúsztak lécei, a céllejtőre megint összeszedte magát, így ő lett ma Odermatt legfőbb üldözője.
Forrás: Folkebladet
Stefan Brennsteiner abszolút legjobb nyitószektor után elvétett egy balost, 5 tizedes előnynél annyira túllendült, hogy esélye nem volt pályán belül maradni. Minthogy Joan Verdú régóta cipelt gerincfájdalma miatt ezúttal is visszalépett, Rasmus Windingstad szaporította tovább a kiesők listáját: a norvég képtelen volt tartani rakoncátlankodó léceit, térde szerencsére egyben maradta „táncmozdulatát” követően. Atle Lie McGrath (7.) kontrolláltan, komoly kockázat nélkül tudta le menetét, nyilván az előző versenyek banális délelőtti futamai után döntött így. Ezzel együtt volt két korrekció menetében, de legalább a dobogótól lőtávolon belül maradt. Két svájci következett, két egészen eltérő futammal: Gino Caviezel (13.) szemlátomást vergődött a folyton „mozgó” lejtőn, Thomas Tumler (6.) ugyanakkor néhány megingással együtt alapvetően jó ritmust tudott diktálni, s versenyben maradt a dobogóért. Filippo Della Vite brutális bekezdett, ami 3 tizedes előnnyel járt Odermatt viszonylatában. Az agilis léckezelés aztán magától értetődő módon kieséssel járt, amin változott a hó állaga. A csúszósabb havon kivágódott a pályáról. Lényegében hasonló problémákkal nézett szembe River Radamus (16.). Miután a nehéz pillanatokat túlélte az amerikai, elérte a célvonalat, de csaknem 2 másodperces elmaradással.
Forrás: Blick.ch
Alexander Schmid a felső részt technikailag tisztán síelte meg, ami fokozta magabiztosságát. A bátor menet a legvégén kaputévesztéssel zárult. Két osztrák kiesés után nagy tét nyomta Raphael Haaser (17.) vállait. Rögtön a rajt után átcsúszott lécein, majd középen rosszul oldott meg egy hullámot. A térvesztéssel a sebesség is odaveszett, így senkit nem előzött meg. Timon Haugan (18.) menetében az elejétől fogva komoly problémák voltak, akárcsak az amúgy jó napot kifogó olaszok részéről Giovanni Borsotti (19.), akitől már a célvonal elérése nagy szónak tűnt a látottak fényében. Jóval stabilabban tette a dolgát az elsőként rajtolt francia. Thibaut Favrot (12.) után Luca de Aliprandini (9.) érzett rá igazán a pálya mibenlétére: a laza, bátor sízés minden körülmények közt kifizetődőbb volt ma.
Ugyanezt az attitűdöt képviselte Sam Maes (10.), majd Alex Vinatzer (8.). Görcsösség nélkül hozták az ütős dinamikát végig. Tommy Ford a középső szakasz előtti letörésnél repül ki a pályáról, Patrick Feurstein (35.) pedig Palisades Tahoe után ezt a mai menetet is alighanem gyorsan felejtené: elsőként került valaki 3 s-en kívülre. Justin Murisier (23.), majd Leo Anguenot (20.) léceit inkább a pálya vezette, Erik Read (24.) még passzívabban síelt. Hannes Zingerle a lejtő tetején mélyülő barázdák egyikét nem bírta kiegyensúlyozni, négy kifejezetten rossz futam után Fadri Janutin (15.) igazolta, van lehetőség még jól síelni.
Harmincon túl nagyot varázsolt Linus Straßer (31-essel a 21.), hat év elteltével kvalifikált óriás-műlesiklásban. Nem lehetett elégedetlen teljesítményével Victor Muffat-Jeandet (32-essel a 11.). Tizenegy versenyen át tartó negatív sorozatát megszakítva továbbjutott, mi több, a puhább havon élete legjobb meneteit idézte fel, s lett a legjobb francia. Rengetegen estek ki, a 66 sízőből 41 érte el a célvonalat szabályos körülmények közt. Simán továbbjutott így a dániai osztrák Christian Borgnäs (34-essel a 22.), lényegében a litván Andrej Drukarov (42-essel a 26.) szintén. Miközben Harry Laidlaw (44-essel a 33.) lecsúszott a folytatásról, egy másik ausztrál, Louis Muhlen-Schulte (46-ossal a 28.) kiharcolta magának a történelmi első GS- pontszerzés esélyét. Kérdés csak az volt, elpackázza-e az esélyt, mint Laidlaw tette Banszkón. A délutáni mezőnyt két osztrák, Dominik Raschner (50-essel a 29.) és Lukas Feurstein (52-essel a 25.), a német Anton Grammel (54-essel a 27.), s végül Luca Aerni (62-essel a 30.) tette teljessé. Utóbbi 3.05-tel kvalifikált.
Jóval haladósabb pályát alakított ki a svájci tréner délutánra. A lejtő kontrasztja továbbfokozódott, lent már sózni is kellett a hóréteget. Aerni (24.) régóta nem síelt tempós íveket versenykörülmények közt, ez meglátszott menetén, így Raschner (20.) állította fel az igazi alapidőt. A fél másodpercnél lehetett volna kétszer akkora az előny, amennyiben nem lovagolt volna egy kaput nagy lendületében. Nem sokon múlt, hogy a hullámokon kirobbanjon a pályáról, de Muhlen-Schulte (27.) menteni tudott, vagyis megszülettek azok a bizonyos első pontok. Grammel (26.) túl direkt íveken haladt, Drukarov (28.) pedig egyszerűen túl sok élt használt a kezdőszektorban, így már alaptempója sem volt elégséges. Egy perc erejéig kettős osztrák vezetésre állt a történet. Az ifjabbik Feurstein-fivér (22.) egész ritmusosan oldotta meg a jeges szakaszt, csakhogy a puhább havon ő sem volt kellőképp átütő. Read (21.) idei legkulturáltabb menetével (nem tolongtak…) besorolt a két sógor közé. Murisier (23.) jó alaptempóval, de kövér kapukkal haladt lejtmenet, az utána következő Borgnäs szép magasról vett ívekkel megoldott felső szakaszt követően alaposan odacsapta magát az aktuális vakon érkezett hullámra.
Straßer (25.) ment egy újabb éles próbát a vasárnapi főszáma előtt, ellenben Anguenot (13.) kapcsán a főszámról volt szó. Ennek jegyében komoly tempót diktált, ami egy hullámos bizonytalansággal együtt elég volt a sima vezetéshez. (Pár századdal maradt el Raschner legjobbjától.) Borsotti nagy lelkesedésében sisakjával tarolt le egy kaput, ámokfutását azon a ponton fejezte be. Haugan (18.) komolyabb hibáktól mentesen csusszant a második helyre, a nagy dobásra azért nem volt esélye. Nem úgy Haasernek (9.)! Az osztrák parádés sebességet adagolt léceibe, s minthogy a puhább havon sem változott a helyzet, az addigi messze legjobb futamidővel 7 tizedes előnnyel állt az élre. Bár mindent beleadott, Radamusnak (11.) ezúttal nem voltak komoly esélyei. A lankás átjárón található lankákon hibázott egy nagyobbat, az aktuális második helyre azért befért.
A délutáni mezőny második felét Janutin (14.) relatíve magabiztos sízése nyitotta meg. Zubčić (15.) finoman szólva nem ment komfortosan másodjára sem, pillanatnyi ötödik helyével betonbiztossá vált Odermatt szakági címvédése. Caviezel (19.) szintén kifejezetten gyönge eresztés volt délután, Favrot (12.) esete pedig bizonyította, hogy a fél másodperces időkülönbség is édeskevés Haaser ellen. A hullámoktól kezdve sok volt a belefékezés a folyamatosan romló pályaszakaszon. Muffat-Jeandet (17.) nem tudta megismételni átütő délelőtti mutatványát. Különösen a végében hagyott sokat, ezzel együtt idei legjobbját nyújtotta. Maes (16.) héttizedes előnyt bukott egy egyetlenegy kapunál. A hullámról érkezve, a laposon szélesítette ki az ívet. De Aliprandini (5.) kegyetlenül bekezdve másodpercen túli előnyt épített a jeges szakaszon, ami lényegében kitartott Haaser topszektoráig. Ott zárulóban volt az olló, de 3 tized csak kitartott a fórból.
Forrás: VG
Nyolc sízővel a vége előtt tehát olasz vezetésre állt a verseny, a tuti TOP10-es Haaser és a hazai kedvenc Radamus állt még a képzeletbeli dobogón. Vinatzer (6.) beváltotta esélyét a GS- karriercsúcsra. Agresszív ívkezelésével többször a kiesés szélén táncolt, de leért, mégpedig honfitársa mögött szorosan. Az olasz duplát McGrath (3.) egy tőle megszokott remek második menettel magától értetődő módon állt a lista élére. Döntően amiatt, hogy fent még felül is múlta de Aliprandinit. Tumler (4.) meredeken elkövetett rontása, belefékezése következtében szorult bő egy tizeddel a norvég srác mögé. Egyébiránt hozta masszív formáját, a dobogóról ezúttal is épp csak lecsúszott.
Kristoffersen (8.) próbálkozott becsülettel, de egyszerűen nem volt meg a sebessége. A célban bizonyára a norvég káromkodásból hallhattunk rövidke rezümét. Kranjec (10.) nem támadott fent úgy, mint az tőle elvárható lett volna. A hullámok végén aztán csúnyán lecsúszott, ami maga után vont egy érdemibb hátracsúszást. Meillard (2.) bátor, masszív kis menetet rakott le az asztalra. Az első kanyartól kezdve kockázatot vállalt, jutalma pedig komoly előnnyel kivívott biztos dobogó volt. Steen Olsen (7.) csúszása nem volt optimális, fordulói rendre túl szélesek voltak. Folytonosan veszítette az időt, messzire került ma a dobogótól. Odermatt (1.) lécei ellenben megfelelően tapadtak, s bár megint volt pár megingása, a küzdelem a végén ismételten a javára dőlt el.
Forrás: Kleine Zeitung
Marco Odermatt – ezúttal szoros csatában – behúzta tehát idei nyolcadik, a zsinórban 12., összességében 22. győzelmét óriás-műlesiklásban, ami minden összevetve már a 36. VK- sikere karrierje során. Az már Alta Badia környékén nyilvánvaló volt, hogy senki nem fogja megállítani a harmadik szakági elsőség felé vezető úton. E tekintetben beért egy egyebek mellett Maier- Moser-Pröll- Pärson- Thöni- Zurbriggen fémjelezte sort, de a célpont nem lehet más, mint a hétszeres győztes Ingemar Stenmark.
Loïc Meillard nyolcadik dobogóját jegyezte óriásban, idén pedig a harmadikféle szakágban állhatott fel pódiumra. Atle Lie McGrath pedig másodszor zárt a TOP3-ban, ami a szakágat illeti. 2020-as Alta Badia-i második helye után ma egy harmadikat hozott.
Ma este újabb óriás-műlesiklást rendeznek Aspenben.
A címlapkép forrása: FIS Ski
Síparadicsom Blog 