A IV. alkalommal kiírt Ifjúsági Téli Olimpia alpesi síversenyeinek nyitószáma a lányok szuperóriás-műlesiklása volt, ami Lara Colturi hiánya miatt kiélezett versenyt ígért a szurkolóknak. Így is lett, az előzetesen harmadik számú olaszként emlegetett Camilla Vanni nyert 7 századdal az osztrák Eva Schachner előtt, míg a bronzérem egy svájci, nevesítve Shaienne Zehnder (+0.21) nyakába került.

Mihelyst röviddel előzetesünk publikálása után fény derült a jasnái Világkupa- rajtlista névsorára, teljesen világossá vált az, ami már Flachaun sejthető volt, nevezetesen a megnyitó előtti héten még a dél-koreai világverseny egyik sztárjaként felkonferált Lara Colturi kihagyja a megmérettetést. S hogy egy mind sportszakmailag, mind pedig anyagilag lényegesen relevánsabb erőpróbával, a Világkupával hangoljon a jövő hétvégén kezdődő junior-világbajnokságra. Igen, hiába mindösszesen 17 éves az albániai olasz lány, ő már bőven kinőtte az ifjúsági mezőnyt (s könnyen lehet, hogy a juniort is), az olimpiai életérzéssel járó élmények pedig a jelek szerint nem mozgatták meg őt és a családját. Az mindenesetre felettébb fura, hogy a megnyitó után nem sokkal az albánok bejelentették visszalépésüket az egész rendezvénytől, holott e sorok írójának emléke szerint nem csak Colturi volt az egyedüli indulójuk. (Rémlik egy sífutó, bár erre már nem tenném rá a rozsdás bökőt.) Orrontjuk, a család visszalépése nem feltétlenül egyezett meg az albánok akaratával, de ez majd kiderül. Vagy nem. (A rajtlistán azért pozitív meglepetést is találtunk. Az előzetes nevezettek közt – két hete – még nem szereplő svéd Astrid Hedin jelenléte szlalomban átírja az esélyeket, de erről majd később.)

A Gagnwon2024-projekt nagymértékben épít a 2018-as pjongcsangi olimpia infrastruktúrájára. Nincs ez másként alpesi síben sem.

A világranglista egyetlen TOP100-as sízőjének távolmaradásával, és Ludovica Righinek még a nyári dél-amerikai edzőtáborban történt kidőlésével teljesen kiszámíthatatlanná vált a nyitóverseny. A papírforma talán az olasz lányok, Granruaz, vagy Collomb sikerét ígérte, de a németek, az osztrákok, a svájciak különítménye mellett az amerikaiak legújabb sztárjelöltje, Annika Hunt is eséllyel pályázott az érmek valamelyikére. Már csak azért is, mivel a nyomvonalat amerikai edző állította össze. Összesen 27 kaput helyezett a lejtőre, ebből kettő kivétellel szerepeltek fordítók. Az „Apollo 4” elnevezésű lejtőn másfél kilométeres távolságot kellett a 61 fős mezőnynek teljesíteni 382 méteres szintkülönbség mellett. Ez testvérek is közt átlagosan 25%-os meredekséget jelentett, ami hobbisíző számára kemény kihívás, az európai sínemzetektől érkezők lányoknak viszont könnyed ujjgyakorlatnak számított.

Az időjárás nem emelte kegyeibe a versenyt. Felhős időben, rendkívül magas páratartalmú (84%), enyhén szeles levegőben tartották meg a nyitóversenyt. Két napon át havazott a térségben, a helyi munkaerő áldásos munkájának hála ezzel együtt korrekt viszonyok uralkodtak a lejtőn. Mint a későbbi győztes megjegyezte, a pálya meglehetősen könnyű és – relatíve – sík volt, ennek megfelelően a tempótartáson állt, vagy bukott a történet. Ergo minden lényeges hibát hatványozottan büntetett a lejtő.

A Világkupában megszokott módon az első öt induló még nem tartozott a ranglista legjobbjai közé. Némi meglepetésre az argentin Jazmín Fernández (12.) alapideje kitartott az esélyesek rajtjáig, végtempó tekintetében két szláv leányzó, a szlovák Veronika Šrobová (16.), majd a lengyel Nikola Komorowska (17.) jelentősen elmaradt a dél-amerikai sízőtől. A német Charlotte Grandinger ütőképes, a szlovén Ana Bokal középszerű nyitószektor után búcsúzott a lejtő második felében. Kettejük esete megmutatta, hogy egy mégoly egyszeri lejtőn sem életbiztosítás a cél elérése, különösképp, ha a jó eredmény érdekében nyomni kell teli gázzal.

A svájci Justine Herzog (4.) már egy egészen más minőséget képviselt, csúszásban köröket vert az addigi éllovasra. A zárószektor 6 tizedes előnye impozáns volt, fent ugyanakkor volt pár bizonytalan kapuvétele. Ott ment el az érme. Annika Hunt végig a határon síelt, és súlyos tizedekkel állt jobban a helvét lánynál. Aztán négy kapuval a vége előtt bukás lett a vagánykodás vége. A tudósítások szerint kivágódott a pályáról, jobb könyökén vágásokat szenvedett. A komoly (arany)éremesély eldobása alighanem mélyebb sebeket ejtett lelkében.

Forrás: Olympics

Papíron Fabienne Wenger (5.) számított a legerősebb svájcinak. Ehhez képest rendkívül erélytelenül kezdte menetét (23. részidő), így hiába talált sok-sok extratempót, s nyomott egy topszektort a végén, 5 századdal kikapott honfitársától. A szlovák Vanesa Vulganová korai kiesése után aztán elérkeztünk oda, hogy lássunk egy olyan menetet, ami az elejétől a végéig ütőképes volt. Az olasz lányok közül nem Camilla Vanni (1.) számított favoritnak, ehhez képest pár századdal felülmúlta fent Hunt etalonját, tette mindezt jóval pontosabb íveken. Tempóját kiválóan építette a kanyarátmeneteken, s bár állítása szerint az utolsó szakaszon elkövetett egy kisebb hibát, elég nagy előnnyel, bő 4 tizeddel átvette a vezetést.

Shaienne Zehnder (3.) szívéhez nem a Szuper-G áll a legközelebb, ehhez képest becsülettel megnyomta az elejét. A végén nála is befigyelt néhány bizonytalanabb ívvétel, a második helyet azzal együtt viszonylag simán, kéttizeddel át tudta venni. A svájci csapatban éppúgy nem a várt szereplő síelt a legjobban, mint az olaszoknál. Rita Granruaz kéttizedes hátrány birtokában a táv második felében rontott, és búcsúzott, az elitcsoportban utolsóként síelő Giorgia Collomb (6.) pedig egyszerűen az elejétől a végéig nem volt kellőképp gyors.

A két olasz között még lesiklott két aduász. Romy Ertl (13.) neve ismerős lehet sokaknak. Martina Ertl lányáról van szó, az anyukája kombinációban és óriás-műlesiklásban összesen három olimpiai, ill. világbajnoki érem tulajdonosa, világbajnok és kétszeres szakági győztes. A leányka első világversenye nem kezdődött erősen, lécei azért dadogtak lábai alatt, eltűnt a középmezőnyben. Az osztrákok legjobbja ugyanakkor ráhozta még egyszer a frászt Vannira. Eva Schachner (2.) menete közben végig századok választották el kettejüket, a végső 7 százados különbség az osztrák lány beszámolója szerint két kiszélesített kanyarvételének volt köszönhető.

Forrás: Kleine Zeitung

A folytatásban papíron már nem találtunk potens sízőt. Igen ám, de a ranglista nem minden, pláne ennyire fiatal korban. A német Antonia Reischl (11.) nagyjából azt hozta, amit vártak tőle, az Atomic kitüntetett tehetségeként számon tartott francia lány, Sara Testut-G’Styr (10.) ma több helyütt besokallt, de így is acélos zárószakaszt produkált. Francia részről így nem ő, hanem Leontine Curdy (9.) szállította a jobb időeredményt – egyetlen századdal. Az első harmincasból még az amerikai Nicole Begue (6.) szállított TOP10-helyezést, ő is végtempóban javított pozícióján.

Junior- és ifjúsági világversenyeken gyakorta előfordul, hogy kevés hivatalos verseny híján a gyors számokban magas rajtszámmal indulnak jobb képességű sízők. Az előbbiekben már emlegetett Astrid Hedin (8.) például 46-os rajtszámmal hasított remekül a kanyarokban, ami előrevetíti, nagyon erős lesz a technikai számokban, illetve kombinációban, minthogy Skandináviától távol sem esik kétségbe a hóviszonyoktól. Utolsóelőtti, 60-dik indulóként még egy svéd, Lina Gustafsson (15.) szerepelt remekül, ami gyaníthatóan sima TOP10-et ért volna, ha a végére nem roncsolódott volna úgy le a pálya. Kiemelésre méltó még az inkább a technikai számokban esélyes Maja Waroschitz (47-essel a 14.) erős bemutatkozása.

Részletes eredménylista

Camilla Vanni az olasz főváros szülöttje, de már egészen kicsiny kora óta Cortina d’Ampezzo lakója. Habár az Európa Kupában lesiklásban mutatkozott be, eddigi eredményei fényében az óriás-műlesiklás a legerősebb száma. Eddigi rövidke pályafutása során három junior-versenyt nyert e számban, a legutolsót épp kiutazását megelőzően. Az olasz stábban egyébiránt ott találjuk a nem oly rég visszavonult Matteo Marsagliát.

Shaienne Zehnder ezüstérme hatalmas sztori, s nem csupán abból kifolyólag, hogy nem igazán szereti a gyors számokat. A Bern kantoni Ahorn-Eriswil síklubjának növendéke az előző szezon végén, márciusban lábtörést szenvedett, s noha szeptemberben elkezdte a havas edzéseket, fájdalmai miatt további két hónap rehabilitációt írtak ki a számára. Innen nézve mai szereplése maga volt a csoda.

Eva Schachner a Stájerországban fekvő Gröbming nevű mezőváros síklubjában sportol. Ugyanezen településen él Klaus Kröll, a három olimpiát megjárt egykori lesikló szakági győztes specialista. Aki nem mellékesen Eva mentora, egyben léceinek készítője. Három dobogója volt e télen a gyors számokban, de elmondása szerint az óriás-műlesiklás a kedvenc szakága.

A címlapkép forrása: Olympics