Egészen döbbenetes felzárkózást mutatott be Zak Carrick-Smith, hiszen a 27. helyről tudott olimpiát nyerni. A mögötte alig több mint 1 tizeddel végzett Alexander Ax-Swartzcal együtt valósággal átugrották a komplett mezőnyt. A Szuper-G után negyedik Liam Liljenborg (+0.84) volt az egyedüli, aki egy 9. szlalomos idővel úgy-ahogy tartani tudta állásait. Miha Oserban érme 9 századon ment el. A délelőtti TOP3-ból a svéd Westlund a 6., az osztrák Hafner a 12. helyen végzett, míg Brandis – tegnapi aranya után – kiesett. Schneider Milánra ezúttal sem lehetett panasz, sőt a jelek szerint még jobban síelt, mint azt tegnap tette. A 15. legjobb Szuper-G-idő után ment egy 32. szlalomfutamot, így összességében 54 indulóból a 28. helyen végzett. Bravó, további sikeres szereplést kívánunk Dél-Koreában!
Sem helyileg, sem időpontjában nem volt érdemleges eltérés a két kombináció között, ennek megfelelően a fiúk ugyanolyan már-már farkasordító hidegben (mínusz 10 fok), enyhe szél kíséretében, alapvetően napos és eléggé párás időben síeltek, mint a lányok. A szuperóriás tűzőmestere ugyanúgy a finn edző volt, gyakorlatilag a két lejtő nem is különbözött egymástól. Esélyeket boncolgatni pedig a kb. 0-hoz konvergáló számú kombinációs verseny miatt dőreség lenne, még ha sokszámos sízőből elég sokat is találhattunk a rajtlistán. Itt is emeljük ki, mert ilyet ritkán lehet leírni: 54 indulója volt a férfi kombinációnak!
Az első futamot a verseny egyik esélyese mutatta be. A fentiek miatt ez persze nem a megszokott nyitó Szuper-G-s menet volt, Liam Liljenborg (4.) pontosan tudta, hol és mennyit kockáztathat. A későbbiekben utolérhetetlen nyitószektor után a lejtő második felében azért párszor lekésett a kanyarokról, de nyitómenetnek tisztet mutatvány volt. Más kérdés, hogy Leon Hafner (2.) rögtön beelőzte őt, természetesen átütőbb második szektorának hála. Igaz, az ötszázados hátrány miatt aligha dőlt kardjába Liljenborg, minekután az osztrák fiú gyöngécske szlalomosnak számít.
Miha Oserban (9.) ellenben nem egyszámos síző, még ha tempós kanyarjai másodjára sem akartak összeállni. Nem nagyon lehetett látni, hol hozza majd vissza a hattizedes időkülönbség délután. Három felejthető menet után Nash Huot-Marchand (5.) fokozta az izgalmakat. Nehezen lendült bele, de a videófelvételek fényében ritmusosnak tűnő zárószakaszt erősen síelte. Szűken mégis kikapott a svédtől, arra meg csacsiság lett volna számítania bárkinek, hogy majd kb. 400 ranglistás helyet semmivé tesz délután szlalomban. A tegnapi bronzérmes Andrej Barnaš (17.) szerény teljesítménnyel rukkolt elő, a kettővel utána Zak Carrick-Smith (27.) két másodpercet közelítő (Liljenborghoz viszonyított!) elmaradása láttán pedig a kutya nem számított a tényleges végkifejletre. A brit csalódottsága érthető volt, hibát hibára halmozott lejtmenet. De nézhetjük a másik oldalról: ha 4 tizeddel még gyöngébbet síel, kicsúszik a legjobb harmincból, s csak az ünneplők után síelhetett volna. S akkor nem történik meg a világversenyek egyik legnagyobb fordítása…
A svájci csapat szlalomtudása hagyott némi kívánnivalót maga után (TOP1000 környékén nincs egyikük sem), ennek megfelelően Yanis Häusermann (14.) teljesen elszállt, a végére remek tempóban száguldó Robert Clarke (6.) szintén, Romain Monney (34.) pedig akkor is partvonalon kívülre került volna, ha Daniel Yule lett volna álnév alatt. Benno Brandis (3.) tegnapi győzelme után sikeréhes maradt, végig a határon táncolt, pár megingással együtt versenyben maradt. Liljenborgot öt századdal előzte, mondhatni, harcba szállt második aranyáért.
A maradék két osztrák közül Asaja Sturm (13.) nagyritkán idézte fel tegnapi érmes formáját, a svéd-német pároshoz mérten soknak tűnt a hátránya, de a dobogóban még azért reménykedhetett. Ez Florian Neumayer (19.) esetében már nem állt fenn. Nicolas Quintero (7.) tisztátalan nyomvonalát a végére pontosítottam, az alig négytizedes hátrány magában hordozta az argentin bravúrérem esélyét, mivel egy egészen jó szlalomosról van szó. 29-es rajtszámmal Elliot Westlund (1.) némileg váratlanul átvette a vezetést. Csak öt századdal, de ami sokkal fontosabb, hogy műlesikló tudása nem nagyon volt összemérhető az előbbiekben kiemelt srácokéval.
Harmincon túlról ketten kerültek a TOP15-be, és hatalmas örömünkre az egyikük Schneider Milán (42-essel a 15.) volt. „Misi” megígérte a szakvezetésnek, hogy tegnapi debütáló szuperóriása után ma igyekszik jobban begyújtani a rakétákat. A felső még „csak” középkategóriás volt, az alját viszont 8. legjobb idővel oldotta meg, magyarán felettébb élvezte a bőven 100 km/h feletti tempót, megvolt benne a kellő vagányság. (Talán a küldöttségünkben kiutazó Kékesi Márton is adott neki pár jó tanácsot.)
A fantasztikus pozíciót viszont nehéz volt megtartani, hiszen egyfelől sokkal jobb szlalomosok voltak mögötte, másrészt a lengyel sporttárs eléggé trükkös pályát állított össze az amúgy is hosszú lejtőn. A lányoknál már emlegetett pályaromlás miatt, ami különösen odafönt éreztette hatását vájatok formájában.
Három gyönge kísérlet után Zak Carrick-Smith (1.) állította fel az alapidőt. Pontosabban nyomott egy kvázi űrsízést, saját bevallása szerint élete legjobb futamát síelte le. A pályaromlás nyilvánvalóan segítette a későbbiekben, de az teljesen nyilvánvalónak látszott, hogy a semmiből rögtön kinézte magának a dobogó valamelyik fokát. Bár akkor még nem sejtették, rögtön utána eldőlt az aranyérem sorsa. Alexander Ax Swartz (53-assal a 26., majd 2.) a rajtlista végéről kvalifikált az első harmincasba, ami egy olyasvalakitől, aki kizárólag technikai számomban, komoly fegyvertény volt. S egyben megadta a nagy esélyt. Élt vele, habár bő egytizedes előnye ugyanekkora hátrányra váltott a célban. Ők ketten nagyon kiemelkedtek a mezőnyből délután, a harmadik legjobb futamot teljesítő Andrej Barnaš (5.) is több mint egy másodpercet kapott kettejüktől. A szlovák fiú ezzel együtt simán dobogón találta magát, és aprócska dolgokon ment el a második érme.
Forrás: Olympics
Utána kettővel következett Schneider Milán (28.). Fent a kádak kerülgetése közben becsúszott neki egy komolyabb hiba, de folytatni tudta, s nagy küzdelemben elérte a célvonalat. A 9 másodperc nyilván nem volt kevés, de esetében azon volt a hangsúly, hogy fiatal kora ellenére, egy kiváló első futam után elkövetett nagy rontással a fejében nem adta fel, s megoldotta a TOP30-at. Mai teljesítményéért jár a kalapemelés, bravó Milán!
Osztrák részről Asaja Sturm (8.) küzdött az éremért, de ma nem tudta kihasználni állítólagos jó formáját szlalomnak. Sok volt a térvesztés, s minthogy a szlovák sráctól elmaradt, az újabb dobogónak búcsút inthetett. Kettővel utána Jevin Palmquist (7.) megmutatta, milyen az „amerikai orosz rulett”. Leért valahogy, másfél tizeddel Barnaš mögött. Miha Oserban (4.) jóval technikásabb kivitelben, de lényegében ugyanezt a szintidőt síelte meg, ami az első kettő ellen édeskevés volt, öt századdal ugyanakkor felkúszott a dobogó virtuális harmadik fokára.
Ekkortájt már bőven a délelőtti TOP10 síelt a stanglik közt, de csak nem akart melegedni a pite az első kettő kezében. A német Scherer (11.), aztán Quintero (14.), majd Clarke (16.) esetében nem beszélhettünk semmiféle esélyről, s bár alaposan bekezdett, Huot-Marchand-t (8.) is egy komplett másodperc választotta el például a svéd sízőtől összesítésben. Valójában csakis Liam Liljenborg (3.) változtathatott volna a bajnok személyén. Közel kétmásodperces előnyét a fenti meredeken elkövetett hibáival elbukta, onnantól fogva csak a bronzért volt harcban. Minthogy erőt vett magán, egy hatodik részidővel 6 századdal befért Oserban elé. Brandis jó négy tizeddel erősebben kezdett a svédnél, csak aztán a vége előtt nem sokkal döntő hibát vétett. Jó eséllyel egyébként a bronzra jó lett volna, de többre ő sem. Hafner (12.) egy magához képest tisztességes szlalommal is ment vissza a középmezőnybe, Elliot Westlund (6.) pedig csak ott ragadt az elejében, ez tőle nagyszerű műlesiklás volt. Meg úgy az egész nap csapatszinten a svédektől: két érem, mindhárom síző a TOP6-ban!
Carrick-Smith feltámadása és 26 helyes javítása látványos ugyan, de messze nem példa nélküli. Pláne nem kombinációban. Tekintsünk csak vissza a 2015-ös világbajnokságra, amikor Marcel Hirscher a 30. helyről nyerte a kombit (Jansrudtól több mint 3 másodpercet kapott lesiklásban, de az is kevés volt), majd két évre rá megismételte szinte ugyanezt Luca Aerni (2,61-es hátrányból) – akkor épp az első futam után még előtte álló címvédőt verve egyetlen századdal. Aztán Štefan Hadalin 2019-es re-rekonstrukcióját csak Pinturault akadályozta meg a 24. helyről. Szóval nézhetjük úgy is, hogy a skót srác illusztris társaságba került, ha már manapság ilyen versenyt nagy ritkán rendeznek.
Aki tart attól, hogy a 37 éves Dave Ryding visszavonulásával a feledés homályába vész a brit alpesi síelés, minden bizodalmunkat vessük a Zak Carrick-Smith irányába. Egyébként hárman vannak a skót testvérek, ikerpárja Freddy hasonlóan komoly jövő előtt. Édesanyjuk, Emma Carrick-Anderson négyszeres brit olimpikon három TOP20-as eredménnyel, az edzői stábban pedig ott találjuk Jo Rydingot, a kitzbüheli győztes nővérét. Visszatérve Zakre: első felnőtt szezonjában ez már a hatodik dobogója és második győzelme. Egyben a brit alpesi síelés első (ifjúsági) olimpiai bajnoka.
Alexander Ax Swartz bátyjának nevét egyre többen megismerik. Fabian két éve ezüstérmet nyert a junior-vb-n, emellett EK-dobogós, s múlt hétvégén megszerezte első pontjait a Világkupában. Nem mellékesen a Marcel Hirscher-féle Van Deer léceket használja. A nála két évvel fiatalabb öcsi is bőven 30 FIS-pontos szlalomos, de óriás-műlesiklásban is egyre jobbak az eredményei.
Liam Liljenborg szintén kiemelt tehetség, s már most nagyon sokrétű. Mind a négy szakágban a legjobb 300 környékén álldogál. Legerősebb szakterülete a szlalom, ezen a télen három dobogót gyűjtött.
Holnap a fiúk szusszanhatnak egy kicsit, de szerdán máris folytatják, mégpedig óriás-műlesiklással.
A címlapkép forrása: Claro Sports
Síparadicsom Blog 