Rendületlenül közeledik a söldeni idényrajt, s minthogy világversenyt nem tartanak az elkövetkező télen, így nem meglepő módon sok harmincon túli síző döntött a visszavonulás mellett. A hölgyeknél egyebek mellett két világbajnok, öt VK-futamgyőztes int búcsút a professzionális sport világának. Alábbi összeállításunkban velük foglalkozunk.

TESSA WORLEY

Tényként közölte a francia sajtó múlt ősszel, hogy a kistermete (157 cm-es) okán „Bolhának” is becézett klasszis a hazai rendezésű vébét követően, 16 teljes Világkupa-idény után búcsút int a sportágnak. Habár fiatalabb korában szlalomosként is megállta helyét korosztálya legjobbjai ellen (2009-ben junior-vb-8. helyig vitte), s az alacsony mérethez tartozó zömök, kimondottan izmos testalkat okán Szuper-G-ben is voltak szép csúszásai az előző években, a Rhône-Alpes-i régióban fekvő Annemasse büszkesége kezdettől fogva az óriás-műlesiklás specialistájának vallhatta magát.

A szokottnál is hamarább dőlt el a kis Tessa sorsa, kétéves korában kezdett el síelni, ami az ausztrál apuka istápolása mellett nyáron sem függesztődött fel, akkortájt Új-Zélandon tanulta az alapokat.  (Egyébként mindkét szülője síoktató volt.) Tizenöt éves korában indult először FIS fémjelezte versenyen. Jellemző, hogy pár héttel később rögtön beválogatták az EYOF-ra utazó keretbe, amit egy 5. hellyel hálált meg – naná, hogy óriásban. A folytatás hasonlóan pergősre sikerült: EK-futamok vastag pontszerzéssel, következő év januárjában FIS-siker, egy hónapra rá pedig eljött a VK-debütálás pillanata. Ofterschwangon 62-es rajtszámmal beverekedte magát a második futamba, végül 29. helyen zárt a 16 éves tehetség. (A GS-t Pärson és Rienda nyerte holtversenyben.)

Innen már nem volt megállás! 2007 márciusában letette a névjegyét hazája bajnokságán egy bronzérem formájában (Jacquemod és Barthet mögött), egy évre rá ugyancsak bronzot akasztottak nyakába a junior-vb-n (Fenninger és Regensburg előzték meg szoros küzdelemben) A 2007/2008-as szezont egyébiránt egy dobogóközeli eredménnyel kezdte Söldenben. Fix-pontszerzőként araszolt felfelé a ranglistán, a várt győzelemig sem kellett sokáig várnia. 2009 karácsonya előtt nem sokkal Åre hozta meg az áttörést. A következő télen egy hónap alatt háromszor sikerült ugyanez, a szakágiban pedig kiélezett küzdelmet folytatott kortársával, Rebensburggal.

Innentől fogva mindvégig az óriás-műlesiklás elitjében tartották számon Tessát, pályafutását 2013-as súlyos térdsérülése sem tudta megakasztani. A szerencsétlen baleset regnáló világbajnokként történt vele, hiszen Schladmingban agyonverte a mezőnyt, példának okáért a rekordpontszámú VK-idényt síző Mazét.

A szocsi olimpiától való távolmaradást három gyöngébb szezon követett, mígnem a 2016/2017 telének a végén ellentmondást nem tűrve (3 győzelem, 6 dobogó) magasba emelhette a szakági kristálygömböt. Fura szezon volt az, elvégre a virtigli specialisták helyett Shiffrin, valamint a gyorsasági számokból érkező Goggia voltak legnagyobb ellenfelei. Sankt Moritzban aztán kétszeres egyéni világbajnokká avatták Worleyt, aki 2011 után másodjára győzött a francia csapat tagjaként. Tessa sosem igényelt privilegizált helyet magának, ott készült a többiekkel, s nem volt rest a csekély renoméval bíró csapatparallelben rajthoz állni.

VK-szinten három szezont zárt a TOP3-ban, még ha valós győzelmi esélye 2021/2022-ig nem is volt. Akkor azonban az olimpiai aranyérme után látványosan kipukkant Hectort surranópályán beelőzte az idényzárón, begyűjtve így második VK-serlegét. Összességében 16 alkalommal csendült fel a tiszteletére a francia himnusz a Világkupában, a nőknél csak Shiffrin és Schneider tudott nála többet.

A tökéletes karriertől két súlyos hiánycikk választotta el. Egyrészt olimpiákon nem jött ki számára a lépés. Vancouverben nem került a legjobbak közé, Pjongcsangban (7. hely) volt egy rontott futama, míg Pekingben visszafogott első próbálkozás után kiesett a második futamban. Mint ahogy a hazai rendezésű vb-n is. Szinte makulátlan csúszás végén jött egy jelentős hiba. Anélkül a nőknél egyedüliként 3 vb-arannyal vonulhatott volna vissza.

Worley változatlanul a „Chasseurs alpins”, vagyis az alpesi hadosztály állományának tagja, mint tizedes, emellett több időt szánhat kedvelt elfoglaltságainak, a golfnak és a kerékpározásnak. Párjával, a kétszeres vb-ezüstérmes egykori szlalomossal, Julien Lizeroux-val pedig a családalapításra készülnek.

NICOLE SCHMIDHOFER

Habár nyugati szomszédunk adott egy Benjamin Raichot és egy Marcel Hirschert az alpesi síelés panteonjának, kiemelkedő megbecsültséggel mégis inkább a lesikló szakág rendelkezik Ausztriában. A Hahnenkammrennen valóságos népünnepély a sógoroknál, hogy más ne említsünk. Ami pedig a hölgyeket illeti, az ezredforduló körüli évek osztrák dominanciával teltek, gondoljunk csak a Götschl-Meissnither-Dorfmeister triászra. A nemes hagyományt aztán a kétszeres világbajnok Lizzie Görgl vitte tovább, az elmúlt évtizedben pedig egy újabb generáció bontogatta szárnyait.

A karintiai Schmidhofer 1989 márciusának az idusán született Friesachban. Kilenc éves korában ígéretesen indult karrierje sajnos többször gellert kapott, felnőttkorában négy alkalommal szenvedett súlyos térdsérülést. Rendkívüli sérülékenysége okán nem futotta be azt az utat, ami benne rejlett, két jelentős magasságig azonban így is feljutott azok után, hogy 2007-ben hazai közönség előtt négy éremig vitte a junior-vb-n.

Az egyik csúcs a hat évvel ezelőtti világbajnoki címe volt. Sankt Moritzban úgy verte meg szoros meccsben a Szuper-G legjobbjait, úgymint Weirathert és Gutot, hogy a Világkupában csupán két darab dobogó díszelgett neve mellett. Ráadásul azokat is 3-4 évvel azt megelőzően húzta be, 2017-et megelőzően lehúzott három idényt az abszolút középmezőnyben.

A vb-siker aztán belendítette karrierjét. Következő télen megduplázta pódiumai számát, 2018/2019-es szezonban pedig felült a lesiklás trónjára – kihasználva az ászok gyengélkedését, sérüléseit, hibáit. Az osztrák söpréssel zárult idény során három győzelme mellett további három ízben végzett a TOP3-ban. A legendás Renate Götschl 2007-es sikere óta vártak kristálygömbre az osztrák hölgyek a királynők kategóriájában.

Úgy tűnt, a lendület nem hagyott alább. Kipróbálta magát a gyorsasági síelésben, mi több, osztrák sebességi rekordot döntött. A következő telet pedig karrierje negyedik, egyben utolsó VK-sikerével nyitotta. Lake Louise után nem tudott konzisztens maradni, egy szem garmischi 2. helyét kivéve távol került a legjobbaktól. 2020 decemberében aztán jött az utolsó csapás, egy súlyos sérülés formájában. Val d’Isére-i bukása során minden szakadt a bal térdében, amiből végső soron már nem tudott visszatérni.

A háromszoros osztrák bajnok legnagyobb szívfájdalma sikertelen olimpiai szereplése lehet: csupán kétszer volt alkalma kijutni ötkarikás rendezvényre, de a TOP10 sem volt elérhető számára.

Forrás: InsideTheGames

RAMONA SIEBENHOFER

Meglehetősen hullámzó pályafutást zárt le májusban a Salzburg környéki kisfalu, Tamsweg büszkesége. Junior-korszakágban számos világversenyt megjárt, ott rendre pechesnek bizonyult. Néhány hellyel rendre távol maradt az éremszerzéstől. Másrészt 18 évesen OB-t nyert kombinációban, az Európa Kupában pedig ugyanekkor ezüstig vitte – nagy csatában elmaradva Lena Dürrtől. EK-szinten utóbb összetett és többszöri szakági elsőségig vitte, ám a Világkupában – egy szem mákos Lake Louise-i 3. helyét kivéve – sokáig nem sikerült az áttörés.

Két szezon erejéig lopódzott elő a szürkeségből. A már emlegetett 2018/2019-es télen ő lett a mezőny harmadikszámú lesiklója – grödeni harmadik helye mellett kiemelten a pazarul elkapott cortinai hétvégének, ottani duplázásának köszönhetően. Ezt követően beválogatta az ÖSV az alaposan megtépázott óriás-műlesikló csapatába, ahol nem vallott szégyent, sőt összességében nem mutatkoztak érdemi különbségek közte és a „specialisták” között. Mindemellett versenyképes maradt a gyors számokban is, a 2021/2022-es idényben például egyértelműen ő volt a legjobb osztrák. Két dobogó mellett négyszer zárt a TOP5-ben lesiklásban, igaz, a szezon  második felétől alaposan visszaesett. Ez a tendencia folytatódott múlt télen, így hiába csak a 32. életévét töltötte be a nyáron, nem látta esélyét az újabb felzárkózásra, s ebbéli döntését a hazai vb közeledte sem befolyásolta.

Ami a világversenyeket illeti, a jófajta technikai skillekkel rendelkező Siebenhofer leginkább kombinációban alkotott maradandót. Olimpiákról két hetedik helyet szerzett, vb-ken pedig nem volt szerencséje, hiszen mind Årében, mind pedig legutóbb Méribelben pár század választotta el a bronzéremtől.

MARIE-MICHÉLE GAGNON

Dicséretére legyen mondva minden sízőnek, aki másfél évtizeden át minden egyes szezonban pontot volt képes szerezni a Világkupában. Márpedig a Québec-i illetőségű, mindig mosolygós sportolónak ez sikerült.

Mint az Kanadában szokás, csak a kontinentális kupasorozat legjobbjai kaphatják meg a sanszot a Világkupára. Nos, a sokszínű sízőként a palettán megjelent Gagnon előbb Szuper-G-ben, majd a két technikai számban igazolta tehetségét. Nevét mégis főképp kombinációban ismerhettük meg.

Negyedik VK-versenyén máris összejött neki a pontszerzés, s nem is akárhogyan. A cortinai óriás-műlesikláson 43-as rajtszámmal került a TOP10-be. Szintén 2008/2009 telén szlalomban hetedik helynek örvendhetett, a kettő közt pedig debütált a felnőtt vb-n. A következő évtized első felében túlzás nélkül az élmezőnyt erősítette szlalomban. A 2012-es Åré-i szlalomon először állt dobogóra, emellett nagyon következetesen szállította a TOP10-helyezéseket.  Egy téllel később a szakági 4. helyet kaparintotta meg a szlalomban. Ugyanekkor ünnepelte élete első VK-sikerét: Alternmarkton kombinációban győzött, amivel egyszersmind kristálygömböt rakhatott vitrinjébe. (Dacára annak, hogy a második kombin nullázott.) Habár képes volt ütőképes lesiklásokra, fénykorában nem sikerült mindezt igazolnia nagy világversenyeken.

2017-es keresztszalagsérüléséig győzött még egy kombin (Soldeu, 2016), s hozott egy harmadik helyet szlalomban (Crans Montana, 2016), a konzisztencia azonban kiveszett sízéséből. Visszatérése után látványosan átállt a gyorsasági számokra, talán későbbi férjével, Travis Ganonggal való szerelmük folyományaként. Akárhogyan is, a váltás tucatnyi előkelőbb helyezést hozott a konyhára, amik közül kiemelkedett 2021-es garmischi harmadik helye Szuper-G-ben.

NASTASIA NOENS

Igencsak híján van a francia alpesi sízés klasszis műlesiklókkal, s a női válogatottat elnézve potens technikai sízőt is nehéz találni. Worley mellett Noens visszavonulása is érzékeny veszteség, hiszen bár a legjobbakkal évek óta képtelen volt felvenni a versenyt, az utolsó csúszásáig fix-pontszerzőnek számított.

A nizzai Riviéráról kevesek járnak fel a hegyekbe fagyoskodni, az 1988-as születésű specialista így tett. Juniorként bronzérmet akasztottak nyakába a vb-n, majd egy évre rá a tiszavirágéletű fedett pályás EB-n ezüstéremig vitte. Szinte mindvégig egyetlen számban, szlalomban láthattunk, kivételt csak egy-két, általában csapatversenyes parallellel tett. Megérte, 2017-ben – csereemberként – világbajnoki címet szerzett, egy évre rá pedig épp csak elbukta csapatával a bronzérmet Pjongcsangban.

Ami a szlalomot illeti, kimagasló stabilitásról tett tanúbizonyságot éveken keresztül. A Schild- és a Shiffrin-éra határmezsgyéjén rendszeres TOP10-helyezésekkel tündökölt, azt pedig a pechkategóriába kell tennünk, hogy a VK-siker nem jött össze neki. Első dobogóját a flachaui éjszakában szerezte meg 2011-ben, amit három évre rá a bormiói újévnyitón követett egy újabb harmadik helyezés. A csúcsra 2016-ban ért, Crans Montanán csupán Shiffrin tudta legyőzni szűk fél másodperccel. Épp a legrosszabbkor jött egy szerencsétlen mozdulat és súlyos sérülés. Azóta négy TOP10-helyezésen kívül jobbára a pontszerző helyek vége felé foglalt helyet. Igaz, harmincon belüli rajtszámát végsőkig meg tudta tartani.

A TÖBBIEK

Coralie Frasse Sombet is akasztotta szögre sífelszerelését. Auvergne-Rhône-Alpes szülöttje közel száz Világkupán vett részt, dobogóra azonban nem sikerült állnia. Hat alkalommal zárt a TOP10-ben, legjobb eredményét utolsó szezonjában érte el, januárban hatodikként végzett Kranjska Gorán. Az óriás-műlesiklás specialistája négyszer végzett a legjobb tíz között a világbajnokságon, ebből kettőt a hazai rendezésű világversenyen ért el. A pekingi olimpián ötödikként végzett a francia csapat részeként. Nyolc EK-dobogóval és két győzelemmel a háta mögött bizonyára többet várt karrierjétől, a sok sérülés azonban megfosztotta ettől.

Habár EK-szinten akadtak sikerélményei lesiklásban, Tina Robnik szintén csak óriás-műlesiklásban indult a Világkupában. Mintegy hetven VK-startján hatszor zárt TOP10-ben, ezek közül három 6. helyezés volt a csúcs. Megjárt két olimpiát, valamint a cortinai vb-t, a sok sérülés miatt hosszabb távon nem tudott megragadni a legjobbak közt.

A még huszonéves Marlene Schmotz leginkább szlalomban volt aktív, a német csapatba azonban csak egyszer, akkor is óriás-műlesiklásban tudta beverekedni magát. Årében 19. helyen végzett, csapatparallelben csereként figyelte a bronzcsatát elvesztett német kvartettet. 2015-ben – Moltzan és Truppe közt helyet foglalva – ezüstérmesként végzett a junior-vb-n, VK-szinten mégsem gyűlt össze húsz pontszerzés a részéről. Legjobbja a 2019 decemberi courcheveli hétvégéhez fűződik, akkor a 9. helyet kaparintotta meg. Kétszeri keresztszalag-szakadása után nem nyílt esélye felvenni a ritmust a legjobbakkal.

A kilencszeres brit bajnok Alexandra Tilley sem folytatja tovább. A skót technikai síző csaknem százszor állt rajthoz a Világkupában, de jellemzően az utolsó pontszerző helyeknél feljebb nem nagyon tudott végezni. 3-4 évvel ezelőtt a harmincon belül kapott rajtszámot, ez a tendenciát érdemben nem befolyásolta. Legjobbja a két évvel ezelőtti söldeni szezonrajthoz kötődik egy 13. hely formájában. Megjárt két olimpiát és öt vb-t, a Pjongcsangban csapatban elért 5. helyezés volt a legjobbja.

Világkupa-pontszerzőként hagyta abba az élsportot a svájci Nathalie Gröbli, aki három éve nyolcadikként zárt egy alpesi kombinációs versenyen; továbbá a junior-korszaka alapján után csalódást keltő pályaívet befutott francia Kenza Lacheb és Ester Paslier, valamint a svéd Jonna Luthman. A finn alpesi síelést Riikka Honkanen sem tudta megváltani annak dacára sem, hogy a junior-vb-kről egy ezüst- és egy bronzérmet is besöpört, emellett ifjúsági olimpiai bajnoki bronzérmesnek is vallhatja magát. Világkupában mindössze kétszer szerzett pontot – egy 28. és egy 30. helyezése volt.

A címlapkép forrása: Ski-nordique.net