A hölgyek idényelőzetese után picit megkésve a férfiak sem maradnak ki szórásból. A szélvihar miatt elmaradt söldeni nyitány híján – mondhatni – szűzkézzel elemezzük az esélyeket. Összetettben nem látszik Odermatt legyőzésének a titka, habár Kilde mellett pislákol egy mind erősebb osztrák rivális is a horizonton Schwarz személyében. Annyi bizonyos, hogy soha korábban nem rendeztek ennyi versenyt egy télen, mint ami a tervekben szerepel, így akár rekorddöntésekre is fel lehet készülni. Alábbiakban a férfiak VK-sorozatának beharangozóját olvashatjátok.

• Női szezonelőzetes
• Visszavonulókról (nők)
• A versenynaptárról
• Visszavonulókról (férfiak) – hamarosan

Marco Odermatt – a címvédő, s a legnagyobb favorit

Svájc középső régiójában fekvő Nidwalden kanton kicsinyke városának szülöttjét bombasztikus tehetségként kezelte a szakma ifjúsági kora óta, a belé fektetett összes lelki és szponzorációs támogatást pedig évről évre meg tudta hálálni. Agyonnyerte magát a junior-világbajnokságokon, a 2018-as hazai, davosi megmérettetésen például a szlalomot kivéve valamennyi számot behúzta. Sokszínűsége azóta sem kopott meg, múlt télen két kis kristálygömböt gyűjtött be, lesiklásban pedig világbajnoki címig vitte.

Beköszöntött tehát az Odermatt-korszak, ami legalább oly hosszúra nyúlhat, mint a Hirscher fémjelezte éra. Valójában már 2021 januárjában elindult, az időjáráson múlt, hogy a Világkupa-finálé törölt gyorsasági számai híján alulmaradt Pinturault-val szemben. Rá egy évre közel félezer ponttal verte a riválisokat, tavalyi szezon pedig a rekordhajhászásról szólt. Hermann Maier pontrekordját önnön természetességgel adta át a múltját. Óriás-műlesiklásban döbbenetes dominanciával (hét győzelem, egy második, egy harmadik hely) elképesztő 93,5-es átlagpontszámot ért el, ami szinte megdönthetetlen mutató. Szuper-G-ben sem maradt el ettől túlzottan: 92,5 átlagpont, zsinórban elért 4 (s további 2) győzelem, további két dobogós hely. Technikai képzettsége szinte páratlan, kanyarjai oly dinamikusak, hogy arra lassan szavakat is nehéz találni. Fizikális téren vannak elmaradásai, a könnyednek látszó eleganciát erőemberként aligha lehetne kivitelezni. Ezzel együtt sem lennénk meglepve, ha újabb szintet lépne lesiklásban, s megszorongatná, adott esetben megverné az óriáskirályokat.

Saját bevallása szerint minden energiáját kipréselte magából azért a bizonyos 2042 pontért, mégsem zárható ki, hogy egyszer – még Shiffrint megelőzve – átugorja Tina Maze rekordját. Múlt télen sérülés miatt kihagyott pár versenyt, s ugyebár világversenyen nem lehet pontokat gyűjtögetni. Idén pedig rekordszámú versenyen startolhat el…

Emberi számítások szerint egy egészséges és motivált Odermattot nem lehet megfosztani zsinórban elérendő harmadik összetett győzelmétől, amire korábban csak Thöni, Stenmark, Mahre és Hirscher volt képes a múltban. Papíron a versenyek 70%-án rajthoz fog állni, innentől fogva a matematikai remény sem látszik megfogására. Felkészülése gördülékenyen lezajlott, Odi’ éhes a sikerre. Ennyi.

Aleksander Aamodt Kilde – (talán) a legnagyobb rivális

Nehéz feladat volt idesorolni bárkit. Szó szerint vett ellenfél ugyanis nincs. Választásunk az előző két idény ezüstérmesére, a 2020-as évad bajnokára esett. Az immáron 32. életévét töltő klasszis felemás telet zárt sportszakmai szempontból. Simán megvédte címét a királykategóriában, hatszor győzedelmeskedett lesiklásban, közte a Gröden- Wengen- Kitzbühel háromságban, ellenben kikapott a világbajnokságon – ráadásul Odermatt-tal szemben. Ugyanakkor végre-valahára megszerezte karrierje első vb-érmeit, miközben soha annyi pontot nem szerzett a Világkupában, mint előző télen, ellenben fájó vereségeket szenvedett Szuper-G-ben. Az a bizonyos pohár inkább félig telve volt.

A tőle megszokottak szerint nincsenek hangzatos célkitűzései. Sorozatban harmadjára elhódítaná a lesiklás kristálygömbjét, visszaszerezné a szuperóriás elsőségét, s egy picivel nagyobb hangsúlyt helyezne az óriás-műlesiklásra. Tavalyi két TOP10-helyezését továbbiakkal szaporítaná. Kilde az a fajta vérprofi sportoló, aki a showbiznisz világába belekóstolva sem szakított egyszerű emberi kvalitásaival. Egy vörösszőnyeges felvonulás és két TikTok-videó közt hisz a munka erejében, ami különösebb nyomás híján meglepetésekre is elég lehet.

Marco Schwarz – a sötét ló

Erős gondolatnak tűnhet elsőre ezen rovatba sorolni a „Blacky” becenévre is hallgató karintiai sportolót, de nagyon is megalapozott. Az osztrákok ifjúsági olimpiai aranyérmei és felettébb eredményes junior-korszaka után benne látták Hirscher majdani utódját. S bár 28 éves korára bezsebelt olimpiai ezüstöt és szám szerint hét vb-érmet, Világkupában mindösszesen négyszer sikerült győznie. Rosszkor jött sérülések, mentális válságok dugába döntötték terveit. Tavaly aztán valami megfordult nála…

No, nem a hirtelen megszaporodott győzelmek és pódiumok tekintetében értendő ez. Az alpesi összetettben addig is jeleskedő sportoló némileg váratlanul négyszámos sízővé formálódott. Márpedig ilyen rajta kívül nem volt, illetve nem is lesz a mezőnyben. Valamennyi szakágban felmutatott tavaly legalább egy TOP6-os eredményt, s miközben szlalomban egy picit darabosabbá vált, óriás-műlesiklásban messze élete legjobbját nyújtotta (összesen nem szerzett annyi pontot, mint egyetlen évad alatt), Szuper-G-ben bőven száz pont fölé jutott, s lesiklásban is megszerezte első pontjait. Világbajnoki szereplése (AC: 2., GS: 3., DH: 4., SG: 6., SL: 6.) pedig unikális a maga nemében.

A szaksajtó már Bode Miller legendás 2004. decemberi sztoriját hozza fel, amikor is mind a négy számban nyert VK-versenyt. Az edzői stáb az óév végéig tűzben tartja majd Schwarzot, a tervek szerint ott fog állni minden rajtlistán a neve, a folytatásban már nem fog mindenhol elindulni. Húzós szezon előtt áll, annyi bizonyos, a fokozott erőnléti edzések után bíznak abban, bírni fogja a terhelést, s akár-akár valós ellenlábasa lehet a fent említett uraknak. (Elsősorban azért csak Kildének.) A söldeni csonkafutam mindenesetre felettébb bíztatónak tűnt.

Forrás: FIS-SKI

Minden szakágban ütőképesek – Svájc, a Nemzetek Kupájának címvédője

Zsinórban negyedszerre nyerte meg a helvét férfi válogatott a Nemzetek Kupáját, miután több mint 1000 ponttal maguk mögé utasították Norvégiát. Az alpesi síelés 0. mérföldkövét, az osztrák csapatnak pedig további félezer pontot adtak. Pontjaik harmadát (!) Odermatt egymagában szállította, de korántsem csak a szupersztárjukból áll minden. Valamennyi számban akad legalább két-három, győzelemre is esélyes sízőjük.

Beat Feuz visszavonulásával lesiklásban estek vissza érdemben tavaly, ám Odi mellett Niels Hintermann, s bizonyos lejtőkön Stefan Rogentin is jó eséllyel pályázhat pódiumra. Utóbbitól újabb minőségi ugrást vár a szakvezetés Szuper-G-ben, a szakágban, amiben brutális lesz a svájci csapat. A technikai számoknak – elvileg végérvényesen – búcsút intő Justin Murisier, a Schwarz nyomdokain haladva szintén lassanként négyszámossá cseperedő Loïc Meillard, vagy épp Gino Caviezel simán ott lehetnek a legjobbak közt.

Az utolsóként emlegetett két úrat az óriás-műlesiklás kapcsán is muszáj kiemelnünk, elsősorban talán Odermatt élesben tartásában játszhatnak fontos szerepet – ami az edzéseket illeti. A nemzetközi műlesikló mezőny rettentően sűrű és kemény, épp ezért különösen fajsúlyos tény, hogy három helvétet találunk az előző idény TOP6-os elitjében. Ramon Zenhäusern mély válságból talált vissza csúcsformájához, Daniel Yule néhány ingatagabb napja miatt szorult a végére ki a kristálygömbért folyó küzdelemből, míg Meillard kapcsán már az csoda, hogy a Szuper-G-s kikacsintások közepette megőrizte stabil szlalomtudását. Vagyis nem nagyon várható olyan versenynap, aminek ne vérmesebb reményekkel vágnának neki a svájciak.

Kiemelésre méltó a helvétek páratlanul sikeres utánpótlása. A junior-világbajnokságon szuperóriásban kettős győzelmet arattak, a bajnoki címe mellé lesiklásban egy ezüstöt is begyűjtött Livio Hiltbrand a jövő nagy egyénisége lehet, az Európa Kupában pedig öt svájcit találunk a legjobb tíz, hármat a legjobb öt között, az összetett pedig Josua Mettler és Marco Kohler között dőlt el. Előbbi – két honfitársát megelőzve – elvitte az óriás-műlesiklás, utóbbi a lesiklás, Arnaud Boisset pedig a Szuper-G trófeáját. Egyedül szlalomban nem vitézkedtek annyira, ott meg inkább a VK-csapat keretében zajlik a házon belüli adok-kapok.

Szűkölő keret – úgy minőségben, mint mennyiségben (Ausztria)

Nemzetközi áttekintésünket természetszerűleg Ausztriával kezdenénk.  Arról már szóltunk, hogy várakozásaink szerint Marco Schwarz lehet az összetett szempontjából a sógorok húzóembere, s jó hír nyugati szomszédjaink számára, hogy – a nőkkel ellentétben – nem nagyon lesz olyan versenynap, aminek az esélytelenek nyugalmával vágnak majd neki.

Hektikusan szerepelt előző idényben az osztrák válogatott, azzal együtt is kellemetlen fejlemény ez, hogy azért többször pechük volt – akár a századokkal, akár az időjárással. Zsinórban a második telet zárták kristálygömb nélkül, erre legutóbb a Zurbriggen- Girardelli fémjelezte korszak végén, nagyjából 20 éve volt példa. Az öt Világkupa-siker, s különösen a 16 dobogó visszaesés az egy évvel korábbi szereplésük (6 siker, 26 pódium) tükrében. Összetettet tekintve, meg úgy eredményesség szempontjából most már évek óta Vincent Kriechmayr a legnagyobb aduászuk. Márciusban őt is mintegy 200 pont választotta el az idénydobogótól. Pozitívum, hogy néggyel növelte (lesikló) győzelmei számát, egy idényen belül ilyen jól még nem szerepelt. Negatívum, hogy ezen kívül csak egyszer állt dobogón, azt is szuperóriásban érte el. Akadt pár zűrös versenye, még ha tizenhárom TOP5-ös helyezése miatt szégyenkezni valója nem is lehet. Szezonját a rosszul sikerült világbajnokság tette inkább kudarcossá, mivel nem elég, hogy egyik számban sem védte meg címét, a dobogós helyektől messze, a TOP10-en kívül végzett. Nem teljesen világos, meddig tervez: a hazai rendezésű vb-vel zárná le pályafutását a már 32 esztendős sportoló, netán harmadik nekifutásra szeretne olimpiai érmet szerezni? Idén egész biztosan ott lesz a lesikló kristálygömbért folyó küzdelemben, trükkösen alternatív vonalvezetései ellenére azt már kevésbé lehet elképzelni, hogy Szuper-G-ben felveheti a ritmust Odermatt-tal.

A királyszámban szintet lépett az előző két télen Daniel Hemetsberger, a klasszistól azonban ő is távol van, akárcsak Otmar Striedinger, vagy a térdsérülése után visszatérő Max Franz. Ami igazán aggasztó, s ez minden szakágra elmondható, nem igazán látszik a szupertehetség az osztrákoknál. Az Európa Kupában senki nem zárt március végeztével a TOP3-ban, győzelemből is csupán négy jutott ki nekik. Ők is huszonéveik derekánál járnak, tehát nem juniorok már. Amikor lassan egy kezünk elég a kitzbüheli osztrák lesikló csapat felsorolásához, az már kínosan kellemetlen folyamat eredménye…

Szuper-G-ben hasonló neveket találunk, ott még inkább Vincy-n áll, vagy bukik az osztrákok reménye. Bár Babinsky és Haaser néha képes meglepetésre, leginkább Schwarzban bízhatnak a sógorok. Akárcsak, s ezt nem csak Sölden miatt írjuk, óriás-műlesiklásban. Odaérhet a szakág legjobbjai közé a válogatott vitán felüli legjobbja. Rajta kívül ott lesz a keretben az egyszámos Brennsteiner, vagy épp Feller és Haaser, az ő dobogójuk azért per pillanat komoly meglepetésnek ígérkezik. A legjobb esélyük szlalomban lehet a kristálygömbre, mégpedig azért, mert ott ismételten kiszámíthatatlan küzdelemre van kilátás. Némi szépséghiba, hogy Manuel Feller nehezen megszerzett stabilitását tavaly megint elvesztette. Utolsó hét versenyén – a vb-t is beleértve – csak kétszer végzett a legjobb tíz között. A gyorsasági számok felé nyitó Schwarz szlalomos formáját azért kétkedve fogadnánk, Gstrein és Pertl részéről pedig inkább csak fellángolásokat várna az ember.

Bombaerős csapat világtalan szövetséggel (Norvégia)

Norges Skiforbund. Az egyik legrégibb honi síszövetség körüli bűzös perpatvarokról évtizedek óta beszél a sportközvélemény. Kezdődött az anyagi javak egyenlőtlen, az alpesi síelést háttérbe szorító elosztásával, folytatódott a sportszakmai hiányosságokkal, amit annál nagyobb rössel próbáltak keresztül vinni a sportolói közegen. Lasse Kjus, Kjetil André Aamodt és Aksel Lund Svindal úriemberként kezelte a fentről érkezett imbecillis ukázokat, a jóval hangosabb Kjetil Jansrudnál már ki-kiborult néha az a bizonyos bili. Kristoffersennél pedig többször robbant a bomba, felületes szemlélőként mi azonban ezt betudtuk a hírhedten öntörvényű, közösségi embernek épp nem nevezhető klasszis fura jellemének. Volt már nála is minden: privát csapat, privát szponzorok miatti őrjöngés Oslóból, finanszírozási botrányok, s így tovbb.

Így érkeztünk el múlt péntekig, Lucas Braathen meghökkentő visszavonulásáig. 23 évesen, a Szlalom Világkupa címvédőjeként intett búcsút az élsportnak. Ennek okát csak pedzegette, annyit azonban a sportsajtó megtudott, hogy a nagy bejelentés előtt nagyjából félórával tudatta döntését a norvég szövetség vezetőjével. „Kell még valamit mondanom, Ildikó?” A 21. század mintasportolója, a Z-generáció tisztelt és szeretett véleményvezére, az alpesi síelés és a fiatalság közti egyik erős kapocs mutatott be fityiszt a sportág vezetőinek (nyugodtan idevehetjük az Eliasch vezette FIS-t is). Illúzióink nincsenek, érdemi változásra ezután sem lesz kilátás, a pénznyelő öregurak ezután sem nyitnak az évszázad kihívásai felé. Lásd még klímakérdés. Lucas pedig – anyukája jogán – hamarosan brazil színekben fog visszatérni. Egy vérbeli sportolóállattól mást nem is várhatunk.

No, de visszatérve a norvég csapatra, az Braathen kiválásával sem lett sokkal gyengébb. A gyorsasági számokban Kilde mellett egyelőre szerény a felhozatal, még ha Adrian Smiseth Sejersted kapcsán az is az ember érzete, hogy lassan harminchoz közeledve sem hozta ki tehetségéből a legtöbbet. A juniorok közül Simen Sellæg már ott kopogtat az ajtón. A technikai szakágakban adott egy szuperklasszis Henrik Kristoffersen személyében. Óriás-műlesiklásban élete szezonját síelte (rekordpontszám, 7 dobogó), az már Odermatton múlt, hogy ezzel sem volt fikarcnyi esélye sem kristálygömbre. Szlalomban már sokkal inkább, végül bő 50 egységgel kikapott Braathentől. A világbajnoki aranyéremmel együtt sikeres szezont tudhat maga mögött.

Könnyű dolga nem lesz ezen a télen sem, ha fiatal honfitársait nézzük. Atle Lie McGrath személyében a jövő bajnokát látja a sportszakma, más kérdés, hogy az elmúlt két évben két súlyos térdsérülést is összeszedett, s jelenleg sincs tökéletes állapotban. 2022 kétszeres junior-világbajnoka, Alexander Steen Olsen már berúgta az ajtót a Világkupában, egyáltalán nem zárható ki, hogy ő örököli meg Braathen helyét a trónon. S persze ne feledjük a huszonévei közepére több lépcsőfokot feljebb lépett Timon Haugant sem. Az Európa Kupa összetett harmadikja, szlalomos bajnok szintén egy norvég lett Halvor Hilde Gunleiksrud személyében. A juniorok közül Oscar Andreas Sandvik emelendő ki, aki 18 évesen bronzzal gazdagodott a korosztályos vb-n. (De van még ott, ahonnan ő jött…) A rutinosabbak közül Rasmus Windingstad okozhat meglepetést, de nem lepődnénk meg, ha a saalbachi vb-n kiszorítanák őt a fiatalok a keretből…

(Jellemző, hogy a cikk publikálása előtti pillanatokban jutott eszembe a norvég csapatból Sebastian Foss Solevåg neve. Múlt télen ő volt a hatodik számú szlalomos a norvég keretből, jelentéktelen, kilátástalan versenyzéssel. Mindössze két TOP10-helyezéssel. Pedig 2021 világbajnokáról és Peking olimpiai bronzérmeséről beszélünk.)

Mi a helyzet a többi nemzetnél?

Nemzetközi kitekintésünk kezdetén maradunk Skandináviában. Egy rövid bekezdés erejéig csak. A norvégok reménytelenül elhúztak a többiektől, sokat elmond a helyzetről, hogy a sorrendben második svédek két VK-pontszerzőt delegáltak csak múlt télen. Szlalomban Kristoffer Jakobsen, óriás-műlesiklásban Mattias Rönngren került a listára. Előbbi egyike a legpörgősebb szlalomosoknak, kiesési aránya viszont változatlanul rettentően magas. A juniorok közt akad két gyémánt: Adam Hofstedt idén, Fabian Ax Swartz egy éve állt vb-dobogón szlalomban. A finneknél Samu Torsti visszavonult, a lesikló Elian Lehto pedig szintén nem fogja megváltani a világot. Talán majd az óriás-műlesiklás újdonsült junior-vb-ezüstérmese, Eduard Hallberg… A dánokat a felesben osztrák Christian Borgnäs helyezheti fel a térképre.

Délebbre haladva sajnálkozhatunk a szűkre szabott német kereten. Cserébe azért valamennyi szakágban lesznek esélyeseik egy-egy napra vonatkozóan. A két gyors számban az örökifjú Romed Baumann német korszaka legerősebb idényét síelte, amit a soldeui záráson dobogóval koronázta meg. Legjobbjuk mégsem ő, vagy a sérülései után régi önmagát nehezen találó Josef Ferstl, hanem Andreas Sander. Utolsó öt versenyén mindannyiszor a legjobb tízben végzett, ebbe két pódium is belefért. Itt kellene megemlíteni Thomas Dreßent, nála azonban olybá tűnik, hogy a sok sérülés után már soha nem fog visszajutni régi önmagához. A jövő embere alighanem Jens Vogt lehet – várakozások alatti junior-vb-szereplése ellenére is. Óriás-műlesiklásban az örök ígéret, Stefan Luitz a söldeni hétvége előtti hajrában lábát törte, így ott csupán Alexander Schmid képviselteti az elejében a német színeket. Amint visszatért keresztszalag-szakadásából… Linus Straßer tartja a frontot szlalomban. Újra 300 pont fölött teljesített, kétszer dobogóra állt, további három esetben csak kicsivel szorult le onnan.

Említett urak legalább alulról súrolják a harmincas kort, s bizony a franciáknál se jobb a helyzet. Még a veterán Johan Clarey visszavonulását követően sem. A gall válogatott alapembere változatlanul Alexis Pinturault lesz. A már 33. életében lévő klasszis pályafutásában fontos fordulatra kerül sor idén. A szakág háromszori VK-futamgyőztese végleg búcsút int a szlalomnak, s a jövőben elsődleges száma, az óriás mellett átnyergel a gyors számokra. A Szuper-G kétszeres vb-bronzérmeseként nincsenek rossz esélyei, de innentől fogva lesiklásban is tényezőként szeretne jelentkezni. Az összetettről ugyanakkor lemondott. Ettől zsinórban 13. szezonjában is a TOP10-be várható.

A gyors számokban valós potenciál talán Cyprien Sarrazinben és Nils Allegrében rejlhet, kíváncsian várjuk még Maxence Muzaton visszatérését, illetőleg a korelnök Adrien Théaux idei szereplését. Lassan a múlt ködébe vesznek azok az évek, amikor gall óriás-műlesiklók osztozkodtak a dobogós helyeken. Mathieu Faivre újra lécgyártót váltott, s bizony Söldenben sem mutatott szépen, a potenciált egyre kevésbé látni Victor Muffat-Jeandet esetében. Clément Noël karrierje ellentmondásos: olimpiai bajnoki cím, 10 VK-győzelem az egyik, rettentően instabil teljesítmény a másik serpenyőben. Múlt télen így nézett ki a statisztika: egy siker, három dobogó, egy 6., egy 8. hely, egy vb-4. helyezés és nyolc (!) kiesés. Az utánpótlásból kiemelésre méltó a szlalomban EK-3. Steven Amiez, a junior-vb-n bronzérmes Antoine Azzolin, a három számban is a legjobb hat között végzett, óriás-műlesiklásban aranyérmes Alban Elezi Cannaferina, valamint a juniorok közt egyre acélosabb Leo Anguenot.

Győzelem nélkül maradtak az olasz férfiak múlt télen, s dobogóból is csupán négy jutott nekik. Legerősebb szakáguk a lesiklás volt, és meglepő módon nem legnagyobb sztárjuk, hanem a 33 éves korára csúcsra ért Mattia Casse szállította az eredményeket. A piemonti sportoló három 3. helyén kívül is többször észre vétette magát, nem úgy az a Florian Schieder, aki mákos kitzbüheli dobogóján kívül nem nagyon mutatott meggyőzőt. Visszatérve Parisra. Egészségügyi problémái alaposan megnehezítették tavalyi szezonját, ám bizakodásra ad okot, hogy annak vége felé új erőre kapott, mostani felkészülése pedig sikeresnek volt mondható. Nála nyilván az olimpia áll célkeresztben. Nagyobb gondok mutatkoznak a két technikai számban. Ami az óriást illeti, ott Luca de Aliprandini pocsék telet zárt, ahhoz mérten söldeni bemutatkozása maga volt a megváltás. Az ifjabb Filippo Della Vite ugyanakkor megcsillantotta párszor tehetségét. Szlalomban Alex Vinatzer messze várakozások alatti szereplésére a hátfájdalom sem lehet kifogás, Tommaso Sala révén házon belüli legyőzője is akadt. Pozitív jövőképet fest a tény, hogy a műlesiklás junior-világbajnoka egy talján, név szerint Corrado Barbera, mint ahogy a gyors számokban sokat várnak Marco Abbruzzesétől.

A szláv nemzetek java el van látva legalább egy klasszissal. A szlovénoknál Žan Kranjec az elsőszámú ember, három dobogójával ő volt a világ harmadikszámú óriás-műlesiklója. Délnyugati szomszédunknál a jövő embere Rok Ažnoh lehet, mint a lesiklás junior-világbajnoka, elsősorban a gyors számokban várható berobbanása. Nem ment különösebben erős idényt a horvátok legjobbja. Filip Zubčić nem szaporította pódiumai számát, cserébe azért viszonylag egyenletes teljesítményt rakott le az asztalra, főleg óriásban. A pontszerzésre érdemes horvát szlalomos különítmény mára megfogyatkozott, Filipen kívül még Samuel Kolega maradt hírmondónak. A szlovákiai Žampa-fivérek visszaesőben vannak, a cseh csapat részéről pedig a kétes sportértékű Universiadén remeklő Jan Zabystřan emelhető ki. Tehetséges síző minőségi csapattal a háta mögött. A szlávoknál maradva a bolgár Albert Popov a tengerentúlon megszerezte karrierje első VK-dobogóját, s azon felül is meggyőzően hozta le a telet. Aminek szenzációját AJ Ginnisz szolgáltatta. Az erőteljes amerikai és osztrák kapcsolatokkal rendelkező, de görög színekben versenyző szlalomos előbb Chmonix-ban dobogóra állt, majd pár mm híján megnyerte a Palisades Tahoe-i versenyt.

Európai viszonylatban nyilván szólnunk kell a brit Dave Rydingról, aki még mindig jó lehet egy-két dobogóra, de szintén további javulás várható az andorrai Joan Verdú kapcsán. A spanyoloknak Joaquim Salarich és Juan Del Campo teljesítménye hozhat némi örömöt.

A mostohán kezelt kanadai alpesi sízés egy újabb sztárt nevelt ki a világnak. James Crawford – immáron a Red Bull kötelékében – akár még valamelyik gyors szám kristálygömbjéért is harcba szállhat. Némi meglepetésre behúzta a Szuper-G aranyérmét Courchevelben, VK-szinten pedig lesiklásban háromszor állt dobogón. Rajta kívül a Read-testvérek Erik és Jeffrey hozhatnak konstansan erős teljesítményt, de a juharlevelesekben rendre benne van a szenzáció esélye. Gondoljunk csak korábban Broderick Thompson, vagy épp Cameron Alexander egy-egy kicsúszott futamára.

Papíron a háromszámos Ryan Cochran-Siegle lenne az amerikai csapat vezéregyénisége. A sícsalád sokadik generációs tagja azonban pocsék szezont produkált tavaly. Az azóta visszavonult Travis Ganongon kívül más nem végzett dobogón. Magához képest a legbíztatóbb teljesítményt River Radamus nyújtotta óriás-műlesiklásban, és egy szem (csonka) söldeni futamából ítélve folytathatja idén a felzárkózást. Rajta kívül lesiklás Bryce Bennett, óriásban Tommy Ford, szlalomban például Luke Winters alkothat maradandót.

Lesiklás

Gábor	repens	McDave
Aleksander Aamodt Kilde	Marco Odermatt	Aleksander Aamodt Kilde
Marco Odermatt	Aleksander Aamodt Kilde	Marco Odermatt
Vincent Kriechmayr	Adrian Smiseth Sejersted	Dominik Paris

Szerkesztőségünk kiélezettebb versenyfutást vár idén a királykategóriában, többségünkben címvédéssel. Kilde gigászi alkata jelenthet még mindig előnyt, még ha Odermatt elsőrangú kanyartechnikája egy szezonnal több rutinnal felvértezve elegendő lehet a norvég legyőzéséhez. Az üldözők közt látjuk az osztrákok legjobbját, egy harmatos szezon után magára találó Parist, de egy norvég meglepetésember sem okozna igazán meghökkentő reakciót.

Szuper-G

Gábor	repens	McDave
Marco Odermatt	Marco Odermatt	Marco Odermatt
Aleksander Aamodt Kilde	Aleksander Aamodt Kilde	Vincent Kriechmayr
James Crawford	Andreas Sander	Alexis Pinturault

Tavalyi 8/6-os győzelmi mutatója után balgaság lett volna Odi’-n kívül mást az élre várnunk. Kilde hatszor állt dobogón, az előző szezonban egyértelműen ő volt a legfőbb üldöző, én mégis az óriás-műlesiklás révén technikai képességeit fejleszteni igyekvő Kriechmayr stabilan erős szereplésére számítok. Mellette sikeresnek ítélem meg Pinturault nyitását a gyors számok felé. Gábor az új, repens a régebbi generáció figuráját látja a szakági dobogón.

Óriás-műlesiklás

Gábor	repens	McDave
Marco Odermatt	Marco Odermatt	Marco Odermatt
Henrik Kristoffersen	Filip Zubčić	Marco Schwarz
Marco Schwarz	Loïc Meillard	Henrik Kristoffersen

Szlalom

Gábor	repens	McDave
Henrik Kristoffersen	Clément Noël	Alexander Steen Olsen
Ramon Zenhäusern	Alexander Steen Olsen	Daniel Yule
Alexander Steen Olsen	Henrik Kristoffersen	Henrik Kristoffersen

Szlalomban nagy kavalkádot várunk, még ha nem is ismétlődik meg a két évvel ezelőtti szezon a maga 8 futamgyőztesével. Tippsoraink metszetében a norvég fiúk szerepelnek, Steen Olsent mindannyiunk ott látja a szakági TOP3-ban, méghozzá kristálygömbös esélyekkel. A svájci vonal szintén magától értetődik, repens kolléga pedig Noëlben bízik. 10 VK-siker, olimpiai bajnoki cím után valóban ideje lenne, ha tehetségét kristálygömbbel díjazzák. De ez nem aranylabda, ezért bizonyítania is kell a lejtőn…