Bár az első futamos hiba után úgy tűnt, de Marco Odermatt a 11. helyről, 98 százados hátrányból sem lehetett legyőzni, így tovább íródik a svájci hihetetlen győzelmi és dobogós szériája óriás-műlesiklásban. Odermatt hatalmas menettel utasította 5 századdal maga mögé az első futam győztesét, Manuel Fellert. A dobogó harmadik fokára két remek meredekkel Žan Kranjec fért fel. A szezon egyetlen villanyfényes óriásán egyébként spanyol és japán sporttörténelem született, valamint a két futam közt elbúcsúztatták Roland Leitingert is.
Az alpesi sízés Kitzbühel után mindössze egy nap pihenőt kapott és kedden már egy hétközi, éjszakai „hétvégét” rendeztek Schladmingban a Planaion. Tavaly még szükség volt ehhez a Dél-Bajorországot sújtó hóhiányra, az akkori sikerern felbuzdulva viszont idén már előre tervezett módon rendeztek versenyeket Stájerországban mindkét technikai szám képviselőinek, villanyfényben. A keddi verseny különlegességét az adja, hogy a naptárban csak itt rendeznek óriást teljes egészében sötétedés után, kivilágított pályán. Åre ugyan a nők számára, már csak földrajzi helyzete miatt is, rendez kivilágított pályán óriást, de inkább szürkületben, mint sötétben.
A helyszín egyébként a legnagyobb kiterjedésű stájer síparadicsom, a 4-hegy része. A névadó négyes egyike a rendszer VK-házigazda, és az 1982-es, illetve a 2013-as Alpesi Sí Világbajnokság helyszíne, a Schladming központjáig lesíelhető Planai. A liftekkel és pályákkal a schladmingi háziheggyel kapcsolatban áll még Reiteralm, és Hauser Kaibling, utóbbiról Haus im Ennstalba vezetnek a lejtők. Mindkettő a 2000-es évek elejének világkupahelyszíne volt. Ezen felül Reiteralm továbbra is a technikai sízők egyik kedvelt edzőhelye, míg a Hauser Kaibling a ’82-es VB női versenyeinek adott otthont. A negyedik hegy, Hochwurzen, a Schladming felett pár száz méterrel elterülő Rohrmoos hegyi falu fölé magasodik, ahol kisebb síversenyeket, illetve a 2026-os olimpián a tömegsport keretek közül kitörni készülő túrasí versenyeit rendezik.
Óriásban idén eddig négy versenyen voltak túl a férfiak, minden alkalommal Marco Odermatt győzelmét ünnepelhették. A dobogósok közül Schladmingba viszont már többen nem tudtak rajthoz állni. A szezon elején a svájcit leginkább szorongató Schwarz már Adelbodenben sem indulhatott sérülés miatt, míg az adelbodeni 2. helyezett Kilde Wengenben sérült le az egész szezonra, ahogy a másik korábbi összetett bajnok Pinturault is. Visszatért viszont az Alta Badia-i dobogója után pihenőre kényszerülő Joan Verdú.
Remek időjárási és pályakörülmények vártak a sízőkre, a szlalomról megszokott fanatikus tömeg kíséretében. A versenyzők beszámolói szerinte a tiszta idő és a villanyfény tökéletes látási viszonyokat eredményeztek. A Planai szikás szerint rendkívül jeges volt, igaz annak inkább a teteje. A városhoz közeledve a hírek szerint hirtelen váltott a hó tapadósba. Erre a pályára tűzött ki 46 kaput Helmuth Krug, Odermatték edzője. Az egyetlen nem fordító kombinációt a célegyenes meredekére fordító kanyarba tűzték. a pályát elsőként Filip Zubčić (5.) tesztelhette. A horvát látszólag jól vette a viszonylag tempósra tűzött kanyarokat, de a célban nem tűnt teljesen elégedettnek. Talán érezte, mennyire szoros lesz majd a verseny. Alexander Schmid (7.) közel került Zubčićhoz, mindössze századokat kapott szektoronként. Gino Caviezel vezetésre esélyes menete futott kiesésbe a meredeken. A svájci felső teste tekeredett ki, és tévesztett emiatt kaput.
Rég láttuk hibázni óriásban Marco Odermattot (11.). A svájci laposabb részen billent ki az egyensúlyából. Az sem volt kis munka, hogy versenyben maradjon, de összességében több mint fél másodperc odalett. Idegből azért végigrepesztett a meredeken. Žan Kranjec (4.) elsőként nem kezdett jobban a horvátnál, utána viszont remekül síelt, rendkívül precíz kanyarjai révén zöld lámpa villant a célban. A tavalyi győztes Loïc Meillard (2.) köszörülte ki a svájci csorbát: szélvészgyors kezdés után a letörésnél ugyan akadt némi bizonytalanság (a legjobbak dimenziójában persze), de a meredekre ismét kezdeti élességét hozta, és javította tovább a legjobb futamidőt.
Tovább szorosodott a verseny Henrik Kristoffersen (3.) menetét követően is. A norvég remekül síelt a pálya egészében, és bár a nyitányon elmaradt Meillard-tól, a meredeken viszont tudott faragni. Láthatóan felszívta magát a kitzbüheli 4. hellyel érzett csalódottsága miatt Manuel Feller (1.), aki a pálya második felén kapcsolt bődületes tempóra. Minthogy fent sem vallott szégyent, osztrák vezetés gerjesztette a hangorkánt a célban. Stefan Brennsteiner (14.) gyengébb menettel elérte, hogy osztrákok foglalják keresztbe a mezőnyt. Igaz, nem sokáig maradt ez így, mivel Rasmus Windingstad (17.) sem teljesített igazán jól. Joan Verdú (18.) remekül kezdett, de a meredekre jócskán alábbhagyott a lendület, így végül senkit nem előzött meg a célba értek közül.
Ami korábban a sorminta volt, hogy rendre váltották egymást a sízők az élen, az eddigre már percek óta a mezőny másik végén váltott sorozattá. Az utóbbi három síző után Atle Lie McGrath (20.) is óvatos sízéssel rukkolt elő, ami Verdú ellen sem volt elég. River Radamus (12.) szakította meg a negatív sorozatot – az utóbbi sízőkhöz képest jóval bátrabban teljesítette a pályát az amerikai. Nagy mentéssel kellett kezdeni Filippo Della Vitének (9.), de ezen láthatóan felszívta magát, és bár a letörésen is volt egy kisebb hiba, azt a középső remek sebesség már „előre kompenzálta”. Egy remek Alexander Steen Olsen-menet (6.) zárta a világranglista jelenlévő 15 sízőjének sorát. Az ifjú norvég különösem a meredeken brillírozott.
Thomas Tumler (15.) ugyan engedte léceit, és ez az utóbbi pár sízőnél ki is fizetődött, esetében azonban sokasodtak a hibák is. Luca De Aliprandini (22.) rendkívül sokat hibázott, hamar látszott, nem a legjobbakkal meccsel. Giovanni Borsotti (13.) a meredekre veszítette el a fonalat, és ezzel együtt az addig borítékolható top10-et is. Raphael Haaser (10.) a letörésre tűzött banánkapura rendezte mozgását, egy korábban vétett hiba okán. Ezt a bizonytalanságot leszámítva remek futamon volt túl az osztrák. Nagyot hibázott a pálya közepén Tommy Ford (27.), ami után már egyértelműem a továbbjutásért kellett síelnie. Egymást érték a nagyobb rontást hozó menetek egymást, amihez csatlakozott Patrick Feurstein (55.) is. A sérülések miatt megtizedelt francia válogatott első sízője következett még Thibaut Favrot (8.), aki viszont a letörés előtti szakaszt remekül síelve tartotta életben a gall reményeket.
Továbbjutott a 30-ból Sam Maes (22.) és Alex Vinatzer (25.), ahogy Erik Read (30.) is, igaz neki egészen a legvégéig izgulnia kellett 2,5 másodperces hátránya miatt. A kanadaivel ellentétben nyugodtan sétálhatott el a célból Hannes Zingerle (19.) és Leo Anguenot (21.) is. Jó kezdést követően Victor Muffat-Jeandet (32.) bánhatta a meredeken nagy térvesztéseit. Ezeken ment el a továbbjutást. Vele együtt harmincon túl zárt Justin Mursier (45.) és Livio Simonet (35.) is. Egy kieső, és mint utóbb kiderült, csak 4 tovább nem jutó síző akadt az első harminc rajtoló közül. Így a nem vészesen romló pályán is alig akadt esély a folytatásban. A legjobban a 50-essel síző Timon Haugan (16.) sízett, a későn érkezők közül egyedüliként a legjobb 20-ban zárva. 69-ből 67.-ként síelt a spanyol Albert Ortega (29.) és lett a legkésőbbi továbbjutó. Második futamot síelhetett még a dán-osztrák Christian Borgneas (31-essel 24.), a svájci Sandro Zurbrügg (47-essel 26.), valamint ebben a számban először a japán Kato Seigo (52-essel 28.).
Az első futam meglehetősen szoros eredményt hozott Fellertől az 5. helyezett Zubčićig tizedenként követték egymást a sízők, de még a 11. helyezett Odermatt is másodpercen belül volt az elsőhöz képest, a mezőnyben utolsóként. A második futam pályáját A korábbi kiváló lesikló Peter Fill tűzte a pályát, felfogásban és tempóban is igen hasonlóra, mint az első futamban a svájci edző. Elsőként Erik Read (28.) síelhetett, édesapja, a Crazy Canucks Ken Read előtt, de a kiszurkolt továbbjutás ellenére most sem síelt hatalmasat. Albert Ortega (27.) meg is előzte őt, ezzel a spanyolok első óriásműlesikló pontjait szerezte. Kiderült ez abból is, hogy a 20 év után óriásban ismét japán pontokat hozó Kato Seigo (20.) kereken 2 másodpercet vert még a spanyolra is. Három, nívóban igen eltérő menetet tudtunk beárazni végül Tommy Fordnak (26.) hála. Az amerikai menete alapján Kato a meredeken volt igazán elemében.
A 4 évvel ezelőtti ifi olimpiai ezüstérmes Sandro Zurbrügg (24.) a svájciak egyik fiatal reménysége, és karrierje 5. VK-ján másodszor lett pontszerző. A japán vezetés csak Alex Vinatzerig (18.) tartott, az oalsz ugyanis kiváló középső részt síelve tört az élre. Christian Borgnaes (25.) a letörés környékén többször került mélyre, nagyobb hátránnyal ért célba. Peter Fill pályáján két olasz versenyzett az első helyezésért – Luca De Aliprandini (19.) viszont letörésig szépen felépített előnyét ott egy késéssel eldobta. Sam Maes (22.) hamar kényszerült nagy mentésre, az esély a vezetésre itt el is szállt. A Val d’Isèreben még 60-assal rajtoló Leo Anguenot (21.) célba ért, ezzel idén minden alkalommal pontot szerzett. De minthogy Kato-t nem tudta megelőzni, így a japán sísport eddigi legjobb óriás-műlesiklásban elért eredményének lehettünk már ekkor tanúi. Az olasz uralom csak egy síző erejéig szűnt meg, Atle Lie McGrath (16.) révén. A norvég a meredekig kiválóan síelt, ott viszont egy kanyarvételben nagyobb késés miatt közel teljes előnyét elszalasztotta. Ezt ki is használta Hannes Zingerle (13.), aki hasonlóan síelt a letörésig, mint McGrath, a meredeken viszont be is tudta fejezni mindezt.
Az újabb olasz vezetés viszont kérészéletűnek bizonyult. Joan Verdú (7.) ugyanis másodjára már Alta Badiai futamait idézve síelt, magasan az este addigi legjobb futamát tudhatta magáénak. Az este első kiesője az a Rasmus Windingstad lett, aki nagyon hamar tévesztett kaput. Jó kezdést követően Timon Haugan (10.) a meredeken már nem tudott konkurálni az andorraival, de a pillanatnyi második helyet magabiztosan hozta. Thomas Tumler (17.) a meredekre fordító banánkapuba belehibázott, de összességében sem volt egy szélvészgyors menet. Stefan Brennsteiner (15.) joggal csóválta a fejét a célban, a meredekkel igencsak megküzdött. Eddig sziporkáztak az olaszok, és Giovanni Borsotti esetében is úgy tűnt, folytatódhat mindez. Előnye nőtt is, de a banánkapuban túlvállalta magát, kiesett.
River Radamus (23.) egyáltalán nem jelentett veszélyt Verdúra, szinte végig késésben síelve, kapuról kapura süllyedt egyre hátrébb a mezőnyben. Marco Odermatt (1.) a pálya első felében rendkívül bekezdett. A banánkapunál már megállt az előny növekedése. A meredekre fordulva akadt még egy kisebb bizonytalanság, viszont a célig utána hozta a tőle megszokott klasszis íveket és tempót. Raphael Haaser (14.) a kiváló meredek ellenére is sokat kapott, mivel a pálya első háromnegyedében az utóbbi sízőkhöz képest jóval lassabban síelt. Filippo Della Vite (8.) a kulcsnak számító banánkapus szektort az addigi legjobban síelte, a lassabb kezdésen múlt, hogy végül pár századdal kikapott Verdútól is. Thibaut Favrot (12.) remek kezdés után síelt a folytatásban dadogósan, míg Alexander Schmid (11.) hamar késésbe került, ami láthatóan kissé megzavarta a folytatásra is a franciát.
Alexander Steen Olsen (4.) becsülettel helytállt Odermatt-tal szemben. Végig nagyon közel volt a svájcihoz, de a meredeket nem tudta olyan tempóval megsíelni. Filip Zubčićban (5.) benne lehetett volna, hogy a meredeken konkurálni tud majd a vezetésért, viszont a letörésig már nagyobb hátrányban volt, így borítékolható volt, Odermatt újabb lépést tesz a dobogó felé. Ahogy az első, úgy a második futamban sem kezdett elég gyorsan Žan Kranjec (3.), utána viszont ezúttal is fel tudott gyorsulni. A kulcsnak számító meredek eleji kapu viszont a szlovénnak is csak nagyobb fékezéssel sikerült, ott el is ment az addig még meglévő előny.
Marco Odermattnak már csak egy sízőt kellett kiszurkolni a dobogóért, a győzelemhez pedig már csak hármat. A svájcinak viszont Henrik Kristoffersen (9.) teljes menete alatt már izgulnia sem kellett, a norvég ugyanis másodjára teljesen magán kívül síelt az első futamhoz képest. Már a pálya felére elszállt a 8 tizedes előny, a meredeken pedig csúszott egyre hátrébb a ranglistán. Loïc Meillard (5.) a pálya elején adott el sokat, és bár a banánkapus részt Odermatt-tal azonos idővel síelte, honfitársának ez volt a leggyengébb szakasza. Meillard pedig a meredeken ezután viszonylag sokat kapott, így az idei első dobogó esélye is elszállt. Már csak a hazaiak reménysége, Manuel Feller (2.) állhatott az újabb svájci siker útjába. Az osztrák nem védekezett, és előnye is viszonylag kontrollált ütemben olvadt. A meredeken is jól vette a kapukat, de végül 5 századdal így is alulmaradt.
A szakágban Marco Odermatt zsinórban 8. sikerét aratta, továbbá dobogóra állt mind a 22 legutóbbi alkalommal, amikor elrajtolt. Óriásban szerzett 19. győzelmével lehagyta Pinturault-t és immár egyedüliként a legsikeresebb aktív síző, míg az örökranglistán 5. von Grünigen mögött. Összességében pedig 32 győzelemnél tart. A 11. heylről versenyt nyerni óriásban egyébként igazi kuriózum: Zubčić első sikerét a 12. helyről szerezte, míg Cyprien Richard a 21.-ről. Daniel Albrecht pedig szintén a 11. helyről tudott nyerni. Manuel Feller 22. alkalommal állt dobogóra, óriásban hatodszor. A gyorsabbik számban legutóbb 2022 decemberében végzett 2. helyen. Žan Kranjec idén harmadszor, összességében már 14. alkalommal végzett a legjobb 3-ban. 2020. és 2023. után immár harmadik alkalommal szerzett ennyi dobogót egy szezonban.
A szakági pontversenyben az idei öt versenyt megnyerő Marco Odermatt vezet, immár 200 pont feletti előnnyel. Igaz, 6 további verseny még hátravan. A második helyért viszont éleződik a balkáni viadal Kranjec és Zubčić közt. Összetettben Marco Odermatt minden bizonnyal már csak magával – azaz tavalyi pontrekordjával – harcol. 15 versenyen rajtolt el, ahol 244 pontot „vesztett el”. Sarrazin továbbra is jó eséllyel pályázik a második helyre, de az óriásban is egyre remekebb formát mutató Feller, aki végre átlépte a sérült Kildét és Schwarzot, még komoly konkurenciája lehet a franciának.
A két futam közt egyébként elbúcsúztatta a közönség a visszavonulását idán bejelentő Roland Leitingert is. A 2017-es St. Moritz-i világbajnokság óriásműlesikló ezüstérmese, kétszeres világkupa-dobogós síző számos sérülés után búcsúzott az élsporttól.
Folytatás holnap a hagyományos villanyfényes szlalommal, még óriás legközelebb szűk 3 hét múlva, Banskóban lesz terítéken.
Borítókép forrása: Swiss Alpine Ski Team/Facebook
Síparadicsom Blog 