Sokunk felületesen csak legyint erre a kontinentális kupára, mondván az itteni mezőny színvonala össze sem vethető például az Európa Kupával, de még az észak-amerikai sorozatéval sem. A felkészülési szezon kellős közepén az rajtlistán esetlegesen szereplő ismertebb nevek még közel sincsenek versenyformában. Meg aztán ez a Simari-Birkner família vadászterülete. Mindhárom állítás érvényes, ettől még érdemes röviden rátekinteni, mi folyik augusztus és szeptember heteiben a déli féltekén.

… avagy a Világkupán túl is van élet, és alpesi síelés. A legmagasabb rangú versenysorozat alatt a kontinentális szériák állnak. Szám szerint öt van belőlük: az Európa Kupa, az Észak-Amerikai kupa, a Dél-Amerikai Kupa, az Ausztrál-Új-Zélandi Kupa és a Távol-Keleti Kupa. Ez nagyjából a színvonalat érintő sorrendnek is megfeleltethető. Utóbbi három kupasorozat az 1994/1995-ös szezonban debütált azzal a magától értetődő céllal, hogy szélesítsék az alpesi síelés bázisát, a sportágat pedig – úgy él-, mint hobbisportolói szinten – még inkább nemzetközivé tegyék.

A SAC-nak eleddig 26 kiírása volt, a koronavírusjárvány okán 2019 és 2022 között kiesett két év. Szám szerint több mint 600 versenyt rendeztek ez idő alatt, jellemzően augusztus és szeptember folyamán, ami arrafelé a síszezon végére esik. A vendéglátó hol Chile, hol Argentína, az Andok hegyláncai nyújtotta meseszép síterepek formájában. Közte például az 1966-os vb-nek otthon adott Portillóval, vagy a patagóniai Cerro Catedrallal. Akadnak köztük gleccserpályák és puhább lejtők egyaránt.

Habár ez a kupa jellemzően a helyi sportolóknak kínál versenyzési lehetőséget, egyszersmind Világkupa-indulási lehetőséget, s elő-előfordult, hogy a térségben edzőtáborozó nagy sínemzetek ellátogatnak egy-egy futamra. Ízelítőleg néhány ismertebb név az eredményesebbek közül:

– Paul Accola (1997): a kombináció világ- és olimpiai bajnoki érmese megszerezte ott a lesikló szakág elsőségét.

– Antoine Dénériaz (2000, 2001): Torinó olimpiai bajnoka mindkét gyors számban triumfált egyszer-egyszer.

– Steven Nyman (2003): Val Gardena specialistája még újdonsült junior-világbajnokként húzta be a Szuper-G-t.

– Peter Fill (2004): egy évre rá megismételte az amerikai tettét a dél-tiroli klasszis.

– Josef Ferstl (2012, 2013, 2015, 2016): Sepp Ferstl kétszeres VK-futamgyőztes fia összesen öt szakági elsőséget tud felmutatni a déli féltekén, az utolsó alkalommal pedig első németként megnyerte a SAC összetettjét.

– Klemen Kosi (2014, 2015, 2018): a felnőtt pályafutását nagy reményekkel kezdő, aztán azokat mindmáig be nem teljesítő szlovén fiú három ízben húzta be az összetettet, amit három szakági elsőséggel egészített ki. A szlovénok egyébiránt – hasonlóan a németekhez – kedvelik a versenyalapú felkészülést, Kosin kívül Šporn és Kline is elemében volt az Andokban.

A hölgyek listája szintén igencsak acélosnak mondható:

– Mélanie Turgeon (1995): Sankt Moritz későbbi szuperóriás-műlesikló világbajnoka lesiklásban dominálta le a szezont.

– Veronika Zuzulová (1999): az elmúlt két évtized egyik legjobb szlalomosa 15 évesen nyert szakági pontversenyt.

– Carolina Ruiz Castillo (2002, 2003, 2005): minden idők (egyik) legjobb spanyol alpesi sízőnője ötször nyert szakágat a SAC-ln, kétszer lesiklásban, háromszor pedig Szuper-G-ben. (Ebből egyszer Maria José Riendával holtversenyben.

– Geneviéve Simard (2006): a többszörös VK-dobogós, vb-5. kanadai lesiklásban bizonyult egyszer legyőzhetetlennek.

– Dominique Gisin (2013): a svájciak specialistája az Andokban kezdte el aktuális éves versenyeit, az ottani győzelmet pár hónappal később olimpiai bajnoki cím követte Szocsiban. (Ugyanekkor Tina Weirather győzött itt kombinációban.)

– Ester Ledecká (2015, 2016): az akkor még csak világklasszis hódeszkásként ismert cseh lány legelőször Dél-Amerikában mérte fel, mire lehet képes az alpesi síelők közt. Eredményessége: két kombinációs és egy Szuper-G-s szakági, valamint egy összetett győzelem.

– Lara Colturi (2022): az albán színekben versenyző olasz lány itt mutatta meg először a benne rejlő kivételes kvalitásokat. Korábban erre lehetősége sem lett volna, hiszen akkor sem volt még 16 éves. Első öt (nemzetközi felnőtt) versenyét megnyerte, összességében tízszer győzött és még kétszer állt dobogóra – hallatlan fölénnyel nyerte a két technikai szám mellett az összetettet.

Be kell ugyanakkor látnunk, hogy a fenti két lista inkább kuriózum, a Dél-Amerikai Kupa ugyanis főként a helyi milliomosok hóbortjának játszótere. Dúsgazdag, lelkes, de kevésbé tehetséges palánták tűntek fel az évtizedek során, s a FIS-pontjaiknak köszönhetően – starthoz állás tekintetében – Világkupa-karrierig, rendszeres vb- és olimpiai részvételig vitték. Mindközül kiemelkedik a Simari-Birkner- család, melynek tagjai számos rekorddal büszkélkedhetnek. Lásd az alábbiakat:

Összetett elsőségek	Szakági elsőségek	Versenygyőzelmek
1. Cristian Javier Simari Birkner (16)	1. Cristian Javier Simari Birkner (32)	1. Cristian Javier Simari Birkner (65)
2. María Belén Simari Birkner (13)	2. María Belén Simari Birkner (27)	2. María Belén Simari Birkner (33)
3. Carola Calello (3)	3. Sebastiano Gastaldi (8)	3. Macarena Simari Birkner (24)
3. Noelle Barahona (chilei, 3)	3. Macarena Simari Birkner (8)	4. Ester Ledecká (cseh, 17)
3. Klemen Kosi (szlovén, 3)	5. Alekszandra Prokopjeva (orosz, 7.)	5. Sebastiano Gastaldi és Prokopjeva (13-13)

Az idősebb Simari Birkner- nővér statisztikájából kitűnik (ti. 6-tal több versenyt nyert, mint ahány szakági összevetést), hogy a Dél-Amerikai Kupa rövidre szabott versenysorozat. Idén példának okáért 27 versenyt terveztek volna (közte két-két, végül elmaradt kombinációt is), ebből az időjárási zűrök miatt ténylegesen mindössze 17-re került sor. (A férfiak és a nők minden hétvégén ugyanott és ugyanannyiszor versenyeztek.)

A férfiak versenyfutását szoros csatában előbbiek 26 éves unokatestvére, Tomás Birkner de Miguel nyerte meg a chilei Kay Holscher Ibañez előtt. Az igazsághoz tartozik, hogy csak ők ketten versenyezték végig az élmezőnyből a két hónapot, a bronzérmes svéd Philip Lundquist csak a technikai, míg a negydik Henrik von Appen a gyors számokra koncentrált. (A rekorder Cristian Javier 43 évesen még mindig aktív, sőt óriás-műlesiklásban egy TOP10-helyezést is összehordott.)

1. Tomás Birkner de Miguel	Argentína	516 pont
2. Kay Holscher	Chile	492 pont
3. Philip Lundquist	Svédország	467 pont
4. Henrik von Appen	Chile	415 pont
5. Wiley Maple	Egyesült Államok	380 pont
6. Pedro Holscher	Chile	343 pont
7. Gabriele Sartori	Olaszország	336 pont
8. Ken Caillot	Franciaország	288 pont

Ami az egyes szakágakat illeti, merőben eltérő számban tartottak versenyeket. Szuper-G-ben például csak az egyik duplahétvégét (helyesebben egy nap két versenyt bonyolítottak le) sikerült levezényelni, amin két amerikai síző testvériesen megosztozott. Wiley Maple az első, a kevésbé ismert Tristan Lane a második futamot nyerte meg. A chilei lesiklások első körében a hazai diadalt megelőzve a szlovén reménység Nejc Naraločnik győzedelmeskedett. A mezőnyben ott találtuk az osztrák B-csapatot is. A szeptember végi második körben már jelen volt Maple is, rögtön két sikerrel hangolt a közelgő VK-rajtra. A szakági elsőséghez a 200 pont nem bizonyult elégnek, így a tavalyi második helye után a királyszámban is csúcsra tört van Appen.

Óriás-műlesiklásban illendő kettéválasztani az idei kiírást. Míg augusztusban a már említett svéden és egy egészen jó helyezéseket szerzett togói sporttárson kívül zömében az amerikai kontinens képviseltette magát, szeptemberben aztán befutottak a nagy európai sínemzetek csapatai is. A kontraszt éles volt: Holscher az első három állomást – s ezzel a szakági pontversenyt – behúzta, a maradék két alkalommal viszont egy 19. és egy 24. helyre volt csak jó. A jóval nívósabb mezőnyben mindkétszer William Hansson vitte a prímet, előbb honfitársát, a többszöri VK-pontszerző Mattias Rönngrent, majd pedig Hannes Zingerlét megelőzve. Ott volt még például a vb-érmes Leintinger, a VK-dobogós Vinatzer, vagy épp az olasz csapat legnagyobb tehetsége, Giovanni Franzoni is.

A szlalomosok zöme odahaza készült, a megrendezett hat versenyen talán a korábbi junior-vb-érmes Joshua Sturm volt a legnagyobb név, de ő is csak az utolsó két versenyen állt rajthoz. Nem úgy Birkner de Miguel, aki egy szem sikerével, és további három dobogójával (2 SL + 1 GS), leginkább a „lassan járj, tovább érsz” elv mentén haladva szorgalmasan megnyerte az összetettet. A szlalomkupában 11 ponttal szorult Lundquist mögé.

---

Forrás: Instagram (Matilde Schwencke)

A nők összetett pontversenyében tinédzserek osztozkodtak a dobogón. A legidősebb a 20. életévét júniusban betöltött brit Giselle Gorringe volt, a két chilei leányzó közül Matilde Schwencke 19, míg Florencia Aramburo mindössze 16 éves. Ők hárman versenyezték (szinte) végig a teljes kiírást, helyezésük ilyen kevés pontszerzési lehetőség mellett törvényszerű. Aramburo például egy szem, még a szezonnyitón elért 2. helyén kívül még dobogóra sem tudott állni. Mint a tabellán látszik, végletekig kiélezett küzdelem zajlott a trófeáért, Schwencke pedig a múlt évtizedben triplázó Noelle Barahona után a második chilei hölgy, akinek sikerült a SAC megnyerése. (Bátyja nyomdokain haladva María Belén sem volt rest. Miután megnyerte hazája bajnokságát, hozott egy TOP10-et szlalomban.)

1. Matilde Schwencke	Chile	551 pont
2. Giselle Gorringe	Nagy-Britannia	540 pont
3. Florencia Aramburo	Chile	378 pont
4. Stefanie Fleckenstein	Kanada	300 pont
5. Leandra Zehnder	Svájc	275 pont
5. Jenna Sheldon	Egyesült Államok	275 pont
7. Matilde Pinilla	Chile	268 pont
8. Noémie Longchamps	Kanada	245 pont

Szuper-G-ben nem volt kérdés, hiszen mindkét futamot Stefanie Fleckenstein nyerte meg. Az Észak-Amerikai Kupa korábbi lesikló győztese, egykori kanadai bajnoknő mögött mindkétszer Jacqueline Wiles végzett a második helyen – jelezve, számolni kell vele a VK-csapat környékén. A zárófutamon pedig Breezy Johnson is felállhatott a dobogóra.

Lesiklásban Schwencke vitte el az elsőséget. Apró szépséghiba, hogy a kanadaim lányok csak egy-két futamon álltak rajthoz (a négyből). Ott pedig jól is szerepeltek, Fleckenstein mellett Britt Richardson is győzött egyszer. Az amúgy inkább óriás-műlesiklásban erős fiatal lány nyilvánvalóan pontjait gyűjtögeti ahhoz, hogy egyszer majd VK-lesikláson is viszontláthassuk. Az első La Parva-i futamon kettős francia siker született (Lena Dauphin mögött a két évvel ezelőtt vb-kerettag Tifany Roux), s még Greta Small állt dobogón. A 2015-ben szakági elsőséget szerző Ania Caill egy hónappal később Romániának serzett egy szép második helyezést. A záróversenyt nyerte meg Schwencke, akkor a javarészt chilei mezőny nem tett ki húsz főt.

Mint már a férfiaknál említettük, óriás-műlesiklásban csak szeptember folyamán gyűlt össze erősebb mezőny. Addig szerzett három dobogós helyével Noemie Longchamps nyerte a szakági pontversenyt, holott a győzelmek brit (Gorringe), svájci (Zehnder) és francia (Lugon-Moulin) kezekbe vándoroltak. Cerro Castoron azonban már EK-színvonalú névsor gyűlt össze. Az első nap kettős osztrák siker született Scheib-Brunner sorrendben, a hengert Aronsson Elfman hiúsította meg, miután pár századdal megelőzte Gritschet. A mezőnyben ott találtuk a sztármentes olasz és svájci keretet, de jelen voltak a legjobb franciák, svédek és szlovének is. Itt már nem úszta meg Schwencke 6 másodpercen belül… A záróversenyen aztán visszavágtak a svájciak, Simone Wild fölényesen verte csapattársait, Camille Rastot és Vivianne Härrit. Akkor Clára Direz csúszott le épphogy a pódiumról.

Forrás: Facebook (Lara Markthaler)

A két hónap közti feltűnő különbség női szlalomban is érvényesült. Míg augusztus Gorringe remeklését (2 győzelem, egy 3. hely) és a felnőtt pályafutását akkor megkezdő, színleg dél-afrikai, amúgy német Lara Markthaler berobbanását (két + 1 GS dobogó, hat TOP6-helyezés) hozta, szeptemberre aztán befutottak az európai sínemzetek. Előbb a kétszeres junior-vb-érmes Moa Boström Müssener, majd az olaszok nem kevésbé tehetséges műlesiklója, Beatrice Sola szállította az elsőséget. A második helyet mindkétszer Stefie’ Brunner szerezte meg, aki a jelek szerint végre versenyképes állapotban kezdte el az idényt. A dobogóra a két győztes állt még fel – értelem szerint. Az eredménylistán ott találni a komplett olasz szlalomcsapatot, de a franciák java is rajthoz állt.

Végezetül egy közérdekű információ: a december derekán kezdődő Európa Kupa küzdelmeiről hetente részletes beszámolóval fogunk jelentkezni Facebook-poszt formájában. (Ugyanez nagyjából havi bontásban várható az Észak-Amerikai Kupa esetében.)

A címlapkép forrása: Ski Portillo