A papírformának megfelelően Livio Hiltbrand győzelmével ért véget a férfiak lesiklása a junior-világbajnokságon. A svájciak tehetsége ezzel immáron kétszeres junior-világbajnok, egy éve Szuper-G-ben bizonyult legyőzhetetlennek. A dobogóra még két olasz fiú állhatott, név szerint Gregorio Bernardi (+0.35) és Max Perathoner (+0.47.). A svájci Lenz Hächler érme 5 századon ment el. Bányai Attila az 52 fős mezőnyből a 37. helyen végzett (+3.78) úgy, hogy különösen a hegytetőn számos hibát elkövetett.
Két lesikló edzéssel telt nap után végre elkezdődött úgy igazából a 43. Alpesi Sí Világbajnokság, mégpedig rögtön a királyok/királyfiak számával, vagyis a férfi lesiklással. Helyszínünk Châtel, közelebbről Portes du Soleil nevű síparadicsom, mely magyarra fordítva annyit tesz, hogy a „Nap kapui”. Tény, gyönyörűséges helyszínen, az Alpok legmagasabb hegygerinceinek a szomszédságában, csodálatos fenyőerdők gyűrűjében fekszik a helyszín, s még a napsütéssel sem volt probléma. Ami már kevésbé volt szép látvány, az a mindennemű hótól mentes környék. A fiúk rajtjára a fagypontot súrolta a hőmérséklet, a helyi erők munkája azért gyümölcsözni látszott, de erről majd szólunk a nők versenyénél.
A lejtő neve „Linga”, kialakításában simán vb-színvonal, paramétereiben természetesen nem, de itt és most a junior-korosztálynak készült minden. Két és fél kilométeres száguldás, 650 fölötti szintkülönbség, ez átlag 27%-os meredekségnek felelt meg. Egyébiránt minden volt, mint a búcsúban: ugratók, keresztsíző részek, szűk és tempós kanyarulatok, szóval minden tekintetben próbára voltak téve a srácok. Az edzések svájci-olasz párviadalt sejtettek, ez végül megvalósult.
Ötvenkét síző húzott felszerelést a mai nap reggelén, köztük ott volt a legtökösebb magyar, a Szuper-G-ben EYOF-győztes Bányai Attila, aki bizony erős és tanulságos edzésfutamokon volt túl. Elsőként a kanadai Gered Thompson (21.) száguldott le mintegy 81 másodperc alatt a lejtőn. Az adatok fényében fent volt a legjobb, de oda kamerát nem tettek. Amit már látni lehetett, hogy a keresztsíző részt nagyon mélyről abszolválta, ami nyilván aláásta tempóját. Simen Sellæg (5.) kezdettől fogva más sebességi tartományban mozgott, ugratói patentek voltak, amikor pedig egyensúlyi gondjai támadtak, kézzel besegített. Egy szó, mint száz: megérkezett az alapidő! Aksel Hammer (8.) egy fokkal inkább koncentrált a tiszta ívekre, kevésbé engedte léceit. Príma menete végén fél másodperces hátrány került a neve mellé.
Az osztrák lesikló növendékek nem tűntek valami versenyképesnek eddig, esetleg Felix Endstrasser (7.) részéről lehetett várni valamiféle meglepetést. Kanyarjai egész bátrak voltak, a tojástartása ugyanakkor érdekes módon nem tűnt aerodinamikai szempontból tökéletesnek. Befért a két norvég közé, ami alighanem kb. a maximum volt tőle. Max Perathoner (3.) már egyike volt a nagy esélyeseinek. Szép magasról húzta meg a traverzet, onnan eredeztetve erős végtempót produkált, így tudott egálról 2 tizedes előnyt kiépíteni. Denis Corthay (11.) nagy kérdőjele volt a vb-nek, mert bár Szuper-G-ben ranglistavezető, tavalyhoz fogható komoly eredményei ezen a télen nem nagyon voltak. A csúszási fázisban is dadogós léckezelés sejtetni engedi, talán nincs nagy formában. Kapott egy laza másodpercet az éllovastól.
A hazaiakat jobban érdekelte, hogy a franciák sem szerepeltek jól. Kezdésnek Lio Baraldi (13.) keresztsízés közben mutatta meg, miért nem szerencsés, ha ott össze- visszabilleg a tested, majd kettővel utána Edgar Meyer (14.) egy nagyon harmatos nyitószektorral leírta esélyeit, a folytatást pedig túlélte, volt mit. Kettejük közt aztán változás történt az élen, egyszersmind hirtelen kettős olasz vezetésre állt a történet. Gregorio Bernardi (2.) a fenti világosabb szakaszon parádézhatott (ugyebár azt nem láttuk), a traverzet talán az addigi legtökéletesebben oldotta meg. Csakhogy az ugratónál szüksége volt a kézimunkára a bukás elkerülése érdekében, a végén emiatt is felezte le előnyét.
Alban Elezi Cannaferina nyilván nemesebbik érmet nézett ki magának a tavalyi ezüst után. Ennek jegyében abszolút legjobb szektorral nyitott, majd bizonyára kisodródhatott. A francia kultúra izgalmas egyvelegét hallhattuk eztán az átlagosnál is modorosabb („olálááá”) riporter kommentárja és a Jókai-összes stílusában káromkodva őrjöngő gall legény kevercseként.
Na, de korán észhez kellett térni, mert következett a győztes menet. Livio Hiltbrand (1.) eleve topfavorit volt, amit kíméletlenül érvényesített. Fent még pár századdal hátrányban volt, de a traverz-balos-ugrató kombinációban, de különösen sziklaszilárd tojástartásának hála simán megfordította a dolgot. Az a 35 század igenis soknak tűnt. Felix Rösle (9.) ívei alapvetően agilisak voltak, de az nem használt, hogy rendre kilátogatott a kék vonalon túlra. Az érmes helyektől alaposan elmaradt. Lenz Hächler (4.) még komoly tényezőnek számított. Becsülettel tartotta honfitársát, az összegubózva abszolvált ugratója például szépségdíjas volt, az utolsó kanyarokban már kevésbé volt sikeres a sebességátvitel. Egy dolog a fél másodperc, a másik az az 5 század, amivel leszorult az éremről…
Az utolsó francia, Enzo Rocca Serra (33.) nem síelt egy szinten az előzőekkel, az utána következő Philipp Kälin (6.) volt még az, aki leginkább megközelítette az elejét. Nem maradt volna el sokkal a dobogós helyektől, ha az ugratóról nem a pályahatártól két méterre landol. Egyébiránt tisztes menetet nyomott le. A továbbiakban Leonardo Rigamonti (17-essel a 9.) ment nagyot az olasz csapat színeiben, s utóbb a svéd Emil Nyberg (24-essel a 11.) került nagyon közel ahhoz, hogy a TOP10-ben végezzen.
27-es rajtszámmal Bányai Attila (37.) került sorra. A szektoridő fényében elmondható, hogy fent nagyon sokat hagyott. A közvetített folytatás során a traverz menetéről lecsúszott egy kicsit, kanyarjai nem voltak túl stabilak, de hatalmas hibát nem vétett. Egy kicsit jobb eredmény is benne volt a levegőben, de a fő száma, a Szuper-G – a csapatkombinációval karöltve – csak holnap következik. Emellett azért megjegyeznénk, hogy többek közt megelőzött amerikai, szlovén és brit sporttársakat – összesen tucatnyi célba érkezőt. Soha rosszabbat a junior-vb-n!
Harmincon túl nagy csodák nem történtek, habár Rasmus Bakkevig (44-essel a 20.) magához képest előkelő helyezése biztatónak tűnik a technikai számok előtt.
Livio Hiltbrand mai sikerével már kétszeres junior-világbajnok, egy éve Sankt Antonban a kacskaringósabb gyors számban győzedelmeskedett. Emellé van még egy bronzérme, szintén 2023-ból. A tavalyi VK- döntőn szabadkártyával indulhatott, s bár 17. helye akkor nem ért pontot, csak megelőzte Rogentint, Babinskyt és Baumannt. Európa Kupában két dobogó és egy 7. hely a mérlege. Meglepődnénk, ha jövőre nem szerepelnem már a VK- startlistákon a neve. Egyébként legutóbb 2020-ban, Alexis Monney révén vitte haza svájci junior az aranyat lesiklásban.
Gregorio Bernardi nagyot lépett előre 3. junior-vb-jén. Két éve 25., tavaly 13. helyen zárt lesiklásban. EK- szinten szórványosan vannak pontjai, mai szereplése nem feltétlenül lógott a levegőben. Max Perathonertól már lehetett valami hasonlót várni, de inkább Szuper-G-ben, amiben hozott egy TOP10-et az EK-ban. Akárhogy is, az olasz utánpótlás erősnek tűnik. Pechükre a hazai olimpiára még aligha fognak kvalifikálni.
A fiúk – a lányokhoz hasonlóan – Szuper-G-ben vetélkednek délelőtt, ami bele fog számítani a még aznap esedékes csapatkombináció összevetésébe. Magyar részről Bányai Attila indul a gyors számban, a szlalomosok közt pedig Úry Bálint fog bizonyítani.
A címlapkép forrása: Skiweltcup.tv
Síparadicsom Blog 