A körülmények – Cortinához hasonlóan – Garmisch-Partenkirchenben sem voltak normálisak, annyi különbséggel, hogy itt a jeges pálya és a változó erősségű szél helyett a tavaszias-barnácska hóréteg és a változó látási viszonyok fordítottak meg mindent. Életében először győzött a Világkupában Nils Allegre. A parádés szezont teljesítő francia lesikló csapat tagja 18-as rajtszámmal előzte meg az előtte indult másik meglepetésembert, Guglielmo Boscát. A verseny elején startolt Loïc Meillard épp csak dobogóra állt, 3 századdal megelőzve Marco Odermattot, akinek így megszakadt pódiumsorozata Szuper-G-ben. Kriechmayr végzett az ötödik, Sejersted a hatodik helyen.
Az Alpok egész hosszát érintő enyhe időjárás elérte Bajorországot. A garmischi Kandahar nem volt más, mint egy fehér csík a zöldövezetben. A sózással életben tartották a lejtőt, ami az esti esőzés miatt még nehezebb feladat volt. A pályaromlás fokozott tényezőnek ígérkezett, s akkor még nem beszéltünk a felső részeken változó mértékben jelentkező ködről. Lorenzo Galli, az olaszok egyik edzője nem is tolta túl a vonalvezetést. Persze ennek is volt egy hátránya: kevésbé jöttek ki a tudásbeli különbségek.
A kulcs a sebességátvitel volt az itt-ott barnácska lejtőn. Jeffrey Read (20.) minden tekintetben peches volt az 1-es rajtszámmal. Némely kanyart oly biztonságin oldotta meg, mint a medve mászkál át a jégen. Mattia Casse (16.) rögtön élre állt, pedig ő sem volt a magabiztosság szobra. Dominik Paris () valamicskét kevesebb élt vitt kanyarjaiba, nála már kijött pártizednyi differencia a végén. Ryan Cochran-Siegle (10.) alaposan megküzdött a nyomvonallal, bár tempója alapjáraton megfelelő volt. A két olasz közé sorolt. Loïc Meillard (3.) két ütőképes szektorral megalapozta vezető helyét. Olybá tűnt, hogy a technikai sízők némi előnyben vannak a márciusi hóviszonyok közepette. James Crawford (25.) például sokkalta labilisabban állt lécein, a kanyarulatok némelyike rendkívül szélesre sikerültek. Stefan Babinsky (35.) agresszív léckezelésével nem ment semmire, Justin Murisier (14.) legalább jóféle technikával kombinálta ugyanazt. Kár, hogy az utolsó meredek letörést alaposan lekéste.
Vincent Kriechmayr (5.) finom léckezeléssel harmonikusan uralta le a pályát, épp csak bizonyos kanyarjaiból a lendület hiányzott. Talán ott ment az a kis különbség, amivel kikapott Meillard-tól. Andreas Sander (36.) idén nagyon nincs olyan formában, ad absurdum, fizikai állapotban, hogy a már addigra is mélyülő kádakban bármire jó lett volna. Raphael Haaser (15.) egész jó dinamikával haladt féltávig, csak aztán egy elmért ugrató, s két kapuval később durva fékezéssel bevett kanyar megpecsételte a sorsát. Ahhoz képest egyébként messze nem került a sor végére.
Marco Odermatt (4.) a felső szakaszon erőtlennek tűnt, a 2-3 tizednyi differenciát aztán a szokott atomerős nyújtott kanyarokban csaknem eltűntette. Három századdal kikapott jó barátjától. Cyprien Sarrazin (11.) jóval erőszakosabb stílusban síelt, ami fent még csak-csak jövedelmezőnek bizonyult, utóbb már nem lehetett ideális nyomvonalat fogni vele. Daniel Hemetsberger térdproblémák miatt visszalépett a rajttól, így rögtön ugrottunk az elitcsoport utolsó tagjára. Stefan Rogentin (7.) energikussága két versenyképes szektorba csomagolta menetét. Idei legjobb SG-futamát teljesítette, az egymás közt 7 századra álló dobogósok üldözőit megelőzte.
A forma alapján a svájciak már-már abban reménykedhettek, hogy a három haver kéz a kézben áll fel a dobogóra. Gino Caviezel (13.) számára viszont nem ízlettek a körülmények, sok volt nála a térvesztés, ment a középmezőnybe. Guglielmo Bosca (2.) nem szerepelt azon nevek közt, akiktől reálisan tartania kellett Meillard-éknak. Ehhez képest brutálisan bekezdett az olasz, amiben bizony komoly szerepet játszott a látási viszonyok javulása. Végig zöldülő részidői után hét századdal meglepetésre élre állt. Sokáig nem maradt ott, Nils Allegre (1.) ugyanis sokkal lendületesebben oldotta meg a nyújtott kanyarulatokat. Más kérdés, hogy odafönt az egyik leggyöngébb részidőt szolgáltatta, azaz még messze nem nyugodhatott meg. Matthieu Bailet (38.) semmiféle veszélyt nem jelentett rá, Adrian Smiseth Sejersted (6.) akciódúsabb stílusát nem kultiválta a puhább pálya, igaz, a tisztes helyezés azért összejött a norvégnak. Blaise Giezendanner (37.) csak Bailet-t előzte meg az addigiak közül, az amúgy erősen kezdő Lukas Feurstein (19.) sok lekésett kanyarral csúszott hátra a tabellán.
Harmincig versenyképes menetet nem láttunk, a pontszerzést ketten, Romed Baumann (23-assal a 22.) és Cameron Alexander (30-assal a 23.) vehették csak biztosra. Roulin (32.), Goldberg (31.), Danklmaier (39.) kihullott a pontzónából, Innerhofer (29.), Brodie Seger (28.) és Hintermann (30.) szerzett néhány pontocskát. Arnaud Boisset (31-essel a 12.) teljesítménye azért megmutatta, azért még bőven van lehetőség a pályában, ha az ésszerűen vehemens léckezeléssel párosul. Egy ingatagabb szektort kivéve konkrétan a TOP5-re érdemes menetet láthattunk a 25 éves svájcitól.
Nagyot ment még River Radamus (34-essel a 17.), valamint a hazaiak örömére Simon Jocher (42-essel a 18.), hát még a domináns junior-korszakából hamar a felnőttek közt is berobbant Franjo von Allmen (44-essel a 9.), akit Kitzbühel után másodjára már nem lehetett megfosztani élete első VK-TOP10-étől. Igaz, ami igaz, a lejtő aljára felszakadozó felhőzet nagyban segítette ekkor a sízők dolgát, többen nagy hibáik ellenére pontot tudtak szerezni. Ők voltak név szerint Andreas Ploier (32-essel a 24.), Riley Seger (37-essel a 27.), Otmar Striedinger (43-assal a 21.) és végül Wiley Maple (46-ossal a 26.).
A 30. életévét a hónap elején ünneplő Briançon-i síző eddig még dobogóra sem állt a Világkupában, szezononkénti pontszáma kétszer lépte át a száz egységet. Nils Allegre pódiuma azért erősen érett, a TOP10-ben eddig 14-alkalommal végzett, hatot csak ezen a télen. Guglielmo Bosca sem ma kezdte, szintén 30 éves, eddigi legjobb eredményeit a 2013-as Universiadén érte el, Trentinón három éremmel lett gazdagabb. Az Európa Kupában ötször végzett dobogón, a VK-mezőny állandó tagjává az előző szezonban lépett. Azóta a mai az ötödik TOP10-helyezése. Loïc Meillard 15. alkalommal végzett VK- dobogón, ebből a másodjára Szuper-G-ben. Legutóbb a 2022-es bormiói versenyen szintén harmadikként zárt.
Noha a 2022. márciusi Kvitfjellben rendezett verseny óta 12 fordulón át tartó dobogós sorozata ma éppen csak megszakadt, Marco Odermatt változatlanul nagyon vezeti mind a szakági, mind az összetett pontversenyt.
Ha nem romlik tovább a helyzet, vasárnap újabb szuperóriást rendeznek a fiúknak.
A címlapkép forrása: Le Monde
Síparadicsom Blog 