Nincs új a nap alatt… Avagy Marco Odermatt ott folytatta, ahol a Dolomitokban abbahagyta! Fölényesen nyerte az adelbodeni óriás-műlesiklást, mégpedig zsinórban harmadik alkalommal. A helyi lejtő specialistái közül Aleksander Aamodt Kilde szintet tudott lépni végre, és előhúzta a kalapból a sérülését megelőző GS-formáját, ami élete első dobogóját jelentette a számára. Filip Zubčić a 12. helyről fészkelte be magát a dobogóra egy picivel megelőzve a legjobb délutáni futamot síző River Radamust. Osztrák részről nem sikerült jól a nap, hiszen Haaser 15. helye jelentette ma a plafont.
A francia határtól nem messze fekszik a Berni-felvidék egyik ékköve, a mintegy háromezer lelket számláló kisváros, Adelboden. Az alpesi síversenyek hagyományai egészen 1955-ig nyúlnak vissza, akkor rendezték meg az ún. Nemzetközi Adelbodeni Sínapokat. A Világkupa vérkeringésébe 1967-ben (vagyis rögtön az első kiírásban) csatlakozott be, azóta négy kivételtől eltekintve mindig benne szerepelt a kalendáriumban.
Forrás: FIS-ski.com
A hóhiány bizony zsinórban második ízben nehezítette meg a helyi szervezőcsapat dolgát, s a két ünnep közti állapotból ítélve nem tűnt megvalósíthatónak a verseny. Aztán megérkezett az égi áldás, a havat pedig a sózást mesteri szinten művelő házigazdáknak a főnszél ellenére sikerült a pályába integrálniuk. Ezen a ponton megint csak meg kell említenünk Hans Pieren nevét, aki 1994 és 2022 között versenyigazgatóként, azóta pedig amolyan szaktanácsadóként működött közre. Az említett sóoldatkeveréket az ő receptje szerint alakították ki. Az elmúlt két nap komolyan havazott Adelbodenben, volt tehát feladata a mintegy 100 fős brigádnak…
A Chuenisbärgli a versenynaptár legmeredekebb óriás-műlesikló lejtője, mind a startnál, mind pedig az ikonikus céllejtőnél irtózatosan magas a dőlésszöge. Ami az óriás-műlesiklást illeti, Ingemar Stenmark a csúcstartó a maga 5 sikerével és 9 pódiumával, őt Marcel Hirscher és Gustav Thöni követi a sorban. A jelenlegi mezőnyből Alexis Pinturault (6 dobogó, 3-1-2 leosztásban) emelkedik ki, a favorit azonban kétségkívül az előző két adelbodeni versenyt megnyerő Marco Odermatt volt.
Több nagyobb hiányzót kell kiemelnünk a futamról készült beszámoló előtt. Pinturault felesége szülés előtt áll, távolmaradása ilyenformán teljesen érthető. Joan Verdú pedig Alta Badián összeszedett kisebb térdsérülése után maródi, s noha már síel, versenyre még érzi magát alkalmasnak. Bormiói bukása után súlyos térdsérüléssel műtötték Marco Schwarzot, így a mezőny talán második legerősebb óriás-műlesiklóját idén már biztosan nem látjuk síelni. Mathieu Faivre egykori világbajnokként szintén maródi. Kulcscsonttörést szenvedett edzéskörülmények közt. Szerdán műtötték, a visszatérésének dátuma képlékeny. Visszatért ugyanakkor a mezőnybe a tízszeres VK- futamdobogós Stefan Luitz. A szebb napokat látott németnek még októberben tört el a bokája, eddig tartott a rehabilitációs időszak. A rajtlistán viszont csak utolsóelőttiként, 70-esként szerepelt…
Az amerikaiak edzője volt felelős a délelőtti nyomvonalért, ami Adelbodenben a céllejtőt, s különösen a letörést tekintve mindig nagy jelentőséggel bír. Jó hír, hogy mesés télies környezet fogadta a sízőket, rossz hír, hogy a köd miatt lerövidített pályán, gyorsított rajtindítással tudták csak megrendezni a viadalt. Žan Kranjec (27.) bizonytalanul síelte meg a nyitómenetet, nem volt meglepetés, hogy Henrik Kristoffersen (11.) egy teljes másodperccel felülmúlta a szlovént. A szlovén nyilván komoly hátrányban volt, minekután gyakorlatilag neki kellett letakarítania a hótól az ideális ívet. A norvég mutatványát azonnal beárazta Marco Odermatt (1.). A fenomenális hangulatot teremtő publikum nagy örömére szokott ellenállhatatlan sízését mutatta be – valamennyi szektort megnyerte, másfél másodperccel állt élre. Filip Zubčić (12.) csakis a norvégot tartotta nyomás alatt, egyetlen századdal sorolt mögéje, ami ugyebár előnynek is számít a kétfutamos rendszerben.
Remekeltek a hazai sízők, hiszen Gino Caviezel (9.) a céllejtő első pár kapuját még talán Odermattnál is energikusabban síelte, és – még ha minimális előnnyel is – besorolt a második helyre; míg szegény Loïc Meillard bal léce bőven másodpercen belüli hátránynál oldott le még a záró letörés előtt. Alexander Schmidnél (17.) senki nem tudta úgy megközelíteni az éllovast az arénában, kár, hogy azt megelőzően nem volt valami haladós a sízése. Filippo Della Vite mondott egy „all in”-t: abszolút legerősebb nyitószektort követően a bukótérben végezte. Az osztrákok maximálisan helyálltak. Manuel Feller (4.) a rendkívül ködös felső részen vesztett többet, egyébiránt remek lendületet vett, s az aréna már kifejezetten összeszedettre sikerült. A másodperc környéki hátrányt szerzett Stefan Brennsteiner (2.) a végén vesztett többet, ő az átkötőn szerepelt energikusabban. Zsinórban jött a harmadik, majd a negyedik életerős menet, mégpedig két norvégtól. A tévén keresztül átláthatatlannak tűnő tejköd ellenére gyorsultak az első szektorban, mivel nyilván hasznos információkat szereztek az addigi menetekből. Rasmus Windingstad (7.) másfél másodpercet kapott Odermatt-tól, a céllejtőn ugyanakkor nem volt különösebben az elemében, Atle Lie McGrath (5.) ott fordította pár századdal a maga javára a küzdelmüket. Thomas Tumler (20.) és River Radamus (20.) századra azonos idővel, mintegy 2 szekundumos hátránnyal fogott célba. A svájci megkínlódott a záró meredekkel, az amerikai pedig érthetően nagyon ráérzett az ottani tűzésre.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/01/06/3855586-78344653-2560-1440.jpg)
Aleksander Aamodt Kilde (3.) bravúros pozíciót harcolt ki magának. Becsülettel támadta a pályát, akadt is néhány mélyfordulata, bár az igazsághoz tartozik, hogy a céllejtőn ekkortájt tökéletes látási viszonyok uralkodtak. Giovanni Borsotti (29.) rendezetlenül mozgott, még szegény Kranjectől is kikapott, a remekbe szabott osztrák délelőttöt pedig Raphael Haaser (14.) tette lassanként teljessé. Luca de Aliprandini (6.) idei messze legjobb futamán volt túl. Egyedül a lejtő eleje miatt lehetett picit elégedetlen, ott sok időt vesztett, amit azért főleg a legvégén bőven kompenzálni tudott. Alexander Steen Olsen (10.) két nagyszerű szakaszba csomagolta a pontatlan ívekkel teli középsőt, ő is azt a nagyságrendi másfeles hátrányt nézte ki magának. Tommy Ford (18.) vagány stílusa ezúttal csak arra volt elegendő, hogy pár századdal beelőzze Radamust, míg a második szekciót zárt Erik Read (47.) 3 s-en túli elmaradását látva biztosra vehette kiesését.
Javultak a viszonyok a továbbiakban, így nagyjából körvonalazódni látszott, hogy 2 másodpercen túli hátránnyal nem nagyon lehet majd második futamot síelni. Thibaut Favrot (8.) kiemelkedő szektorok nélkül, pusztán kiegyensúlyozottságának hála kiütötte a TOP10-ből Kristoffersent (…), majd 30-assal még egy francia alkotott maradandót. Leo Anguenot (13.) bátorsága elsősorban a lüktető átkötő szakasztól fogva érvényesült. Ugyanúgy nagyjából másfeles elmaradást gyűjtött össze kettővel előtte Alex Vinatzer (15.), Patrick Feurstein (16.), Sam Maes (22.), Justin Murisier (23.) és Hannes Zingerle (26.) négyese pedig még reménykedhetett a továbbjutásban. Ugyanez Victor Muffat-Jeandet (34.) esetében nem tűnt reálisnak.
Harmincon túlról elsőként Livio Simonet (32-essel a 19.) remekelt, ám az ismét sűrűsödő köd és a romló pályaviszonyok nem engedtek annyi magasabb rajtszámos továbbjutót, mint arra számítani lehetett. A dán-osztrák Christian Borgnaes (34-essel a 25.), a norvég Fredrik Møller (35-össel a 30.), valamint két német síző, név szerint Fabian Gratz (38-assal a 24.) és életében először Jonas Stockinger (55-össel a 28.) síelhetett második futamot. Stefan Luitznak (70-essel a 31.) nem volt szerencséje, négy századon múlt a továbbjutása.
Délután Romain Vélez, a francia csapat trénere, az egykori VK-futamgyőztes Zuzulová férje állította össze a nyomvonalat. A kimagasló Odermatt mögött rendkívül kiélezett küzdelem formálódott délelőtt, egyrészről még a 15. helyezett Vinatzert is alig választotta el fél másodperc a dobogós helyektől, de például Møller (24.) sem nézett szembe nagyobb hátránnyal, ami a TOP20-at illeti. Tisztes ritmikával húzta végig a pályát, de hóesésben, ami azért valószínűsítette, hogy nagy előrelépésre nem számíthat. Borsotti (22.) nagyon mélyre csapódott a céllejtő kezdetén, ott csaknem teljes fórját eladta. Stockinger (28.) érthető módon biztonságit síelt, Kranjec (21.) esetében motivációs gondok is felmerültek, mígnem a zárómeredeken megcsillogtatta klasszisát. A letörést követően a kapu tövében abszolválta, s végig magasan maradt. Zingerle (29.) senkit nem előzött meg, hiányzott esetében a kellő átütőterő, ami azért volt cinkes, mivel védenie kellett volna 30-on belüli rajtszámát.
Borgnäs (14.) korrekt két szektor után valamicskét még felül is múlta Kranjec meredekét, így fölényesen élre állt Dánia legjobb VK- helyezését szolgáltatva. Gratz (26.) nem merte kockáztatni pontszerzését, Murisier (13.) habitusától ez az elgondolás mi sem állt távolabb, a frenetikusan buzdító tribün nem is hagyta volna… Parádés meredekkel őrizte fórját, s a legjobb délutáni futammal simán élre állt. Maes (20.) hozta szokott formáját, azaz kevés éllel, gyakorta méretes késésekkel húzott kicentizett kanyarokat, ezáltal az első két helyre nem volt esélye. Tumler (25.) az átkötő szekcióban formásabb íveken haladt, csakhogy aztán elkövette azt a hibát, hogy csökkentett élhasználattal próbálta megoldani a meredeket… Radamus (4.) vagabund stílusa remekül passzolt a mai lejtőhöz, s még a meglepően szélesen megoldott letörés is jó döntésnek bizonyult. Jó négy tizeddel múlta felül Murisier addigi etalonját. Simonet (22.) felejthető menetet produkált, olybá tűnt, mintha megbéklyózta volna a hazai lejtő… Ford (17.) jóval direktebb íveket húzott, mint honfitársa, Schmid (10.) a letörést impozánsabban oldotta meg, ezáltal tudta szorosan tartani a különbözetet. Feurstein (18.) a céllejtőn rendre méterekkel lecsúszott az ideális ívekről, így jelentősen hátrébbesett.
Tizenöt sízőt követően tehát Radamus vezette a versenyt, mögötte szűk 4 tizeddel Schmid, majd további eggyel Murisier következett a sorrendben. Vinatzer (11.) beszedett fél másodpercet a táv feléig, döntően a hullámos részen bukott sokat, ez talán a némileg ködösebb helyzetnek is tulajdonítható volt. Hátrabillent a célarénában, ezzel együtt hozott egy szép 3. helyet aktuálisan. Haaser (15.) rontott egyet a letörést megelőzően, egyet a céllejtő jobbos ívében, ennélfogva garantált volt visszaesése. Anguenot (30.) túlvállalta magát odafönt, majdnem eltanyált, a bukótérből alacsony sebességgel tért vissza. Ennek megfelelően senki nem előzött meg.
Zubčić (3.) impozánsan lovagolta meg a hullámokat, s minthogy a világ egyik legjobb meredeksízőjeként a végén sem fogta vissza magát, várható módon új ember örökölte meg a vezető helyet. Kristoffersen (5.) a letörést követően az addigi legütősebb formát nyújtotta, más kérdés, hogy a tempós kanyarokban sok teret vesztett, így még az amerikaitól is kikapott. Utólag elmondható, hogy ott egy dobogót dobott el. Steen Olsen (6.) hasonló problémákkal nézett szembe – ha nem tudnánk, hogy eltérő léceken síeltek, azt gondolnánk, a vaksz ment ennyire félre. Négy századdal szorult le az akkori TOP3-asról. Caviezel (12.) léctartási biztonsága nem verdeste az egeket, nem is ment jól, alig-alig tartotta maga mögött Murisiert…
A legjobb nyolc sízőt megelőzően horvát vezetésre állt a történet, mögötte az akkortájt 10 helyet javított Radamus állt a tabellán. A többieknek pedig nyomnia kellett, ha előttük szerettek volna maradni. Favrot (16.) a közbülső szektorban begyűjtött fél másodpercet, minekután nem egy stanglin fennakadt lejtmenet. A meredeken szintén rontott, eltűnt ’hát a sűrűben. Windingstad (9.) gyakorta nagy széles kapuvételeket húzott, a letörésnél pedig nagyon lekésett, a dobogós helyektől tizedekkel elmaradt. Idei első TOP10-helyezését szolgáltatta Luca de Aliprandini (8.). A vagány olasz is a kelleténél közelebbi kapcsolatot ápolt egy-egy stanglival, de legalább érződött rajta a fékevesztett akarás. McGrath (7.) zsinórban harmadik sízőként foglalta el az ötödik pozíciót. Kulturált, erős, de nem klasszis pályát síelt, a célarénában ki is fordult a teste. Ugyanazt a kulcskanyart szélesítette ki az átkötő szakaszon Feller (27.), ezzel együtt kitartott lendülete. Egészen a letörésig, ahol oldalára dőlve gyakorlatilag minden sebességét elbukta.
Forrás: San Diego Union-Tribune
Kilde (2.) csúcsformának örvend – legalábbis óriás-műlesiklásban. Két izmos szektor után tolt egy parádés meredeket, ellentmondást nem tűrve vágtázott a lista élére. Brennsteinernek (19.) egy pillanatig nem volt esélye, s nem csupán a vezető helyre, még a dobogótól is jelentősen elmaradt. A sebességgyűjtő- és tartó szakaszon belefékezett, ami totál kilendítette ritmusából. A vége hatalmas visszaesés, két osztrák is megelőzte. Nyugati szomszédunknak Haaser 15. helye volt a plafon… Odermatt (1.) nagy előnye dacára természetesen nem adta alább, ugyanúgy küzdött becsülettel, mint szokott. A meredeken még odavert egy picit Kildének, így bőven másodpercen túli fórral vágódott célba. A tribün eufóriája indokolt volt!
Forrás: OPP
A fenomenális Marco Odermatt zsinórban harmadik győzelmét aratta az adelbodeni óriás-műlesikláson, amire korábban csak ketten, Stenmark (nála 4-es a sorozat) és Hermann Maier voltak képesek. Hét verseny óta őrzi veretlenségét a Világkupában a szakág világ- és olimpiai bajnoka, összesen 18 VK-győzelemnél tart. Ha a Szuper-G-t is beleszámoljuk, akkor már 29. sikerét jegyezte. Óriásban beérte Pinturault-t, s már csak öt elsőség választja el a legjobb svájcitól, von Grünigentől. Összesítésben pedig Eberharter mutatójánál tart, még egy, s utoléri Kristoffersent. S hol van még a vége?!
Aleksander Aamodt Kilde a széles közönség szemében lesiklóként ismeretes, pedig 2013-ban junior-világbajnokságot nyert óriás-műlesiklásban. Dobogóra lassan nyolc esztendeje, norvég bajnoki címe óta nem állt ebben a számban, Világkupa-szinten pedig jó napjain a TOP10 volt a célkeresztjében. Egyre ritkábban indult el versenyeken, a két kultikus lejtőn viszont jellemzően igen. Kár lenne tagadni, Adelboden fekszik a norvégnak, négyszer is a legjobb tíz között végzett a Chuenisbärglin. Három éve egy pozíció (igaz, több mint 1 s) választotta el a pódiumtól, anno 2019-ben Alta Badián szerzett még egy negyedik pozíciót.
Filip Zubčić szintúgy a helyszín specialistájának számít, ez a negyedik dobogója, három második helyezés után ma gyűjtött egy harmadikat.
Holnap szlalomot tartanak Adelbodenben, míg a legközelebbi óriás-műlesiklásnak a schladmingi éjszaka ad majd otthont január 23-án.
A címlapkép forrása: Big Rapids Pioneer
Síparadicsom Blog 