Svájci győzelemmel végződött a férfiak szlalomversenye a junior-világbajnokságon.
Azt a tényt nyilván a pálya romlásának kell betudnunk, hogy a délelőtti futam első tíz helyezettjéből csak egynek sikerült hasonló helyezést érő időeredményt síelnie. Az éllovas Hallberg ki is esett, így Lenz Hächler a második helyről aranyéremig vitte a napot. Az ezüst Moritz Zudrellnek jutott, az osztrák három helyet lépett előrébb a tabellán. A dobogó harmadik fokára feláll norvég Hans Grahl-Madsen négy pozíciót javított, egyébként ő volt a fent említett kivételt erősítő szabály. Theodor Braekken végzett a negyedik, a legjobb időt síelő Stanley Buzek (21 helyes előrelépéssel!) az ötödik, míg Fabian Ax Swartz csak a hatodik helyen. A magyarok közül Hozmann az első, Úry és Trunk a második futamban esett ki, Szabó-Szélyes Szilárd az 57. helyen fejezte be a versenyt.
A szlalomversenyeknek a „Nap kapuja” síkomplexum (ez a kifejezés ide különösen érvényes, a térségben egymást érik a sportszeretők igényeit minden tekintetben kielégítő pályákat, s egyéb szolgáltatásokat biztosító létesítmények) egy sokadik helyszíne, Morzine ad otthont. A Pleney névre hallgató lejtő kialakítására a körülményekhez mérten panasz nem lehetett, a fagypont fölötti hőmérséklet miatt szükséges volt a sózás, de a pálya azért egyben maradt. Az pedig megszokott látvány az egész junior-vb-n, s lassanként a téli szezon nagy részében, hogy a „fehér csík” ölelésében zöld és barna színekben pompázik a környék. Hó egy mm nem esett ott napok, tán hetek óta, pedig január végéről/ február elejéről beszélünk…
A lejtő nagyon a (női Világkupából se lógna ki, a 200 méteres szintkülönbség dacára azért szépen váltották egymást a meredek és lankásabb szakaszok. A norvég edző 60 stanglival fűszerezte tovább a kihívást, ezekből 58 fordítót rakott a pályára.
Szoros versenyre volt kilátás a junior-élmezőny közt, arra azonban számítani kellett, hogy a lényegi kérdések már az elején el fognak dőlni. A svájciak részéről Lenz Hächler (2.) nyitotta a menetek sorát. Lüktetően oldotta meg a sorozókat, a nyújtott ívei is rendben voltak, egyszóval jóféle alapidőt állított fel. Eduard Hallberg (1.) még rápakolt egy kis adaggal a dinamikára fent, a tempót pedig határozottan bírta technikája. Lent egy picit vesztett előnyéből, ami így megállt másfél tizednél. A legmagasabban jegyzet osztrák junior búcsúzott. Jakob Greber zöldülő nyitószektor után mélyre került, pechére egy sűrűbb szakasz előtt. Kapura lett a vége. Az amerikai Camden Palmquist (4.) széles, de lüktető kapuvételekkel nyitott. Menete abszolút rendben volt, a csak a végén veszett oda látványosan lendülete. A junior-világranglista éllovasa következett. Theodor Brækken (6.) csalódást keltően tompán síelt elejétől a végéig. A másfél másodperces időhátrány soknak tűnt. Fabian Ax Swartz (3.) a kitzbüheli viadal óta VK- pontszerzőnek számít, s igyekezett ezt igazolni. Megfelelő egyensúllyal húzta meg az íveket, az esélyestől elvárt átütőerő azonban hiányzott belőle. Fél másodpercre követte az éllovast. Vlavio Vitale (11.) a meredeken egyértelműen sok élt használt, az átlagosnál puhább hóviszonyok neki sem ízlettek. Mondanánk, hogy a skandinávoknak sem, ha nem egy finn vezette, s végül nyerte meg az első futamot…
Albin Larsson (10.) kövérkés kapukkal oldotta meg a meredekebb szakaszt, túlzottan passzív volt – jött is a 2 s. Hans Grahl-Madsen (7.) több energiát vitt léckezelésébe, sebessége rendben volt ahhoz mérten, hogy a vájatok máris gondot jelentettek a sízőknek. Moritz Zudrell (5.) nagy tehetségnek számít Ausztriában, technikai tudása világosan megmutatkozott a mai napon. Jelen körülmlények közt az, hogy másodpercen belül maradt, nagy fegyverténynek számított. Az északiak többsége nem nagyon (avagy nagyon nem) tudott mit kezdeni a helyzettel. Gustav Wissting (15.) pörgette léceit becsülettel, amik csak nem akartak begyorsulni, a norvég Mathias Hoeiby (14.), majd Adam Palmer (16.) fél kilónként tolta a tavaszias havat minden egyes kanyarulat közben, hátrányuk már a 2,5 s-et közelítette. Philip Jonsson (12.) a pálya végére egész jó ritmust talált, Cooper Puckett (8.) pedig az igazi amerikai virtus jegyében messze jobbat síelt, mint az előzőek. Voltak persze gondjai, kisebb korrigálásokkal megoldotta.
A folytatásban egyetlen síző, a tavalyi bronzérmes Antoine Azzolin (26-ossel a 9.) verekedte be magát. Hozzá fogható módon megoldott letörést Puckett óta nem láthattunk. Kár a pálya végi bizonytalankodásokért. Az utána következő Florian Vogt (12.) épp fordított futamot síelt. Fent szenvedett rendesen, végsebessége említésre méltó volt.
A magyar fiúk teljesen vállalhatóan teljesítettek. Úry Bálint (43-assal a 33.) kulturált, itt-ott kifejezetten lendületes sízése azonban bosszantó módon egyetlen tized híján nem ért TOP30-as szereplést. Trunk Tamás (45-össel a 45.) tőle jó egy másodperccel elmaradt. Akadtak a meredeken egyensúlyi gondjai, egyébiránt szemnek tetszetős technikája jól mutatott a képernyőn. Hozmann Rudolf 72-es rajtszámmal egy derekas szektor után búcsúzott, míg Szabó-Szélyes Szilárd (116-ossal a 88.) az addigra rendesen legatyásodott pályán szépen helytállt. Hat előbbre taksált sízőtársát megelőzte a célba érkezettek közül. A román színekben versenyző székelyföldi Pászka Zsoltot viszont egy hasonlóan példás futam végeztével kizárták. Összesen egyébként 145 síző állt rajthoz délelőtt, s közülük 111 délután is felszerelést húzhatott – a lista végén négy libanoni fiúval, huszonegynéhány másodperces elmaradással.
Estére lenyűgöző körítés mellett, villanyfényben síelhettek a srácok. A pályát olasz edző rakta össze: még technikásabbra, eggyel több stanglival, kettővel több fordítóval. A relatíve nem túl jelentős különbségekbe bele volt kódolva, hogy egy-egy jól eltalált, bevállalós menettel nagyot lehet kasszírozni. A nyitómenetet produkáló norvég Herland (14.) például rögtön 16 helyet javított délelőtthöz képest, de az amerikai Bigatel (18.), a hazaiak kedvence, Elezi Cannaferina (15.) agilitása is jövedelmezőnek bizonyult. Az albánok alighanem legjobb őshonos sízője, az olimpikon Denni Xhepa (17.) szintén kulturált menettel jelentkezett, de az igazi áttörést Stanley Buzek (5.) döbbenetesen erős futama eredményezte. Herland második legjobb menetére is rávert 6 és fél tizedet. Elment a falig, tette mindezt szinte tökéletes nyomvonalon. Na, ezután nem kevesebb mint 21 sízőt tekinthetett meg az élről, ennyit lépett feljebb a tabellán.
Kísérletezések persze voltak, rögtön utána az osztrák Jakob Eisner (21.) például a lejtő feléig tartotta a jenkit, de aztán ívei mind zaklatottabbakká váltak. Hárommal utána Saracco (9.) jóval tovább konkurált az amerikaival. Fent egy tizeddel még növelte előnyét, a ritmusos, nyújtott íveken ugyanakkor ő sem tudott mit kezdeni vele. A legjobb tízig semmiféle nyomást nem fejtettek ki Buzek etalonjára, sőt Pizzato, Palmer, Vogt és Vitale révén nagy nevek kerültek a kiesők listájára. Vagy nem tudtak a srácok mit kezdeni a porhanyós hóval, vagy a túlzottan impresszív sízés ütött vissza. Lent meg egyszerűen utolérhetetlen volt az éllovas. Nagy szó volt, ha valaki nem kapott ott másfél-két másodpercet. Nem rejtjük véka alá: ez nyilván betudható volt a pályaromlásnak is, nem kicsit.
Larsson (12.) hátrakerült súlyponttal teljesen sansztalan volt normális íveket húzni, a kádrengeteg mondjuk alaposan megnehezítette a dolgát. Azzolint bőven másodperc feletti előny birtokában korán elvitte a kompresszió, a francia éremesélynek aznapra reszeltek. Puckett (7.) egyetlen tizedet bukott el fent, de hiába ment szemre kiváló lendülettel, a letörésnél elkövetett kis megingásán elment a vezető helye. Egész pontosan 6 századon múlt a dolog. Grahl-Madsen (3.) volt az, aki hosszú idő után jobbat tudott fent az amerikainál. Egyetlen századdal, de ez megfelelő alap volt a vezetés későbbi átvételéhez. Merthogy a körülményekhez képest tükörsimán oldotta meg a pályát, persze sok-sok rizikóval. Innentől változott a helyzet, a kérdés az volt, hogy fent mit tudnak kezdeni a többiek a norvég részidejével.
Brækken (4.) ott súlyos tizedeket szedett össze, ami tisztes meredeke ellenére megpecsételte sorsát. Magyarán szólva ott ment el az érme. Zudrell (2.) héttizedes előnyből startolt, s bár volt egy-két rendezetlen ívvétele, lendülete kitartott a végéig. Osztrák vezetésnél Palmquist (8.) nem volt képes megismételni patikamérlegen kimért délelőtti teljesítményét. Fent még megduplázta fórját, aztán viszont bele kellett fékeznie a nyomon maradásért, annyira előrevitte a kompresszió. Ax Swartz (6.) tálalásában vadóc sízést láthattunk, ami szakaszról szakaszra kevésbé működött. A letörésnél neki is voltak gondjai, a végén még Buzektől is kikapott. Hächler (1.) szurkolói aligha fogadtak volna a svájci sikerére azok után, hogy csaknem leadta 7 tizedes előnyét fent. A meredekre azonban új erőre kapott, s alaposan felverte ott Zudrellt. A záró bújócskát pedig Zenhäusern-i minőségben, fifikával oldotta meg. (Másként fogalmazva: mm-eken múlt, hogy helyesen oldotta meg az utolsóelőtti stanglit.) Alig ocsúdott fel, máris bizonyosság vált győzelme, Hallberg ugyanis pár méter után kapura lépett.
A jobb eredményre esélyesebb magyar fiúk sajnos nem jártak sikerrel este. Úry Bálint nagyon korán, Trunk Tamás korrekt részidő után a lejtő második felében búcsúzott. Szabó-Szélyes Szilárd azonban leért, a 60. helyen, hat sízőt maga elé engedve.
Lenz Hächler lesikló dobogója fél tizeden múlt, majd szuperóriásban, s ezáltal csapatkombinációban is kiesett. Oberwill- Zug büszkesége egy éve ezüstéremmel gazdagodott szuperóriásban, azóta Alta Badián bemutatkozott a Világkupában. A tavaly svájci bajnokságon kis híján érmet szerzett, jól példázva, újabb tehetség van a láthatáron. Moritz Zudrell csapatkombiban kiharcolt egy bronzérmet, a tavalyi EYOF háromszori bronzérmese sokszínű síző, s egész biztosan hallani fogunk még felőle, elvégre még mindig csak 18 éves. Hans Grahl-Madsen a csapatkombinációs aranyérem után újabb medáliával gazdagodott, akárcsak egy éve. Az Európa Kupában rendszeres TOP10-esnek számít mindkét technikai számban, aligha tévedünk, ha azt írjuk, hogy a következő szezonban már a Világkupában látjuk viszont.
A címlapkép forrása: SkiActu
Síparadicsom Blog 