Lara Gut-Behramiról szólt a hétközi VK-verseny:
Masszív teljesítménnyel, több mint egy másodperces időkülönbséggel nyerte meg a kronplatzi óriás-műlesiklást, ezzel stabilizálta vezető helyét a tabellán. A dobogó második fokán holtverseny alakult ki Alice Robinson, valamint Sara Hector között. Előbbi megőrizte délelőtti helyezését, a svédek olimpiai bajnoka pedig így egy helyet feljebb lépett. Mowinckel maradt a 4. helyen, míg a hazaiak közül Goggia az 5., Brignone pedig a 6. helyen végzett. Gyógyír az osztrákoknak: Julia Scheib a legjobb délután futammal – 16 helyet javítva – felkúszott a 9. helyre.
Január végeztével menetrend szerint elérkeztünk az Alpesi Sí Világkupa legfurább pontjához, a hétköznap délelőtti és kora délutáni versenyhez. Kronplatz évről évre akkortájt rendez óriás-műlesiklást, amikor a sportág iránt érdeklődő nézők jelentős része vagy logaritmust számol egy iskolában, vagy épp a műszakvezető útmutatásait hallgatja a munkahelyén. Érthetetlen az egész, még úgy is, ha tudjuk, hogy a Plan de Corones egyike a Dolomitok legfrekventáltabb síparadicsomának. Magyarán ott ritkán lehet szabad időpontot találni a Világkupára.
Az időjárás mindenesetre tökéletesnek volt mondható (a fagypont fölötti hőmérséklet dacára), kár, amikor az előző hetek, kiváltképp a múlt hétve sérüléshulláma miatt alaposan megfogyatkozott a mezőny. Időrendi sorrendben a maródiak listájára került a keresztszalagját elszakító Petra Vlhová, kisebb térdszalaghúzódást szenvedő Mikaela Shiffrin, vagy legutóbb a többek közt felkarcsontját eltörő Valérie Grenier. Többek között. Az 55 fős mezőny még női szinten is alacsony számúnak volt mondható.
A délelőtti pályát új-zélandi edző tűzte, nyilván szélsebesre. Ragnhild Mowinckel (4.) a kezdőszektorokban hagyott kívánnivalót maga után, a második letöréstől kezdve aztán tisztes íveket fogott. Marta Bassino (6.) kezdetben szintén túlontúl tisztelte a lejtőt, esetében sajnos a végén is befigyelt egy komoly sebességvesztés, ami fél másodperc formájában jelent meg az eredményjelzőn. Sara Hector (3.) persze sokkal jobban megnyomta az elejét, a jelentősebb lendület utóbb sok térvesztéssel járt, de pár század erejéig kitartott az előnye. Federica Brignone (5.) az utóbbi hetek peches sikertelensége után ma dühből síelt. Vadul vágódott minden egyes kanyarba, a tempója minden korábbi sízőjét felülmúlta. Közel négytizedes előnynél aztán a záró lanka előtt lement a porhanyóba, így rögtön ketten elébe kerültek. Igaz, nagyobb sűrű volt a helyzet.
Lara Gut-Behrami (1.) tökéletes eleganciával uralta le a meredeket, a menete jószerivel beleköthetetlen volt. A közel 7 tizedes időkülönbség hűen tükrözte a látottakat. Alice Robinson (2.) volt azok egyike, akik profitáltak rajtszám ügyében a sérüléshullámból. Bár nagyrészt ideális testhelyzetben szelte a kanyarokat, csak a felső szektorban ment jobbat a svájcinál, ott is csupán egyetlen századdal. A lejtő második felében kiemelkedően gyors Larára neki sem volt ellenszere, a második helyet ugyanakkor pár századdal fogni tudta. Thea Louise Stjernesund (19.) még befért az elitcsoportba, élni nem tudott azonban vele. Végig inaktív sízést láthattunk tőle, ami egy alapvetően sebességtartásra- és fokozásra épülő pályán öreg hiba.
A norvég technikai sízőknek alapvetően nem ment délelőtt, Mina Fürst Holtmann (11.) menete nagyjából ugyanazt a tartományt képviselte, mint az előző. Clára Direz (14.) kapcsán szintén bőven bele lehetett kötni a léckezelésbe, a ritmikába. Ám ekkor még láttuk az osztrákokat, akik sokadjára zártak csapnivaló futamot. Katharina Liensberger (29.) esetén az volt különösen sajnálatos, hogy volt egy abszolút legjobb részideje a második átkötő szakaszon, a többi szektorban viszont kritikán alulit nyújtott. Egyáltalán nem érzett rá a pálya ritmusára, sok élt használt, a zárószektor pedig amolyan levezetőedzésnek tűnt. Amikor agresszív sízésre van szükség, Paula Moltzanre (9.) lehet számítani. A másfeles időhátrány a sok térvesztésnek szólt, de nála legalább érezni lehetett, mit akart csinálni a lejtőn. Maryna Gaşienica-Daniel (7.) idei legjobb “félfutama” után sokszor lecsúszott az ideális ívről, idei mutatóit elnézve mégis egész jó pozícióból várhatta a folytatást. Olybá tűnt, hogy tökmindegy, ki a válogatott osztrák, s ki a “száműzött” osztrák. Franziska Gritsch (31.) a pálya végére minden lendületét elvesztett, úgy gurult át a célvonalon, mintha legalábbis jó nagyot fékezett volna előtte. Pedig erről szó nem volt… Sofia Goggia (8.) papíron erős lehetett délelőtt, hiszen a nyomvonalat kevésbé technikai oldalról közelítették meg. Ez egyébként enyhe kifogásnak megteszi az osztrák különítmény szereplése kapcsán. Visszatérve az olaszra, az alaptempó megvolt, a kanyarátmenetekkel azért megszenvedett itt-ott. A középmezőny elejére volt jó. Zrinka Ljutić (12.) jó technikával síelt, de rendre lecsúszkált az ideális nyomvonalról, innen az átlagosnak mondható helyezés.
Forrás: Net.hr
Harmincig az állandóság az osztrák csapatteljesítményben jelentkezett. Senki nem volt képes 2 s-en belül maradni, legjobbjuk pedig Ricarda Haaser (23.) lett – bőven huszon kívül. Ezen tizenöt sízőből csak Melánie Meillard (41.) csatlakozott Gritsch mellé, vagyis a többiek valahogy csak kvalifikáltak a TOP30-ba. Húszba került sorrendben AJ Hurt (15.), Lara Colturi (20.), Camille Rast (18.), Roberta Melesi (17.), Britt Richardson (16.) és Magdalena Łuczak (13.). A fiatalabbik lengyel is mindinkább tényezővé lép elő a Világkupában.
Harmincon túlról ismételten nagyobb robbantott Kajsa Vickhoff Lie (31-essel a 10.). Élete második VK- óriásán igazolta, számolni kell vele, szép lassan akár az összetettben is. Rajta kívül már csak Elisa Mörzinger (45-össel a 26.) került a pontszerzés kapujába. A legnagyobb létszámban (6 fő) tehát az osztrákok síeltek délután, ami pozitív, de helyezéseik már a legkevésbé sem azok…
Délutánra az amerikai tréner vette kezébe a dolgokat. Eggyel több kaput tűzött, amiből mégis eggyel több fordítót tűzött. Következésképp még gyorsabb lett a pálya, amit bőséggel lehetett és kellett támadni. Lehetséges, hogy valamiféle materiális gondjai is lehettek az osztrákoknak, mivel a második futamra már egy picit összeszedték magukat. Brunner (19.) tizenegy, hárommal utána Kappaurer (17.) tíz helyet lépett előre úgy, hogy rendkívülit azért nem nyújtottak. Liensberger (25.), valamint Platino (26.) kapcsán ilyesmiről szó nem volt, de az igazság szellemében jegyezzük meg, hogy a délutáni pálya inkább tűnt sprint-Szuper-G-nek, mintsem klasszikus óriásnak. Említett hölgyek pedig nem ebben utaznak ugyebár. A fekete humor jegyében épp a továbbjutásával bravúrt bemutató osztrák, szegény Mörzinger esett el a pontszerzés lehetőségétől. A harmadik, amúgy piros kapu kimenetén döntötte túl léceit. Az elemi hibára a vezető helyet épp elvesztő Brunner egy kiadós káromkodással, míg az érintett bottöréssel reagált.
Julia Scheib (9.) a délután legjobb idejét síelte meg. Na, ő nem félt a sebességgel, kegyetlenül támadta a pályát, a 16 helyes előrelépésre maximálisan rászolgált. Alatta már megmelegedhetett a szponzorszék, még ha a kanyarkimeneteken rendre lesodródó Zenere (16.), a határozottan élmenetet bemutató Haaser (13.), s ezúttal Bucik (15.) sem ment egyáltalán rosszul. Wild (20.) semmire nem ment direkt íveivel, Colturi (12.) ellenben csak egy árnyalatnyi tempóval maradt el az éllovastól. Így kb. másfél tizedeket gyűjtögetett szektoronként, azaz a második helyre azért csak befutott. Stjernesund (21.), s úgy egyáltalán a norvég lányok rettenetesen nem éreztek ma rá semmire, az egy szem kivétel pedig nemsokára ment a levesbe, a „fekete levesbe”. No, de addig is Camille Rast (8.) technikai síző létére meglepően tökös volt a letörésre tűzött banánkapunál, a századok megérdemelten fogták a pártját. Melesi (14.) és Richardson (18.) maradt nagyjából a helyén: mindketten a letörésnél csúsztak le méterekkel az ideális ívről.
Tizenöt sízőt követően Rast vezetett Scheib előtt, s kettejük neve jó darabig ott szerepelt a virtuális dobogón. Hurt (27.) túlment a határon, megháromszorozta előnyét, de mindezt olyan sebességgel tette, amit nem lehetett bírni. A letörést jókora bukóteres akcióval bírta bevenni. Direz (22.) sok teret vesztett a záró, végsebességre építő passzázson, törvényszerű volt hátrazuhanása. Łuczak menete addig tartott, míg e sorok írója felkecmergett a földről. A lengyel stáb utolsó buzdító üvöltözése kirántotta alólam a széket. Nagyjából Magdalena is így járt léceivel, egy késéssorozat végén. Na, de tovább kellett lépnünk, különös tekintettel arra, hogy változás történt az élen. Ljutić (7.) rezzenéstelen volt, mint GS-ben e szezon során mindig, a lendülettel pedig eddig sem volt gondja. Holtmannak kezdettől fogva gondja volt a stabilitással, a záró meredeken egy fenékre ülés után már nem volt esélye pályán maradni. Lie (23.) félpályáig hozta délelőtti mutatóit, aztán meg teljesen szétesett. Megjárta a bukóteret, kanyar közben ki kellett állnia, indokolatlan ívváltások – szóval volt gond bőven. Moltzan (11.) nyilván megint fullra tekerte a lendületet, végtempója mégsem volt elégséges. Más kérdés, hogy a két svájci kétségtelenül ráérzett a záró szakaszra.
Horvát vezetésre állt tehát a verseny 8 sízővel a vége előtt. Goggia (5.) délelőtthöz mérten is begyújtotta a rakétákat. Nem védett szokása szerint semmit, s úgy síelte meg a második legjobb időt, hogy az első letörésnél keresztbe álltak lécei, s volt még legalább kettő durván elméretezett kanyarvétele. Gaşienica-Daniel (24.) a letörést megelőző laposon feküdt teljesen oldalára, ez, s még egy durva befékezés nyilván megpecsételte sorsát. Hosszú évek óta nem volt rá példa, hogy Goggia legyen a legjobb óriás-műlesiklásban, na, ma ez bekövetkezett. Bassino (10.) szemre mintaszerűbb, de láthatóan lassabb menettel jelentkezett, Brignone (6.) számára pedig egyszerűen nagyon nem akar összeállni a január. Három szektoron át vezetett, a végén bukott annyit, hogy hat századdal kikapjon a nagy vetélytárstól. Valóban, volt egy rendetlenkedő belső sí a letörésnél, ami kitántorította a pálya szélére. A szitunak nem örült Fede’, dühét a botja bánta.
Forrás: Idaho State Journal
Mowinckel (4.) amúgy egész harmonikus mozgása a kritikus kanyarokban döcögni kezdett, hozott előnyéből valamicske azért kitartott. Másfél tizednél dominanciáról kár fantáziálni, Hector (2.) menete közben ennek ellenére végig lehetett érezni, hogy vezető helyet érdemel. Lendületes kanyarok korrekt átmenetekkel – a dobogót letutizta a svéd. Kegyetlenül megnyomta a hegytetőt Robinson (2.), a legdurvább meredeken azért akadtak problémái a kanyarulatokkal, a kínlódással együtt szerencsésnek mondhatta magát, hiszen ha holtversenyben is, de élre került.
Akkorát azért nem ment, hogy nagy nyomást fejtett volna ki Gut-Behrami (1.) vállára. Bár tudvalevő, hogy ő soha nem foglalkozik a korábbiak meneteivel. Ellenben megint odapörkölt, a másodperces differencia egy dolog, de az a „ye”, és az elhivatott arckifejezés arra enged következtetni, hogy átkapcsolt terminátor-üzemmódba.
Forrás: Kleine Zeitung
A 42. Világkupa-győzelem persze önmagában is különleges, hiszen ezzel beérte Anja Pärsont, amit külön kommentár nélkül önmagáért beszélt. Közel 100 ponttal vezeti a szakágit azzal a Brignonéval szemben, aki rettentően indiszponált hetek óta. Nem mellékesen száz pont alá került összetettben Shiffrinnel szemben. Az amerikai jelenleg sérült, s nem túl valószínű, hogy amint visszatér, makkegészségesnek lehet majd elkönyvelni. A garmischi hétvége törlése mindenesetre nem jött most jól Larának.
A jelen legnagyobb svéd sízője Sara Hector, aki 16 dobogónál tart már óriás-műlesiklásban. Formáját jól mutatja, hogy Lienz óta már a harmadik dobogót jegyzi. Ha Lara hibázik, még odaérhet. Alice Robinsont szintén jó látni tartósan az elejében, az edzőváltás eredményeként is felfoghatjuk, hogy nyolc dobogójából hármat idén szerzett.
A lányokra most szusszanásnyi szünet vár, jövő hétvégén Soldeun folytatják technikai számokkal.
Forrás: Bluewin
Síparadicsom Blog 