Finoman szólva nem az alpesi síelés örömünnepe volt a tegnapi csapatkombináció, az FIS- elnök egy éve életre hívott obligát agymenése. A lányoknál csupán 13 “csapat” (értsd: páros) szerzett helyezést. A győzelmet Svájc 1-es csapata szerezte meg, vagyis Anuk Brändli megőrizte a délelőtt Szuper-G-ben Malorie Blanc által kiharcolt első helyet. Az osztrákok egyik csapata vitte az ezüst, míg egy másik svájci duó a bronzot. A fiúknál 28 csapat szerepelt az eredményjelzőn, sajnos Úry Bálint kiesett. Az első helyen itt sem történt változás, Max Perathoner társa, Edoardo Saracco nem hibázott, vagyis az olaszok újabb aranyat szereztek. Megszületett az első francia érem, Alban Elezi Cannaferina 4. helyét ezüstre javította a VK-pontszerző Antoine Azzolin. Még nagyobb bravúrt hajtott végre Jakob Greber, aki a legjobb szlalomfutammal a 12. helyről ugrott előre a dobogó harmadik fokára. Így Moritz Zudrell is kasszírozott egy bronzot. Kevésen múlt, de az osztrákok Fabian Ax Swartzékat leszorították a pódiumról. A székelyföld Pászka Zsolttal felálló romániai páros a 27. helyen végzett.

A tegnapi női szuperóriás cikkébe megírtam, miért tartom röhejesnek ezt a csapatkombináció nevű töltelékversenyt. Azt akkor kifelejtettem, hogy a „legyen több csapat” jeligével sikerült elérni, hogy a kisnemzetek még sansztalanabbak legyenek bármiféle jó eredményre. Már ha ez volt cél, s nem az, hogy a tradicionális országok potyázzanak még néhány érmet, ezzel az FIS-szel vívott konfliktust nyugvópontjára helyezve. No, de ne legyünk ennyire, inkább nézzük, mi történt tegnap késő délután és kora este!…

… Pontosabban nézni speciel nem tudtunk semmit, mivel a két szlalomfutamról nem érkezett közvetítés. Így mi is egy kicsit vakon vagyunk. Meglehet, hiperbéna vagyok, de én még az FIS oldalán a tűzőmester személyét és nemzetiségét sem leltem meg.

A versenyforma szintén támadható jellemzője, hogy itt nem fordított rajtsorrendben (régi kombi), vagy első futam eredményének a sorrendjében (új/halott kombi) indították a „csapatok” második embereit, hanem rajtszám szerint.

Forrás: Swiss Ski

A 24 „továbbjutó” lány „csapatból” (ígérem abbahagyom az idézőjelek használatát) aztán kapásból háromtól búcsúztunk. Pia Sylvester-Davik ikertestvérét szomorította, aztán Lanz hibája révén befejezte a 3-as számú svájci csapat, majd harmadikra Brand keserítette a franciákat. Az első célba érkezés aztán rögtön jóféle futammal párosult. Mondinelli (4.) – Lorenzi jóvoltából – már éremközeli pozícióból rajtolhatott, s élt az eséllyel. Igaz, a papírforma szerint Natalie Falch (2.) révén az 1-es számú osztrák csapatnak rögtön át kellett adniuk a vezetést. Másodperc feletti hátrányt nem lehetett leadni, főleg, ha jóféle szlalomosról van szó. Beatrice Sola VK- pontszerzőként feltétlenül ebbe a csoportba tartozik. Csakhogy neki túl nagyot, lehetetlenül nagyot kellett volna virítani a 19. helyről, talán kiesése is ennek volt betudható. A Bocock-testvérek (9.) nagyjából ugyanazt a szintet képviselték saját fő számukban, vagyis labdába nem rúgtak. Az aranyérem sorsa eztán derült ki. Anuk Brändli (1.) kiválóan sáfárkodott fél másodperces hozott előnyével, onnantól fogva már maximum a bronzérem sorsa maradt kérdéses. Erről előbbi rontása miatt lemaradt a Hundegger- Eibl páros, helyüket a 2-es számú svájci duó vette át – Janine Mächler (2.) futamával, ami a leggyorsabb volt mindközül. Öttizeddel kimagaslott a mezőnyből. A folytatásból igazán csak egy számadat a legérdekesebb: 13 páros abszolválta sikeresen mindkét futamot, ennyien zártak helyezettként. No comment…

A férfiaknál egy árnyalattal nagyobb sportértékkel bíró vetélkedés zajlott le a 41 páros közt. Nem mellékesen „másfél” magyar párossal a fedélzeten. Palamaras (18.) – Rösle délelőtti gyöngélkedése után – a tisztes felzárkózáson túl másra nem volt képes, az izgalmasabb történet utánuk következett. Antoine Azzolin (2.), aki a Világkupában is letette már párszor a névjegyét, egy igencsak ütőképes menettel feladta a leckét az éremcsata többi résztvevőjének. Heine (9.) és Braekken (7.) nem indult olyan helyzetből, ahonnan reális dobogóesélyről beszélhettünk volna. Sokkal érdekesebb volt, mire lesz képes Saracco (1.), aki csupán 3 tizedes előnyt örökölt Perathonertől. Megfelezte ugyan a hézagot, a hazaiak bánatára mintegy másfél tized megmaradt belőle. Az amerikai Palmquist (6.) elméletben még képes lehetett volna egy bravúrra, de több helyütt túl nagy volt nála a lendület. Vogt (8.) elmaradt a környezetében indulóktól, így Hiltbrand sokadik érme nem realizálódott. Norvég részről Grahl-Madsen (5.) noha jó futamot síelt, az aktuális dobogó nem érdemelt medáliát a végelszámoláskor.

Minthogy a pálya kitartott, még bőven benne volt a fordulat lehetősége, tekintettel azon sízőkre, akik még fent várakoztak. Fabian Ax Swartz (4.) begyújtotta a rakétákat, tetejében a szerencsével sem állt hadilábon, mivel két századdal beelőzte a norvég gyereket. A bronzérem azonban pár perc múlva kikerült a svédek kezéből, Jakob Greber (3.) ugyanis megsíelte a legjobb szlalomidőt, jó 3 tizedet verve a svéd addigi etalonjára. A csalódást keltő Szuper-G után tehát csak összejött aznap is egy osztrák férfi érem.

Úry Bálint a 24. helyről támadt a pályát, de nem sokáig jutott, így már csak a romániai csapat székelyföldi sízőjéért szurkolhattunk. Pászka Zsolt (27.) hozta a kötelező minimumot, vagyis elérte a célvonalat. Öt és fél másodpercet kapott az osztrák fiútól, így végül az íreket előzték meg a versenyszámban.

A címlapkép forrása: SkiActu